Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

16. rész

Az ébresztő hangja fájdalmasan nyílalt át testemen. Az éjjel alig bírtam aludni valamit. Nem elég, hogy éjfél után értem haza és így eleve sokkal kevesebbet tudtam pihenéssel tölteni, még ezt a pár órát sem tudtam hasznosan kihasználni. Bár miután bevetődtem az ágyamba, elég hamar elnyomott az álom, de alig szundíthattam egy órát, ugyanis a mellkasomba villanó éles fájdalom miatt pillanatok alatt tágra nyíltak szemeim. Rémülten ültem fel az ágyon, kezemet mellkasomra helyezve, hátha a fájdalom csillapodik valamelyest, de ez nem így történt. A rettenetes fájdalom egyre csak nőtt, nekem pedig olyan érzésem volt, mintha valaki felvágta volna a felsőtestemet. Zihálva kapkodtam levegő után, ujjaimmal görcsösen markolva a takarót. Körülbelül negyed óra múltán a fájdalom csillapodni kezdett, én pedig erőtlenül rogytam vissza az ágyra, közben pedig próbáltam szapora levegővételemet kontrollálni, ami egy idő után sikerült is. Mégis mi a fene volt ez? Rémülten meredtem a plafonra, közben pedig azon gondolkodtam, hogy vajon mégis mitől jöhetett rám ez az éles fájdalom... Amint ezen filozofáltam, hirtelen rossz érzés fogott el, de nem olyan, mint az előbb. Taehyung jutott eszembe, és az, hogy mi van, ha történt vele valami. Mi van ha újra bántotta magát? Mégis el kellett volna küldenem azt az SMS-t. Lehet, hogy most miattam aggódik, amit én egyáltalán nem érdemlek meg. De ha aggódna értem, biztos keresett volna, meg különben is, gyűlöl engem.. Természetesen teljesen jogosan, de nekem ez szívemet mégis mérhetetlen fájdalommal tölti el. Úgy érzem, hogy én tényleg... Mindennél és Mindenkinél jobban szeretem Őt. És ez az érzés minden egyes másodperc elteltével egyre jobban erősödik bennem. Mennyire ironikus, hogy mindig annak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akit a legjobban szeretünk...

Kómás fejjel értem be az osztályba, ahol nagy meglepetésemre nem voltam egyedül. Jin és Jimin ugyanis már bent voltak, érkezésemre pedig felkapták a fejüket. -Sziasztok - köszöntem nekik oda semleges hangon, mivel nem tudtam, hogy mennyire haragszanak rám. - Kookie, tudnánk beszélni? - kérdezte Jimin hatalmas boci szemekkel, majd fejével intett, hogy üljek oda melléjük. Már éppen szólásra nyitották volna szájukat, de én megelőztem őket. - Hyungok, kérlek ne haragudjatok rám! Nem tudom, hogy mi ütött belém tegnap, nem egészen voltam magamnál... Sajnálom. - suttogtam, fejemet pedig elfordítottam, mert nem mertem rájuk nézni. Vállamon egy kezet éreztem meg, majd mikor felnéztem, Jimin mosolygós arcát pillantottam meg. -Ugyan már Kookie, szerinted képesek lennénk rád haragudni két percnél tovább? - kérdezte töretetlen mosollyal. - Nem tudom, tudnátok? - kérdeztem vissza halvány mosollyal az arcomon. - Jungkook! - szólt rám morcosan Jin, majd arca szinte másodpercek alatt megenyhült, kezével pedig összeborzolta a hajamat, amire elmosolyodtam. Imádom a Hyungjaimat, és nem tudom mi lenne velem nélkülük. - Jungkook, én elmondtam Jiminnek.. - szólalt meg pár percnyi csönd után Jin, mire tőlem csak egy kérdő pillantást kapott. - Mindent.. - nézett jelentőségteljesen a szemembe, mire végre nekem is leesett a tantusz. Na igen, eddig csak Jinnek mondtam el, hogy mi történt. Csak ő tudta, hogy miket érzek Taehyung iránt, és azt is, hogy miért volt kórházban. Még az ófő is úgy tudta, hogy egy súlyos influenzát kapott el Tae, és emiatt nincs suliban. - Figyelj Kook! Remélem nem haragszol Jinre, én kényszerítettem arra, hogy elmondja. Nagyon aggódtam ám miattad! Miért nem mondtad el? - kérdezte, én pedig láttam a szemében a szomorúságot. Nyilván eléggé rosszul érintette, hogy titkolóztam előtte. - Nem ítélsz el? - kérdeztem meg halkan azt, ami legelőször eszembe jutott. Kikerekedett szemekkel nézett rám, és olyan fejet vágott, mintha nem értené, hogy mit kérdezek tőle. - Kook.. Te teljesen sötét vagy, ugye? - nézett rám úgy, mint egy vérbeli hülyére. Jin eddig bírta, és úgy tört elő belőle a röhögés, hogy még a könnyei is elkezdtek folyni. - Most mi van? Valami rosszat mondtam? - kérdeztem teljesen értetlenül, kapkodva a fejem kettőjük között. Szuper, most már Jimin is röhögött. Dühösen meredtem rá, mire egy kicsit összeszedte magát, megtörölgette nevetőkönnyeit, majd felém fordult. -Kookie, én olyan meleg vagyok, mint a radiátor! - vigyorodott el. Szerintem az állam a földet súrolhatta. Hogy Jimin meleg lenne? Ugyan még nem volt sosem komolyabb barátnője, de szinte bármikor leállt velük flörtölni, és állandóan őket stírölte... Akkor ezeket mind csak megjátszotta? Mintha gondolataimban olvasott volna, megszólalt: - A csajokkal való flört csak az imadzsem megtartásához szükséges. - kacsintott rám, nekem pedig ennyi kellett, és belőlem is kitört a röhögés. Egy pár másodpercig csak bámult a két Hyung, majd belőlük is kitört a nevetés. Miután lenyugodtunk, feltettem a kérdést, ami nagyon foglalkoztatott. - És van valaki, aki tetszik esetleg? - kérdeztem kíváncsian felé fordulva, de választ már nem kaptam kérdésemre, ugyanis Yoongi toppant be a terembe, mire Jimin csak lesütötte szemeit és vörös fejjel kezdte el pásztázni a földet. Na ne! Jiminnek tetszik Suga? Ez lehetetlen... Vagy talán mégsem annyira. Végig pörgettem egy pár korábbi eseményt a fejemben, ahol Jimin és Yoongi is ott volt, és bár eddig fel sem tűnt, de mostanság a Radiátor barátom tényleg elég furcsán viselkedett a mindig morcos Cukorral. Belegondolva, elég aranyos párost alkotnának együtt. Yoonmin, hm... A végén még a rajongója leszek a párosuknak! Erre a gondolatra önkénytelenül is felkuncogtam.

