Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

31. rész

Bár Jiminékre nem kellett sokat várni, 10 perc múlva már kopogtak is az ajtómon, nekem valahogy ez a röpke idő is rengetegnek tűnt. Chim hangja annyira idegesnek tűnt a telefonban, ráadásul mikor végre kinyögte, hogy Jinről és Taehyungról van szó, a levegő is bennem rekedt. Hirtelen borzasztóbbnál borzasztóbb dolgok jutottak az eszembe, és rettegtem amiatt, hogy esetleg bajba sodorták egymást.
- Na, végre, hogy itt vagytok! - rángattam be a Yoonmin párost a nappaliba, miután kopogtattak azt ajtómon. - A frászt hoztátok rám, mondjátok már! Mi történt? Valamelyiküknek baja esett? Miért nem hívhattam át Jint? - zúdítottam rájuk kérdéseimet, mire egy pillanatig köpni-nyelni nem tudtak.        - Nyugi Kook! Jinnek és Taenek semmi baja. Legalábbis fizikailag biztos nem.. - motyogta Yoongi, mire Jimin jól tarkón vágta.    - Suga! - mordult rá dühösen párjára, majd felém fordult. - Ne aggódj Jungkookie! - simította meg térdem kedvesen - Yoongival azért jöttünk, mert tegnap meghallottunk valamit, és  úgy gondoljuk, neked is jogod van tudni. - nézett jelentőségteljesen szemembe pink hajú barátom, amitől teljesen beparáztam. Értelmes szót nem tudtam kinyögni, tehát csak bólintottam, ezzel jelezve, hogy hallgatom őket.       - Okés. Szóval tegnap reggel Yoongival együtt indultunk Jin házához, hogy majd közösen menjünk suliba. A ház ajtaja nyitva volt, ezért mi bementünk rajta, és rögtön meghallottuk, hogy a Hyung éppen valakivel telefonál. - sóhajtott fel Jimin.      - Na és, ennyi? Mondjátok már! - hördültem rájuk idegesen, mire Yoongi bólintott és folytatta Chim helyett.       - Bár nem szép dolog, kihallgattuk, hogy miről beszélt. Azt mondta, hogy Taehyungot végre sikerült teljesen kiradíroznia a képből, és hogy milyen naiv volt, hogy bevette azt a sok dumát, amit összehazudozott neki...khm.. Veled kapcsolatban.  - sokkoltan meredtem rájuk.      - Velem kapcsolatban..Taehyungnak? Mégis miket?! - kérdeztem hisztérikusan.       - Azt sajnos nem tudtuk meg, viszont még annyit hallottunk, hogy Jin azt mondta, sikerült téged teljesen az ujjai közé csavarnia, meg azt, hogy Tae teljesen összetört és egy - őt idézve - „depressziós buzi" lett. - húzta el a száját Yoongi és zavartan nézett rám. Sokkoltan meredtem magam elé és az imént hallottakat emésztgettem.         - Jungkookie, hé! Jól vagy? - kérdezte aggódva Jimin, és beletúrt a hajamba.      - Szerintetek most mit tegyek? - kérdését figyelmen kívül hagyva, könyököltem rá lábaimra, és mély letargiába esve néztem fel rájuk.        - Mindenek előtt, a legfontosabb az, hogy eldöntsd, mit érzel irántuk. Melyiküket szereted jobban, Kook? - kérdezte Yoongi komoly hangon.      - N-nem tudom.. - suttogtam szomorúan.      - Mi az, hogy nem tudod Jungkookie?! Szerintem annyira egyértelmű! Hiszen te Taehyungot szereted! Mindig is őt szeretted, az Istenit! - állt fel dühösen Jimin, mire Yoongival mindketten döbbenten néztünk rá.     - Jimin, nem tudom.. Összezavarodtam. Mi van, ha félre hallottatok valamit? Jin.. Jin nem ilyen. Ráadásul vele járok.. Miért tenne Taehyunggal ilyet? Nekem azt mondta, hogy Ő már az elején kiismerte, és tudta, hogy Tae csak bántani akar engem. Ugyan miért hazudna?! Szeret engem, csak megakart védeni! Ez..amit most mondtatok... É-én nem hiszem! Ez valami félre értés! Tae nem szeret engem! Állandóan beletaposott a szívembe, azt mondta, hogy nem vagyok neki való! Tegnap sem hagyott volna itt, ha annyira szeretne! - álltam fel dühösen, mire két döbbent szempár meredt rám.     - Tae..itt volt nálad tegnap? - kérdezte Yoongi meglepve.     - Igen, azt a hülye faragott Nyuszit hozta nekem vissza, amit még kiskoromban kaptam tőle, csak elhagytam.  - daráltam le unottan.        - Te, Világnak barma! - állt fel most már Yoongi is ingerülten  - Szerinted visszajött volna hozzád, és megkereste volna neked azt a kibebaszott Nyuszit, ha nem jelentenél neki semmit?! Ha?! Szerinted akkor, megtenné ezt érted...?! - kiabált mérgesen. Segítség kérően Jimin felé fordultam, de szemei, neki is villámokat szórtak.     - Ő..azt hiszem, nem... Nem tenné meg. - sütöttem le pilláimat zavartan.      - Nagyszerű! - tapsolt egyet Jimin - Most, hogy ezt megvitattuk, szépen bejössz velünk a suliba, szakítasz Jinnel, utána pedig megpróbálsz mindent rendbe rakni Taehyunggal! - lelkesedett vidáman a Törpe, és láttam, ahogy lelki szemei előtt már az esküvőnket tervezgeti. Halványan elmosolyodtam.     - Srácok! Én, köszönöm, hogy eljöttetek, de most egy kis egyedül létre van szükségem. Gondolkodnom kell...sok mindenen. Ma inkább kihagyom a sulit! Ha Jin kérdi, hogy hol vagyok, kérlek mondjátok meg neki, hogy lebetegedtem, és alszom egész nap, tehát ne hívogasson, majd én keresni fogom. - a fiúk bólogattak, majd Jimin megkérdezte:   - És ha Taehyung is lesz suliban?     - Akkor, lesz suliban. - sóhajtottam fel szórakozottan.       - Haha! Poénzsák! Neki mit mondjunk, ha rákerdez, hogy hol vagy? - kérdezte Chim morogva. Ezen elkuncogtam magam. Tiszta Yoongi 2 lett mostanában!       - Nem fog rákérdezni.  - mosolyodtam el szomorúan.    - De ha..    - Chim, nincs mégis. Nem fog és kész, tudom.  - mondtam neki határozottan, majd udvariasan jeleztem nekik, hogy menniük kéne. Szerencsére rögtön vették az adást, elköszöntek és rohantak is a suli felé, mert már így is késésben voltak. Engem pedig ott hagytak, egyedül. Egyedül a gondolataimmal és az érzelmeimmel, melyekről éppen nem tudtam megállapítani, hogy milyenek is valójában.
Felsétáltam a szobámba, majd az íróasztalomhoz lépve, elvettem onnan a faragott Nyuszit, és leültem vele az ágyamra. Forgatgattam ujjaim között, alaposan tanulmányozva. Az idő tényleg nem volt túl kegyes hozzá, de még így is mekkora csoda, hogy meglett viszonylag épen!
Amint nézegettem, bevillant a nap, amikor megkaptam.

