Szerencsére a fáradtság, és az időközben kialakult lázam nem engedte, hogy sokáig rágódhassak a ma történteken, mert elnyomott az álom...
A függönyömön át éles fény szűrődött be a szobámba. Hiába akartam pilláimat még csukva tartani, ez az erős fény rendkívül zavart, így kénytelen voltam szemeimet kinyitni, majd kikászálódni az ágyból, hogy a redőnyt lehúzhassam. Vajon mikor aludhattam el? Egyáltalán milyen nap van ma? Odaléptem a telefonomhoz. Ahha..szóval már péntek van, és délelőtt fél11. Jesszus... mégis mennyit aludtam? Egy pár percnyi erőgyűjtés után lekászálódtam az emeletről és a konyha felé vettem az irányt. Nagyon éhes voltam. A hűtőn egy cetli fogadott anyutól: Jó Reggelt! Beszéltem az Ofőddel, mondta, hogy rosszul lettél a suliban. Nem volt szívem felébreszteni téged. A pultra kiraktam egy pár gyógyszert, van köztük láz - és fájdalomcsillapító is. Mindenképp vegyél majd be egyet! Puszi, Anya. -
Kivettem a hűtőből pár tojást, összeütöttem belőlük egy rántottát, majd leültem reggelizni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, bekapcsoltam a Laptopomat, majd bejelentkeztem a Facebookomra. -Kereső..Kim..Kim Taehyung.. - mondtam, leginkább magamnak, hiszen más rajtam kívül nem tartózkodott a házban. Ahha, meg is van. Rákattintottam a profiljára, majd a profilképére, és még jó, hogy éppen egy falat sem volt a számban, mert biztos azon nyomban kiköptem volna...vagy félrenyelem. Mintha egy híres divatmagazin címlapfotója bámult volna rám vissza a képernyőről. Egy sikátorban készülhetett, ahogy kivettem. A falhoz volt dőlve, arcának csak a fele látszódott. Haja kicsit belelógott vakító kék színű szemébe. Bár ugyan, csak kontaktlencse volt, mégis annyira természetesnek hatott. Pontosabban mondva, természetfeletti szépsége mellett, ez a szemszín már már természetesnek tűnt. Sosem gondoltam még senkit sem gyönyörűnek, Jimint idézvén, sok "dögös buksza" járt a sulinkba, de én sosem tartottam egyiküket sem gyönyörűnek. Persze, mindegyik szép volt a maga módján, de egyiküket sem találtam soha olyan igazán, lélegzetelállítóan szépnek. Egészen tegnapig még senki nem váltott ki belőlem ilyesfajta érzetet... De tegnap, amikor a tanárnő mögött belépett a terembe, szerintem a vérem folyása is megállt egy pillanatra az ereimben. Taehyung szemet kápráztatóan nézett ki. Akárcsak a profilképén. Hirtelen felindulásból, megnyitottam a képet a telefonomon, lementettem, majd beállítottam háttérképnek. Ne gondoljatok furának, nem egy rajongó tinilány vagyok, hanem egy átlagos srác, aki gyönyörűnek tart egy másik fiút, és mivel minden nap látni szeretné, ezt a fiút, beállítja hátterének. Ez teljesen természetes dolog, ugye? Vagy talán mégsem..?
Mára a Díjon kívül (amit amúgy nagyon Köszönök😍❤️) csak egy ilyen röpke szösszenettel jöttem Nektek. Ez csak egy rövid, átvezető rész lett, amiben főleg Jungkook érzései kapnak nagyobb hangsúlyt! Ígérem, hogy a következő már jóval több izgalmat fog tartogatni!😁 Azt is igyekszem majd még a héten hozni nektek!!😊❤️
YOU ARE READING
Amióta újra megláttalak ||Taekook ||
Fanfiction-Az emberek változnak Kookie, és te nem tudsz ez ellen mit tenni. Nem tudod Taet megváltoztatni, bármennyire is szeretnéd. -Én nem megváltoztatni akarom Őt, csak visszahozni az életbe. Azt akarom, hogy tudja, én szeretem. [A történet befejezett, j...
