Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

8. rész

-Hyung, azt hiszem...Baj van.

És akkor mindent rázúdítottam. Egészen a puszani megismerkedésünktől kezdve a mai napig, mindent elmeséltem Jinnek, ő pedig figyelmesen hallgatott, és egyszer sem szakított félbe. Közel 10 perces mondandóm befejezése után egy pár perc csönd telepedett ránk. Még kamerán keresztül is látszódott, hogy Jin erősen emésztgeti az eddig hallottakat. Aztán végre megtörte a csendet. - Figyelj Kookie... Ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni vagy felháborodni, amiatt, amit most mondani fogok neked! - mondta kicsit félő hangon. - Nem értem, miért haragudnék? - kérdeztem, mert nem értettem, hogy miért kéri ezt. - Csak ígérd meg! - Hát jó, megígérem. - Okés. Figyelj Kook, szerintem a dolog egyértelmű. Te.. szóval.. izé... Te szerelmes vagy Taehyungba. - mondta ki kicsit feszengve. Kikerekedett szemmel néztem rá, közben pedig az előbb hallottakat próbáltam emésztgetni. Mi a franc ütött Jinbe? Hogy én, meleg lennék?! Cihh.. Félre értés ne essék, nincsen semmi bajom a homoszexuális emberekkel, csak szimplán én nem tartozom közéjük. Bár tény, hogy még sosem dobogtatta meg különösképp egy lány sem a szívemet, de fiú sem. Csak...csak Taehyung. Gondolataimból Jin aggódó hangja zökkentett ki. -Hahó! Jungkook, itt vagy? Jól vagy? -Itt vagyok..igen.. -És? Nem mondasz semmit? -Öhm..de. Azt, hogy nem vagyok szerelmes belé, mármint Tae-ba. Csak egy volt barátom, semmi több. - Ezután megint pár perc csönd következett. Látszólag Jin is a gondolataiba merült, és én is így tettem. A csöndet a telefonom rezgése szakította meg. Anya írt SMS-t, hogy ma későn érnek haza a húgommal, mert elmennek vásárolni, aztán meg még átugranak Anya egyik barátnőjéhez. Ennek most kivételesen örültem, mert Anyu biztos rögtön észrevenné, hogy zaklatott vagyok, és semmi kedvem nem volt most a faggatózásához. -Ki volt az? - kérdezte kíváncsiskodva Jin.  -Csak Anya.. Figyelj Jin, most mennem kell,mert muszáj tanulnom. Majd holnap találkozunk, szia. - Zártam rövidre, és a válaszát meg sem várva, kinyomtam a hívást. Természetesen nem a tanulás miatt ráztam le Jint, csak túl zaklatott voltam, és nem volt kedvem beszélgetni. Gondoltam egy kis friss levegő jót tenne, ezért lekászálódtam az emeletről, és az előszobába mentem, hogy felöltözhessek, közben pedig egyre csak Jin szavai csengtek a fülemben. Talán igaza van? Áh.. hülyeség, biztos nem. Kinyitottam az ajtót és fel sem nézve léptem is volna ki rajta, ám valamibe, vagy inkább Valakibe beleütköztem a Nyílászáró előtt.  -Mi a... - de amint feltekintettem, megakadt a szó a torkomban. Taehyung állt velem szemben rémült tekintettel.  -Öhm... mit keresel itt? - kérdeztem, nem túl barátságos hangnemben. -Épp indultál volna valahova? Zavarlak? - kérdezte bűnbánó szemekkel. Istenkém..azok a szemek.. -Nem, nem zavarsz. Miért jöttél? - kérdeztem most már valamivel kedvesebb hangnemben. -Nálam hagytad a füzetedet, és gondoltam, hátha szükséged van rá. - nyújtotta át a füzetet.  -Oh..köszi. De honnan tudtad, hogy itt lakom? - Erre csak vállat vont, válaszolni azonban nem óhajtott. Pár percig csak álltunk ott, egymással szemben, Tae a cipőjét tanulmányozva, én pedig Taet, aztán megtörtem a csendet.   -Öhm.. nincs kedved bejönni? Anyáék későn érnek haza, én meg unatkozom így egyedül. - nyögtem ki nagy nehezen. Szavaim hallatán szemeiben felcsillant az öröm. De nem gondolnám, hogy amiatt, mert behívtam magamhoz, kétlem, hogy annak örülne, hiszen utál.  -Szívesen bejövök. - mondta édes kis mosollyal, majd fogta magát és elhaladva mellettem, bement a házba. Én még pár másodpercig csak megrökönyödötten álltam az ajtófélfának dőlve, majd én is bementem utána. Betessékeltem a nappaliba, majd helyet foglaltunk egymás mellett a kanapén.  -Khm.. mihez lenne kedved? - kérdeztem, hogy megtörjem a kínos csendet.  -Nézhetnénk esetleg filmet. Régen imádtad a meséket.. még most is szereted őket Kookie?  -Természetesen! - vigyorodtam el - A meséket egyszerűen nem lehet megunni! - rikkantottam vidáman, erre ő csak nevetni kezdett, majd beletúrt a hajamba. Miután mindkettőnknek leesett, hogy mit csinált, vörös fejjel fordultunk el egymástól, majd újabb pár idegölően hosszú, kínos csönddel teli perc következett.  -Mit szólnál a Frozenhez? Megnézzük azt? - kérdezte, de még mindig nem fordult felém. -Rendben, nekem jó! Akkor nézzük azt! - mosolyodtam el, majd egy megkönnyebbült sóhajt ejtettem ki számon. A távirányítóhoz nyúltam, majd a felvett filmek között kikeresve rányomtam a Frozenre, de még mielőtt elindítottam volna, megkérdeztem: -Hozok valami rágcsát meg üdítőt! Milyen innivalót kérsz?    -Kóla van?  -Igen, akkor az jó lesz? - bólintott, majd kimentem a konyhába. A nappaliba már két pohár kólával és egy csomag chipssel tértem vissza. A távirányítóért múltam, majd elindítottam a filmet. Már a felénél járhattunk, de engem nem túlságosan kötött le, sőt nagyon el is álmosodtam közben, ugyanis a Húgom miatt már kénytelen voltam párszor megnézni. Hirtelen ötlettől vezérelve, közelebb húzódtam TaeTae-hez, fejemet pedig vállára hajtottam. Azt hittem, hogy azon nyomban el fog lökni magától, ehelyett viszont csak fejét a fejemre döntötte, pont, mint kiskorunkban, és úgy néztük tovább a mesét, pontosítva, csak Ő nézte a filmet, ugyanis én annyira elálmosodtam, hogy elnyomott az álom. Álmomban én voltam Olaf, és állandóan elgurult a fejem, a testem pedig állandóan futhatott utána. Lehet , hogy megártott a sok Frozen nézés...

