Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

21. rész

Azon a napon Jiminéknél aludtam és az egész hétvégét is kettesben töltöttük, mert nem nagyon akart a bandával lógni, így hát szombaton és vasárnap is a számítógépes játékok iránti szenvedélyünket éltük ki. Vasárnap délután elköszöntünk egymástól, majd haza indultam a hűvös, téli időben. Szerencsére ebben a pár napban Jimin elterelte a figyelmemet arról az égtelen nagy fájdalomról, amit éreztem a mellkasomban, de amint elváltunk egymástól, újra hatalmába kerített ez az érzés, és attól féltem, hogy talán többet nem is fog elmúlni. Amíg nem csöppent bele az életembe újra Kim Taehyung, sosem értettem, hogy hogyan érezhet valaki a szerelem miatt fájdalmat, és hogy miért mondják azt, hogy "összetört a szíve". Hát most már értem. A szerelem önmagában bizonyosan egy szép dolog lehet egyesek számára, de én ebből soha, egy csipetnyit sem tapasztaltam. A szerelem eddig számomra nem állt másból, mint fájdalomból, sírásból, még több fájdalomból, szenvedésből, majd ismét sírásból. Ezek mellett pedig  a mérhetetlen harag és gyűlölet magammal szemben, amit a szerelem okozott bennem. Milyen irónikus, nemde? A szerelem, amit a filmekben a legszebb, legcsodálatosabb érzésnek állítanak be, s amit a könyvek mámorítóként és gyönyörűként írnak le, számomra mind csak kegyetlen és kínzó érzéseket hoz. Mert hát ki más, ha nem én szeretnék bele egy lehetlen helyzetben egy lehetetlen és elérhetetlen személybe. Ez Igazságtalanság! Az én filmemnek miért nem lehet boldog befejezése? Hol van a várva várt Happy End? Hol itt a csók és a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak" szöveg? Nekem ez miért nem jár? Én miért nem kaphatom meg a hőn áhított viszont Szerelmet? Én miért nem lehetek boldog ember egy virágzó párkapcsolatban? Miért nem tudtam egy aranyos, kis csinos lányba beleszeretni, aki viszonozza is az érzéseimet? Miért kellett egy szó nélkül ott hagynunk annó Puszant? Miért nem tudtam elbúcsúzni tőle? Túl sok a kérdés, de választ egyre sem kaphatok...

Mindig a tiltott gyümölcs a legkívánatosabb.

Fáradtan nyomtam ki hétfő reggel az ébresztőmet, majd visszazuhantam az ágyba. Egész éjjel jó formán semmit nem aludtam, csak hajnalban sikerült elaludnom két órára, de az ébresztőm természetesen sikeresen felzavart. Meggyötörten vonszoltam le magam a konyhába, ahol Anya és a Húgom őrült módon tolták magukba a pirítóst. Mindkettőjük homlokára nyomtam egy-egy puszit, majd helyet foglaltam mellettük az asztalnál.   -Jó reggelt Álomszuszék! - köszöntött Anya, a korai órához képest egészen vidáman. -Reggelt! - mormogtam vissza valami köszönésfélét, majd beleszűrcsöltem a kávémba. -Tudod Kook, rohadt nagy igazságtalanság, hogy neked nincsen 1. órád, bezzeg nekem már 7:30-kor bent kell lennem. - durcizott a Húgom, majd az órájára pillantott. -Jesszus Anya!! Elkésünk! - Eomma riadtan rá pillantott az időt mutató készülékre, majd felugrott az asztaltól Húgival karöltve és mire kettőt pislogtam a bejárati ajtónál zörögtek a kulcsokkal. - Csáó Kook, vigyázz magadra! - kiabált a húgom már félig az utcáról. - Sziasztook!! - kiáltottam vissza, majd a mosogatóhoz sétáltam, hogy belehelyezzem a kávés bögrét. Egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy el kéne mosogatnom, de ezt az ötletet hamar elvetettem. Gyorsan felsiettem a szobámba, felöltöztem, bepakoltam a táskámba a szükséges tankönyveket, majd lementem az előszobába, felkaptam a bakancsom és a kabátom, a következő pillanatban pedig már kint is voltam az utcán. A kora reggeli hűvös szellő most kimondottan jól esett, így ráérősen kezdtem el baktatni úti célom felé, ami jelen esetben Yoongiék háza volt. Tisztában voltam vele, hogy Jimin valószínűleg meg fog ölni, hogyha kiderül, hogy Sugához mentem, és valószínűleg Cukorka barátom is megöl, hogy ilyen korán zaklatni mertem őt, de ez sem tántorított vissza. Ha már az én szerelmi életem taccsra ment, azt azért mégsem hagyhatom, hogy a két barátomé is tönkre menjen.

