Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

11. rész

Még lett volna 1 órám az ébresztő megszólalásáig, de az álmom után egyszerűen képtelen voltam visszaaludni. Elmentem lezuhanyozni, hogy egy kicsit felfrissüljek, majd gyorsan felöltöztem, beállítottam a hajam, írtam egy cetlit Anyunak, hogy ma korán elmentem otthonról, majd miután kiértem az utcára, rögtön Jinék felé vettem az irányt. Biztos voltam benne, hogy már fent van, és a szülei - mivel nagyon korán járnak dolgozni - már biztos nem lesznek otthon, szóval miután odaértem hozzájuk, nyugodt szívvel csöngettem be. Talán fél percig sem álltam az ajtó előtt, Jin szinte azonnal kinyitotta, és döbbent ábrázattal betessékelt a házba. Mivel otthon más nem volt rajtunk kívül, a nappaliban foglaltam helyet. Jin mindkettőnknek töltött egy pohár frissen facsart narancslét, majd leült mellém. -Minek köszönhetem ezt a korai látogatót? - kérdezte mosolyogva, majd egy nagyott szűrcsölt az üdítőből. Ezzel a kérdésével sikerült megfognia. Pontosan mit is keresek itt? Álmodtam valami rosszat, és rögtön futok is hozzá, hogy megnyugtasson? Nem vagyok már 4 éves. És a csók.. Ha azt elmondanám... Tudom, hogy Jin támogatja a melegeket, de ez akkor is abszúrd. Ráadásul én nem is vagyok az, legalábbis azt hiszem...   -Na, még meddig fogunk itt ülni kussban? Ez már kezd egy kicsit kínossá válni, nem gondolod? - nevetett fel, de azért látszott rajta, hogy aggódik.   -Jó, bocs, cs-csak nem nagyon tudom, hogy kezdjek hozzá. - mondtam, erősen a földet pásztázva. -Hm..kezdhetnéd mondjuk azzal, hogy mi volt tegnap, amikor átmentél Taehyungékhoz, aztán mindent szép sorjában! - kacsintott rám bíztatóan, amitől egy kicsit megnyugodtam. Még egy fél percet kértem, hogy össze tudjam szedni gondolataimat, aztán belekezdtem mesémbe, és mindent elregéltem neki szépen. Ő pedig csak csendben figyelt engem egy mosollyal az arcán. Miután befejeztem a beszédet, oxigénhiányól szenvedve dőltem hátra a kanapén, közben pedig a narancslét szűrcsölgettem.  Egy pár perc néma csönd állt be, majd végül megszólalt.  - Azt a ku.. akarom mondani kanalat, azta a kanál mindenit! - röhögtt fel, tarkóját vakargatva. -Azóta nem is keresett?  -Nem... -görbítettem lefele ajkaimat.  -Huh... hát figyelj, Kookie. Szerintem elég egyértelmű,  hogy nem vagy közömbös számára, ahogy az is egyértelmű, hogy Te odavagy érte! - rikkantott fel vigyorogva.  -Úristen, Jin, maradj már! - tapasztottam kezemet szájára, mintha bárki is meghallhatna minket.  -Tudod mit? Inkább felets el, amit mondtam, nem történt semmi, oké? -De Jungkook, ezt muszáj lesz megbeszéljétek! Ne légy már gyerekes!   -Ti jöttök mindig azzal, hogy én csak a kis Maknae vagyok, nem?! Most meg azt mondod, ne legyek gyerekes?! - emeltem fel a hangomat, kicsit jobban, mint kellett volna. Természetesen, rögtön meg is bántam.    -Ne haragudj Hyung, nem akartam kiabálni veled! - mondtam bűnbánó hangon - Nem tudom, mi van velem mostanában!   -Én viszont pontosan tudom, hogy mi bajod van. De mivel megkértél, nem hozom fel többet ezt a témát! Viszont nagyon remélem, hogy megfontolod azt, amit az előbb mondtam! - erre csak bólintottam egyet.  - Na de most inkább menjünk, legalább még a nagy tömeg előtt beérünk a suliba! - és indult is a kijárat felé.  Útközben találkoztunk a többiekkel is, így már öten ballagtunk az iskola felé. Mindannyian hozták a szokásos formájukat, egész úton ökörködtek, röhögtek, és hangosan kiabáltak értelmetlen szavakat.. mert miért ne? Általában én is benne szoktam lenni az efajta hülyülésekben, most viszont semmi hangulatam nem volt hozzá. Csak az csengett a fülemben, amit Jin tanácsolt. Ma amúgy is muszáj lesz átmennem hozzá, hogy megadjam a házikat, akkor meg már meg is beszélhetnénk ezt az egészet.
De mégis mit beszéljünk ezen? Hiszen neki nyilván nem jelentett semmit. És nekem sem... legalábbis ezt próbáltam elhitetni magammal, több-kevesebb sikerrel.