Az iskola egész tűrhető volt, amit csak a barátaimnak köszönhetek. Szerencsére még az első óránk előtt sikerült mindenkivel kibékülnöm, szóval a tanítás már úgy kezdődött el, hogy mind az ötünk között megvolt a megszokott harmónia. Ennek nagyon örültem. Az utolsó óránk végeztével, az iskola előtt elköszöntem a többiektől és Taehyungék felé vettem az irányt. Eszembe villantak a délután, majd az éjjel történtek, ezért gyorsítottam lépteimen és szinte rohantam otthona felé. Azonban amikor a ház elé értem, megtorpantam, ugyanis ott állt Tae Nagymamájának autója. Vajon mit keres otthon? Ilyenkor általában a könyvesboltjában szokott tevékenykedni. Odaálltam az ajtó elé, majd remegő kezekkel megnyomtam a csengőt. Fél perc sem telt el, és Tae Nagyijával találtam szembe magam. Arcberendezéséhez szinte már hozzátartozott az állandó mosolygás, viszont ez a mosoly most sokkal kevésbé volt őszinte, mint amúgy. Szemeiben a szomorúság és a fáradtság keveredett egymással. - Szia Jungkook! Fáradj csak beljebb - intett a nénike felém, mire beléptem az ajtón. - Csókolom! - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, de igazából csak arra vártam, hogy végre felmehessek Taehez. Mintha gondolataimban olvasott volna, megszólalt: - Jungkook, nem biztos, hogy jó lenne most felmenned Taehyunghoz. - sóhajtott fel szomorúan - Tudod az éjjel megint... - de itt hangja elcsuklott, és elmorzsolt néhány könnycseppet. Mellkasom összeszorult, torkom kapart, szemeim pedig égni kezdtek a feltörekvő könnyek miatt, amiket próbáltam magamban tartani. - Miután az éjjel megtaláltam a fürdőben, elkezdett velem kiabálni, csapkodott, én pedig hiába próbáltam lenyugtatni... Valamikor hajnalban végre elaludt, viszont amióta felkelt, nem szól hozzám, csak ül az ágyán, mered maga elé és sír... Jungkook... é-én tényleg nem tudom, hogy mhi thör... - és itt végleg elszakadt nála a cérna. Tehetetlenül rogyott le a kanapéra, és bár arcát nem láttam, hangot pedig nem adott ki, rázkódó vállai egyértelműen tudtomra adták, hogy sír....