Miután harmadik kultúrált csöngetésemre sem nyílt ki az ajtó, kénytelen voltam rátenyerelni, aminek meg is lett az eredménye. Fél percen belül kattant is a zár és egy dühös tekintetű Sugával találtam szembe magam. -Te meg mi a f*szt keresel itt, ha szabad kérdeznem? - dörrent rám agresszívan. -Neked is Szépséges Jó Reggelt! Gondoltam mehetnénk együtt ma suliba. - vettem elő legszebbik mosolyomat, mire - legnagyobb meglepetésemre - egy nagy sóhaj mellett, de beengedett a házba. -Várj meg itt! - ültetett le a nappaliban, majd hozzátette - Mindjárt jövök! - azzal el is tűnt. Voltam már párszor Yoongiéknál, szóval nem fárasztottam magam azzal, hogy körbe nézzek a lakásban, inkább csak az előttem lévő kis, üvegasztalt tanulmányozva gondolkodtam azon, hogy mit is felejtettem el reggel mondani Anyának, amit amúgy el akartam. Jajj, megvan! Neki nem is szóltam arról, hogy át szeretnék menni egy másik osztályba az iskolán belül. Mondjuk felesleges is ezzel zaklatni, amíg nem beszéltem meg az Ofővel. -Hahó Kook! Most te komolyan itt a nappalimban döntöttél úgy, hogy nyitott szemmel meghalsz?! Hallod, ez kurvára nem vicces! - rázogatta a vállamat Yoongi, mire feleszméltem. Mostanában úgy el tudok bambulni, hogy senkiről nem veszek tudomást. Ez nem túlságosan hasznos tulajdonság, legalábbis ilyen helyzetekben biztos nem. - Nyugi Suga! Egy darabig még nem szándékozom a másvilágra menni. - mosolyodtam el, majd viccből beleboxoltam a vállába. -Akkor jó. Mostanában elég ramaty állapotban voltál, már attól tartottunk a többiekkel, hogy esetleg bántod magad vagy valami. - ez eléggé megdöbbentett. Komolyan ezt gondolták rólam? Pedig még csak meg sem fordult a fejemben.. Na jó, egyszer-kétszer talán, de azt most inkább hagyjuk. -Mi? Nem, dehogy! De most nem ez a lényeg! Khm..Jiminről szeretnék veled beszélni! - láttam, hogy teste teljes egészében megfeszült, majd elernyedt. -Mi van Jiminnel? - kérdezte színlelt hangon. -Tudom, hogy mi történt Yoongi, előttem nem kell megjátszanod magam. -Kook, szerintem most menned kéne! - állt föl Suga hirtelen és megragadva karomat, kezdett el az ajtó felé húzni. -Hé Yoongi! Most mi bajod? Én csak segíteni akarok! - mondtam elképedve, mert nem értettem a reakcióját. Választ azonban már nem kaptam, mert kilökött az ajtón, aztán becsapta. Na szép! Segíteni akarok, ez meg kirak az utcára! Nem értettem, hogy mi váltott ki belőle ekkora hevességet, de csak mertem remélni, hogy Jimin..és nem negatív értelemben.