Szunyókálásomból egy kéz ébresztett fel, amely az arcomat simogatta. Szemeimet kinyitottam, és a látványtól konkrétan kidülledtek íriszeim. Tae ölében volt a fejem, Ő pedig arcával rettentő közel hajolt hozzám, közben pedig az arcomat simogatta. Miután észrevette, hogy felébredtem, kezeit el akarta venni, én azonban nem hagytam, kacsói után nyúltam, majd visszahelyeztem őket az arcomra. Először meglepődött ezen cselekedetemen, utána azonban gyorsan elmosolyodott. Arca egyre közelebb került az enyéimhez, olyannyira, hogy már bőrömön éreztem forró lélegzetét. Egyre közelebb hajolt, orrunk már csak pár milliméterre volt egymástól. Arcomat még mindig lágyan cirógatta. Szemeit lassan lehunyta, majd én is így cselekedtem.. Ajkaink már égetően közel voltak egymáshoz, majd....
Itt is lennék az Új résszel!😊 Az esetleges hibákért bocsánat, csak telefonról írtam és ilyenkor gyakran elütöm a betűket😅..
Páran írtátok, hogy a Díjas bejegyzésemnek csak az első pár szavát látjátok, sajnos nem tudom, hogy ez mitől lehet, de amint lesz időm, újra írom!😊

Ha elnyerte ez a rész a tetszésetek, nyomjatok egy csillagot, és örömmel várom véleményeteket a kommentek között!❤️
Puszillak titeket😊😘