Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

18. rész

Ez a nap is pont olyan átlagosan indult, akárcsak a többi. Az órák pont olyan monotonak és unalmasak voltak, mint általában. Szünetekben az udvar helyett azonban, a fiúkkal kénytelenek voltunk fent maradni az osztályban, ugyanis az idő már cseppet sem volt olyan kellemes, mint ezelőtt egy-két hónappal. Így viszont muszáj voltam Taehyunggal egy levegőt szívni szünetekben is, és ez, hogy őszinte legyek, nem volt túlságosan az ínyemre. Természetes nem amiatt, mert nem szeretem Őt, vagy mert olyan visszataszító hatást nyújtott volna. Pont ellenkezőleg. Mint mindig, ma is tökéletesen festett. Egy fekete szaggatott csőnadrágot viselt egy fehér talpú fekete sportcipővel és egy hosszú ujjú fehér pólóval. Mintha egy híres divatmagazin címlapjából lépett volna ki. Emiatt akaratlanul is, de néha muszáj volt rápillantanom. Csak hogy az egyik ilyen alkalommal nem csak én vezettem rá tekintetemet, hanem Ő is rám. Szinte egyszerre fordultunk egymás felé, és amint ez tudatosult bennünk, gyorsan el is kaptuk egymásról íriszeinket. Vörös fejjel fordultam vissza Jimin felé, aki annyira belemerült a beszédbe, hogy észre sem vette szerencsére, hogy az én szemeim és gondolataim teljesen más merre kalandoztak el. Vajon sokszor szokott lopva rám pillantani? Vagy ez csak egy egyszeri alkalom volt? Egyáltalán szándékosan nézett rám? Várjunk, lehet egyáltalán valakire nem szándékosan nézni? - Szóval most nem tudom mit tegyek... Aish Kookie, ez annyira bonyolult! Hiszen Yoongi utál engem. - sóhajtott fel gondterhelten Jimin a mondandója végére érve. -Nem is figyeltél rám, ugye? - kérdezte tőlem gyanakvóan. -Mi? Dehogy, én figyeltem! - kezdtem el gyorsan mentegetőzni, mert nem akartam, hogy megsértődjön. - Figyelj, szerintem beszélned kéne Yoongival! Nem azt mondom, hogy rögtön vallj neki szerelmet, csak kérdezd meg, hogy van-e veled valami baja..vagy nem tudom... Hívd félre iskola után és kérdezd meg! Bár nagyon furcsán viselkedik veled mostanság, nem hinném, hogy ez azért van, mert utálna! - húztam mosolyra a számat, majd biztatóan végig simítottam Jimin felkarján. - Jajj..Kookie - ugrott hirtelen a nyakamba, és szorosan magához ölelt - Köszönöm a segítséged és a támogatásod! - suttogta a fülembe, majd még hozzátette - Egyébként Taehyung most is minket sasol, szerintem nem kéne feladnod! - döbbenten húzódtam el tőle, mire ő csak rám kacsintott egyet. - Na gyere szépen Kook, még át kéne öltöznünk tesire! - majd azzal a lendülettel el is indult az öltöző felé. Most is? Ezt azt jelentené, hogy nem először nézett engem azóta, amióta nem beszélünk? Megráztam a fejemet, majd Jimin után indultam, hogy átöltözhessem torna órára.

-Egy nagy iskola kör, utána a fiúk mehetnek focizni, a lányok pedig választhatnak, hogy röpiznek vagy kosaraznak inkább! - adta ki a feladatot a tanár, majd el is indultunk futni. A többieket már az elején jól lehagytam, így egyedül futottam, mikor észrevettem, hogy nem csak én előztem be az osztálytársaim. Előttem körülbelül 10 méterrel ott kocogott Taehyung. Amióta kórházban volt, nem kellett tornáznia, de ezek szerint lejárt a felmentése. Tekintetem végig vezettem rajta. Most is - mint mindig - egy hosszú ujjú felsőt viselt, egy szürke mackó alsóval és egy márkás tornacipővel. Nagyot nyeltem. Hihetetlen, hogy ő még ilyenkor is mennyire jól tud kinézni. Elmélázásomból egy hangos szitkozódás rántott vissza a valóságba, majd csak annyit láttam, hogy Taehyung szétterülve fekszik a földön. Elfelejtve neki tett néma ígéretemet, gyorsan odarohantam hozzá, majd leguggoltam mellé a földre. Ülő helyzetbe tornászta magát majd bambán nézett fel rám. Lepillantottam kezére, amin egy horzsolás húzódott. - A kezed.. - suttogtam, majd még mielőtt feleszmélhetett volna bambulásából, megfogtam kezét, hogy felhúzhassam pulóvere ujját, ezzel jobban szemügyre véve sebét. - Ne! - kiáltott fel ijedten, de akkor más késő volt, így szemem elé tárult egész alkarja, amin az a nagy horzsolás volt a legkisebb "probléma". Kezét még több vágás és heg tarkította, mint két hónappal ezelőtt, ráadásul a legtöbb elég frissnek bizonyult, meg mernék esküdni arra is, hogy volt köztük olyan is, ami éppen ma került fel a kezére. Ujjaimat óvatosan végig simítottam a hegekkel tarkított bőrén, ami miatt azt hittem, elrántja majd karját, de legnagyobb meglepetésemre nem így tett. - Miért? - kérdeztem elhaló hangon, majd mintha az agyam teljesen kikapcsolt volna, folytattam. - Miért bántod magad? Miért bántod azt a gyönyörű, márvány bőrödet? Angyalként angyali életet kéne élned...- csillogó szemeit rám kapta, de én ezzel nem foglalkoztam, csak halkan hozzátettem: - ...mert Te azt érdemelnéd.. - óvatosan rápillantottam, de szemeiből a döbbeneten és valami más... valami megmagyarázhatatlanon kívül túl sok mindent nem tudtam kiolvasni. Száját szólásra nyitotta, de hang már nem tudott kijönni rajta, ugyanis a többiek pont ezt a pillanatot találták meg arra, hogy ideérkezzenek. Ahogyan meghallottuk dübörgő lábukat, rémülten pattantunk fel, pulóverét gyorsan visszahúztam karjára, majd eleresztettem azt. Még egyszer gyorsan rám pillantott, majd elindult, hogy folytathassa a futást. Én még bevártam Namjoonékat, és végül kocogva fejeztem be velük a távot.