Izgatottan keltem fel aznap, ugyanis a 7. Születésnapomat ünnepeltem. Vidáman rohantam le a konyhába, ahol anyu már kora reggel sürgött-forgott, hogy tortát készítsen nekem. Mikor meglátott, odalépett hozzám, és egy nagy cuppanósat nyomott orcámra.
- Isten Éltessen Szívem! Tae mindjárt itt lesz, gyorsan, menj és öltözz fel! - simította meg buksimat, majd kitolt a konyhából. Én vidáman kaptam magamra ruháim, majd rohantam is le a lépcsőn, mert hallottam, hogy csengettek.
- Jungkookie!! Boldog Szülinapot! - ugrott a nyakamba TaeTae, miután beengedtem a házba.
Az a nap fantasztikusan telt, sokat játszottam Taevel és a Húgommal, rengeteget nevettünk. Még Anyu is gyakran elmosolyodott!
Délután Tae megkérdezte, hogy elmegyünk-e a dombunkhoz, mire én természetesen igent mondtam.
- Jungkookie, én hoztam neked valamit. - szólalt meg - akkor még - csillingelő, magas hangján, miután megérkeztünk a domb tetejére, és leültünk a fűbe.
- Oh, tényleg? És micsodàt? - ragyogtak fel rögtön a szemeim.
- Hihi - kuncogott fel-, de aranyos vagy! - túrt bele pajkosan fekete tincseimbe, majd a zsebébe nyúlt és előhúzott egy kis csomagot.
- Kibonthatom? - kérdeztem izgatottan, miután odaadta.
- Jajj Kookie, persze! Hiszen a tiéd! - nevetett megállás nélkül. Én is vele kuncogtam, majd kíváncsian feltéptem a csomagolópapírt.
- Egy Nyuszi! Úristen, de aranyos! Köszönöm szépen Tae! - öleltem magamhoz szorosan, amit ő készségesen viszonzott.  -  Ezt te csináltad? - kérdeztem, még mindig őt szorongatva. Kissé eltolt magától, majd mosolyogva válaszolt.
- Igen, apu segítségével! - felelte büszkén.
- És miért pont Nyuszi? - faggattam tovább.
- Hm.. mert te is olyan aranyos vagy, mint egy Nyuszika! - kuncogott fel édesen, majd kissé elpirulva, arcomhoz hajolt, és egy aprócska kis puszit nyomott a szám szélére.  -  Az én aranyos Nyuszim!

Sok a kérdés,
Sok a rejtély,
Tán a viszonzatlan érzés,
Mely ostromolja szívem.

Nem gondoltam, hogy ma még sikerül összehoznom nektek egy részt, de csak meglett!😅
Remélem, elnyerte tetszéseteket!!😊❤️ Véleményeiteket/Kritikáitokat szívesen fogadom a kommentek között!!😊
Köszönöm szépen Nektek a több, mint 8000 megtekintést!😱 Elképesztő!😱❤️❤️
Nagyon Köszönöm *-* ❤️
Szép Estét, Kellemes Pünkösdöt Nektek!!😊❤️