Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

2. rész

Válaszolni már nem tudtam, mert megszólalt a csengő, az osztályfőnökünk pedig belépett a terembe, és mögötte ott jött Ő....

Egy tapadós fekete farmert és egy ugyanilyen színű hosszított fazonú fekete pólót viselt. Gyönyörű szemeit eltakarta az arcába lógó szőkésbarna haj. Bőre színét leginkább a márványéhoz tudnám hasonlítani. Fehér volt, gyönyörű és sima. Akárcsak az egész személye. Még sosem találkoztam egy Angyallal sem, de mindig is így képzeltem el őket. Sosem feledem el azt a napot, mikor először találkoztam vele. 6 éves voltam, és az akkor még csak két éves húgommal játszottam a homokozóban. Egyszer csak csilingelő nevetésre lettem figyelmes. Felkaptam a fejem, és a hang irányába fordultam. Ő éppen a csúszda tetején ült és csúszni készült. Körbenéztem, hogy vajon hol lehetnek a szülei, de nem láttam senkit a környéken Anyán és a Húgomon kívül. Lecsúszott, azután elkezdett felém sétálni. Nagyon megilletődtem, ugyanis miután odaért hozzám, letérdelt elém és nagyon közel hajolt hozzám. Zavaromban elpirultam, mondjuk, így visszagondolva, nem is tudom, hogy tudtam-e én még akkor, hogy mit jelent az, hogy valaki zavarba jött. Mindenesetre tudom, hogy én abban a pillanatban igenis zavarban voltam. -Szia. Valami baj van? Piros a fejed.. - mondta kuncogva. -Sz-Szia. Nincs semmi. Ki vagy te? Hol vannak a szüleid? - kérdeztem egy kicsit felbátorodva.    -A szüleim dolgoznak, de megengedték, hogy kijöjjek ide játszanii. - mondta a "játszani" szó végét kicsit elnyújtva. -És a neved? Azt még mindig nem mondtad el. - kíváncsiskodtam tovább.                -A szüleim azt tanították, hogy ne beszéljek idegenekkel, és hogy ne mondjam el nekik a nevemet, meg azt hogy hol lakom. De hupsz, most is épp egy idegennel beszélgetek. - nevetett fel aranyosan. - Tudod mit? Játszunk együtt, és legyünk barátok. Akkor elmondom a nevemet, és a szüleim szabályát sem szegem meg. - mondta még mindig nevetve. Ezen nekem is nevetnem kellett. Odanyújtotta a kezét nekem, felhúzott a földről, és még mindig a kezemet fogva, odahúzott a libikókához. Felültünk, mire a libikóka automatikusan az én oldalamon lebillent. Lebiggyesztettem az ajkaimat. -Ne szomorkodj! Nem vagy kövér! Sőt, szerintem nagyon szép vagy. - húzódott vicsorgó mosolygásra a szája. - Csak tudod, én ma reggel nem voltam éhes, ezért nem ettem, biztos ez az oka annak, hogy a játék feléd billent. - (Ezt akkor, 6 éves fejjel teljesen normális érvnek gondoltam, ma már viszont pontosan tudom, hogy akkor azért billent felém a libikóka, mert Ő nagyon vékony volt. Bár ugyan én sem tartoztam a húsosabb kategóriába, de Ő hozzám képest, és úgy igazándiból, mindenkihez képest is rettentően vékony és törékeny volt.) Egész délután játszottunk, nevetgéltünk, majd Anya szólt, hogy most már aztán igazán mennünk kéne. Elszomorodtam, mert nem akartam ott hagyni az újonnan szerzett barátomat. De mintha Ő a gondolataimban olvasott volna, ezt mondta: -Én mindennap reggeltől délutánig itt vagyok. Holnap is itt leszek. Örülnék, ha te is itt lennél, barátom. - mondta mosolyogva, majd megölelt. Én ezen nagyon meglepődtem, hiszen, sosem hívott még senki sem a barátjának, és nem is ölelt még meg egy fiú sem. Esetlenül ugyan, de azért viszonoztam az ölelését.      -Rendben, akkor Holnap találkozunk őmm.. -Taehyung, a nevem Kim Taehyung.

Itt is lennék az újabb résszel...😄 Annyira rám jött a buzgóság, hogy muszáj voltam az első három részt ma publikálni!😅 Holnap hétfő és suli, de azért megpróbálok majd hetente minél több résszel jelentkezni nektek!😁 Ez a 3 rész elég rövidke lett, de mielőtt „belecsapok" az igazi történetbe, szerettem volna, hogy tisztába legyetek azzal, hogy ki, hol, mit és hogyan..😂. Ha tetszett Nektek ez a rész, Csillagozzatok és ne felejtsétek el a Kommentekben elmondani a véleményeteket!😊 A szövegszerkesztés nem nagyon akar sikerülni valamiért, ezért bocsánat, ha nincsenek egyenlőre normálisan „rendezve" az egyes részek, majd igyekszem őket kijavítani... Na de elég a szájalásból, Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is!❤️