No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 9.rész

Sokszor gondolkoztam azon, hogy mi lesz velem, ha már nem lesz senkim. Úgy értem anyuék már nem lesznek. Sam Angliába megy tovább tanulni. Ott megismerkedik egy helyes Britt sráccal akinek szül két kis kölyköt engem teljesen elfelejtve. MinMin összejön Kaial és élik tovább az életüket nélkülem. Chennel pedig... örülök, ha esetleg rám néz.

   Senki nem marad nekem csak az a személy, akiről sosem hittem.
Min YoonGi itt van nekem. Mikor Sammel összevesztem. Mikor Chen elhagyott. Mikor Mint jobban leköti a szerelmi élete mint a legjobb barátnője. Egyszóval mindig mellettem van és vigyáz rám. Mint egy angyal.
       

        (／ロ゜)／アタシハダアレ?

   Miután a sírásom teljesen elállt, még akkor sem akartam kimenni szobám édes fogságából. YoonGi hiába győzködött még neki sem akartam engedni ezért ahelyett, hogy végignézi, ahogy éhen halok inkább lement nekem kajáért. 

   Az ágyamban engedelmesen ültem - mint egy kisgyerek, akinek megígérték, hogy ha jól viselkedik kap cukrot -, és vártam a kajámat.

   - Na, lásd milyen vagyok nem hagyom, hogy éhen pusztulj- nyitott be az ajtón YoonGi egy tálcát egyensúlyozva a kezén. 
Ott aztán volt minden. Egy hatalmas Gyros mindennel megtömve, két szelet pizza és egy zacskó cukor. Viszont, ami szemet szúrt az egy szál vörös rózsa volt, amit a másik kezében tartott.

   - Ezt mind most kell megennem?
   - Ha kell beléd gyömöszölöm, de az egyik pizza az enyém- csapott le az egyikre rögtön.
   - Szerintem ebből többet is fogsz enni még mert én ezt egyedül nem tudom elpusztítani - Rózsát honnan a francból szereztél?

   - Anyud a kezembe nyomta mondván, hogy valami szépet mondjak és adjam oda- nevetett fel kínosan.
   - Anya- forgattam meg a szememet.
   - Nos, hát akkor- mondta és letette a tálcát az éjjeli szekrényre, odamászott mellém mélyen a szemembe nézve - Yun, megtisztelnél azzal, hogy el jössz velem randizni?

   A szívem heves tempóba kezdett verni. A gyomrom bucskázott és pillangók kergetőztek. A fejem zsongott, a fülemben vér dobogott. Sosem éreztem még senki közelében ilyet. Utáltam, hogy a testem akár egy szavára is így reagál.

   - I-Igen- motyogtam. Tekintetem zavartan lesütöttem.
   - Ez nem túl meggyőző Aranyom- nyúlt két ujjával állam alá ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.
   - Igeen- visítottam boldogan majd nyakába ugrottam. 
 

  Most nem volt olyan jó az egyensúlya ezért sikeresen hátra estünk. Nem tétlenkedtem, ráültem a csípőjére és úgy néztem kihívóan a szemébe.
   Számoltam a másodperceket meddig bírja. 1,2,3... 
   Akaratosan mart ajkamra. Egyre hevesebben csókolt. A kezei sem tétlenkedtek, hamar megtalálták a pólóm alját. Akár egy kígyó úgy siklott be a felsőm alá a keze és az oldalamat kezdte simogatni. 
   Egyik kezemmel a haját markolásztam a másikkal pedig a mellkasán Támaszkodtam. 
Egyik pillanatban még vadul falta ajkaimat a másikban pedig minden izma megfeszült és határozottan eltolt magától.

   - Sa-Sajnálom é-én...-szálltam le zavartan csípőjéről és egy messzebbi ülőhelyre tettem le a hátsóm, ami történetesen az íróasztalom előtt elhelyezkedő faszék volt.
   - Én sajnálom, de nem akarok elrontani semmit azzal, hogy már első nap ágyba viszlek. Főleg nem akkor mikor a szüleid a földszinten vannak- nevetett fel kínosan.
  Kuncogtam édességén majd elmentem az éjjeli szekrényemhez és az ágyra raktam a tálcán lévő ételeket. 
   Közben YoonGi felkönyökölt én pedig török ülésben helyet foglaltam fele szemben. 
Megfogtam az egyik pizzát és a szájához raktam. Mosolyogva fogadta el a felkínált ételt.