A  suliban egész nap, olyan voltam mint egy élőhalott. Az éjszakai nem alvás most jött ki rajtam, emiatt pedig alig bírtam nyitva tartani a szemem. Ez a tanároknak is szemet szúrt, szóval szinte minden órán megkaptam a fejmosást arról, hogy nem szabadna hétköznap éjszaka buliznom járni, és hogy ha már gimibe másnaposan járok be, mi lesz majd velem az Egyetemen és a munkában.. Eskü nem értettem, hogy jött az nekik, hogy éppen az átpiált éjjelemet próbálom kiheverni, mindenesetre nem nagyon reagáltam vissza nekik semmit, csak bólogattam illedelmesen... félálomban.

A 6. óra végét jelző csengő, ami egyben a nap végét jelző csengő is, kész megváltás volt számomra. Alig vártam, hogy végre  vége legyen ennek a kegyetlenségnek és hazamehessek aludni. Csak a pihe-puha kis ágyam lebegett a szemem előtt, amikor indultunk kifelé a többiekkel a suliból. Sajnos azonban az alvásról tervezgetett vágyálmaim hamar  szertefoszlottak, amikor is J-Hope megszólalt: -Kook, ma is mész ahhoz az új gyerekhez? - A francba is, hogy felejthettem el? Annyira hulla voltam egész nap, hogy a fejemet is elhagytam valahol. A szívem rögtön elkezdett erősebben dobogni a tudatra, hogy át kell menjek hozzá az után a....a..szóval azután az izé után.  - Igen, muszáj átmennem, szóval én most el is köszönök. Majd holnap talákozunk! - mindegyikükkel lepacsiztam egyesével, utoljára Jinnel, aki egy bíztató mosolyt is küldött felém, majd elindultam a márvány bőrűhöz.

Szívem a torkomban dobogott, mikor megérkeztem a házukhoz, és megálltam az ajtó előtt. Na jó, gyerünk Jungkook, most vagy soha. Odanyúltam a csengőhöz, és megnyomtam. Majd még egyszer és még egyszer. Közel 10 perce álltam ott, de senki nem nyitott ajtót. Haza akartam indulni, de a lábaim valahogy nem engedelmeskedtek. Testemen átfutott egy különös bizsergés. Mi van, ha történt vele valami? A kilincshez nyúltam, hátha nincs bezárva , hál'istennek nem volt. Viszont ez nem jelentett jót. Talán kirabolták őket? Istenem.. csak add, hogy ne legyen semmi baja!  Beléptem a házba, majd körbe néztem a földszinten. Érintetlennek tűnt. Gyorsan szeltem a lépcsőfokokat. Felértem az emeletre.   -Taehyung! - kiálottam remegő hangon. Nem jött válasz.  -Hahó, van itthon valaki? - mintha egy apró nyöszörgést hallottam volna az egyik ajtó mögül. Rémülten léptem a kilincshez, de arra, a képre, ami az ajtó mögött várt, nem voltam felkészülve. Mondjuk szerintem, nem is lehet.

Tudom..megint „jó"-kor hagytam abba..😃 De azért remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész is!!😊❤️
Ma van két hete, hogy elkezdtem írni és publikálni Nektek ezt a történetemet, ami az első komolyabb irományom! Eddig főként csak Novellákat és Verseket írtam, ezért is féltem nagyon, hogy hogy fog majd tetszeni ez a történet az embereknek! Viszont rendkívül pozitív csalódás ért, és elképesztő nagy dolog számomra, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokatokhoz eljutott ez a Fanfiction (közel az 1K😱❤️), és hogy ennyi csillagocskát és kommentet kaptam tőletek!! Ezért hihetetlen Hálás vagyok nektek és Nagyon Szépen Köszönöm!!❤️❤️
Remélem, hogy a továbbiakban sem okozok majd Nektek csalódást!😊
Köszönöm, hogy ezt a Részt is elolvastátok, Millió Ölelés Nektek!!❤️