Az órák lassan és unalmasan teltek. Jimin egésznap siránkozott, ugyanis Yoongi a reggeli incidens után nem jött be a suliba. Azt azért nem gondoltam volna, hogy ez az egész ennyire mélyen érinti majd! Persze Jiminnek nem mondtam el, hogy meglátogattam hajnalban Sugát, mert nem akartam, hogy még jobban kiboruljon.
Az utolsó óránk Osztályfőnöki volt, így óra után megvártam, míg a többiek kimennek a teremből, majd odasétáltam az Ofőhöz.  -Tanárnő! Kérdezni szeretnék valamit, ha szabad.     -Persze, Jungkook! Mondjad csak, valami baj van?    - Nem, nincsen semmi gond. Csak azt szeretném megérdeklődni, van-e mód arra, hogy a következő félévet már egy másik osztályban kezdjem itt, az évfolyamon belül.  -mondtam kicsit megszeppenten. Arca megdöbbentséget árasztott, amit meg is tudok érteni. Eddig mindig nagyon jól kijöttem az osztálytársaimmal, sok barátom is van, tehát nyilván nem tudta hova tenni kérdésem. Mielőtt válaszolhatott volna, valaki megszólalt az ajtóból.  -Viszlát Tanárnő! - köszönt el Taehyung, majd vetett rám egy érdekes pillantást, amit nem tudtam hova tenni, utána pedig ki is ment a teremből.   -Jungkook! Mit ne mondjak, nagyon meglepett a kérésed! Most nagyon sietnem kell, mert értekezletem lesz, de holnap beszélünk még erről, rendben?

Kiérve a suli elé felvettem a sapkámat, majd indultam is volna el, de a zsebemben rezgett a telefonom. A készülék új SMS-t jelzett ki, amire rögtön rá is nyomtam:

Szükségem van rád! Hátsó udvar, most!    V.

Ki a franc lehet az a V? És miért van rám szüksége? A kíváncsiság hajtott, ezért nem sokat tétlenkedtem, visszafodultam a suli felé, és megszaporázva lépteimet indultam a hátsó udvarra. A szívem hevesen dobogott, mikor megpillantottam. Velem szemben állt, hátát egy fának vetve. Mikor megpillantott, mintha egy halvány mosolyt pillantottam meg volna átfutni ajkain.     -Te vagy V? - léptem elé félénken, figyelve, nehogy véletlenül is ráemeljem íriszeimet.   -Igen. Így is mondhatjuk.  - felelte kurtán.   -Miért írtad azt, hogy Szükséged van rám, és hogy most rögtön jöjjek ide? Valami baj van?    -Megszegted az ígéreted.  - szólalt meg egy fél percnyi csönd után.   -Milyen ígéretem? - húztam fel szemöldököm, és kezdtem úgy érezni, hogy a bolondját járatja velem.    -Azt mondtad, hogy többet nem jössz a közelembe, most mégis itt vagy.  - mondta huncut mosollyal ajkain, majd mikor észrevette, hogy épp szólni akarnék valamit, folytatta.   -De nem baj. Jó, hogy itt vagy most. Szükségem van rád.      -Nem hinném, hogy neked pont rám van szükséged. - mondtam sóhajtva, majd ráemeltem íriszeimet. Amint megpillantottam gyönyörű arcát, rögtön elpirultam. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes és angyali?   -Tudod, még régen, miután elköltöztetek Puszanból, Anya megígértette velem, hogyha egyszer viszont találkozom veled, nem hagyhatom, hogy ismétetlen kisétálj az  Életemből! Bár Anya már nem él, megígértem neki, az ígéret pedig szép szó, ha betartják úgy jó. - kuncogta el a végét.  -Szóval nem hagyom, hogy átmenj egy másik osztályba! Nem akarom, hogy elmenj! Szükségem van rád.  - nézett mélyen a szemeimbe, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.   -Na Jungkook! Én most feldobtam neked a labdát. A kérdés az, hogy Te hagyod, hogy leessen magától, vagy inkább leütöd Te Magad! - ellökte magát a fától, majd elindult befelé az udvarról. Mikor elhaladt mellettem, egy pillanatra megtorpant, majd odahajolva nyakamhoz, kívánatos és forró ajkaival nyomott rá egy puszit. Utána, mintha mi sem történt volna, ott hagyott egyedül a gondolataimmal, az égő fejemmel és a puszi helyén bizsergő nyakammal együtt.

Mintha mi sem történt volna.

Sziasztook!!😊Végre sikerült egy kis szabadidőhöz jutnom, így végre meg tudtam írni a folytatást!😁Eddig ez lett a leghosszabb rész, pedig az eddigi legrövidebbnek indult!😅Bocsánat az esetleges gépelési és helyesírási hibákért, sajnos a laptopom nem szuperál jelenleg, szóval kénytelen voltam telefonon írni.
Szurkoljatok, hogy hamar megjavuljon!!
A folytatásig is ölelek mindenkit, imádlak titeket!!❤️❤️ (Amikor szeretet áradatom van😂)