Tesi óra után indulhattunk haza, ugyanis mára ezt volt az utolsó óránk. Namjoonnak és J-Hope-nak még dolga volt a suliban, Jimin pedig még futás közben megkérte mufurc barátunkat, hogy maradjon vele még itt egy kicsit tanítás után, hogy beszélhessenek - amire meglepő módon Suga rá bólintott - így hát Jinnel ketten indultunk el kifelé az iskolából. - Nincs kedved elmenni valahova kévézni vagy teázni egyet? Még nem akarok haza menni. - szólalt meg Jin, ezzel megtörve a csendet. - Mehetünk - mosolyogtam rá kedvesen. Igazából örültem ötletének, mert már alig vártam, hogy megoszthassam vele a ma történteket. - Szuper, van itt a közelben egy jó kis kávézó, nem rég fedeztem fel. Szerencsére nem járnak oda túlzottan sokan, így nyugtunk lesz. - mondta vigyorogva, majd folytattuk utunkat, immáron a kávéház felé.

- Köszönjük. - hajoltunk meg kissé a pincérnő előtt, majd beleszürcsöltünk italunkba. Én egy barackos teát kértem, Jin pedig egy tejeskávét. - Szerinted Yoonminék összefognak jönni? - kérdeztem elgondolkodva. - Hm... Yoongi elég makacs, és ha valakit megkedvel... ÚGY...akkor azt hajlamos ellökni magától. Szerintem lehetséges, hogy emiatt ilyen most Jiminnel is. Én nagyon örülnék, ha végre együtt lennének, de ha Suga szereti is Jimint, azt sose vallaná be. - húzta el a száját. - Hátha Jimin jó hatással lesz most rá. - mosolyodtam el bizakodóan. Jimin őrülten szerelmes Yoongiba, és én nagyon szeretném, ha ez kölcsönös is lenne. - Na de, te is mesélni akartál valamit, nem? - zökkentett ki gondolataimból Jin. -Oh, igen, el is felejtettem..Szóval ma tesi óran.. - és szépen elregéltem neki, hogy mi is történt futás közben. Ő pedig csendben hallgatott. Mondandóm befejeztével vett egy nagy sóhajt, majd megszólalt: - És most mit akarsz tenni? Taehyung elég világosan a tudtodra adta, hogy hagyd békén. - komorodott el egy pillanat alatt. - Nem akarom, hogy még egyszer megbántson téged! Most szerencsére sikerült kimásznod a gödörből, amibe belelökött, de lehet, hogy legközelebb már nem fog sikerülni. Jobb lenne, ha megpróbálnád őt elfelejteni, tudom, hogy nehéz, de hidd el menni fog! - mosolyodott el, kezével végig simítva vállamon támogatóan. - Azt már nem! Jin, hogy mondhatod azt, hogy felejtsem el? Hiszen szüksége van rám! - morrantam fel indulatosan, kezét lelökve vállamról. -Az emberek változnak Kookie, és te nem tudsz ez ellen mit tenni. Nem tudod Taet megváltoztatni, bármennyire is szeretnéd! - szólalt meg ő is egy kicsit ingerültebben, mint kellett volna. -Én nem megváltoztatni akarom Őt, csak visszahozni az életbe! Azt akarom, hogy tudja, én szeretem... - álltam fel az asztaltól, levágva arra valamennyi pénzt, ami elég lesz a teám kifizetésére, majd kiviharzottam a kávézóból.

Nem túl gyorsan, de végre sikerült megírnom a folytatást, amivel remélem sikerült elnyernem tetszéseteket!😊❤️
És...Omg😱...*dobpergés*... Meglett a 2K!!😱😱😍❤️ Nagyon Szépen Köszönöm Nektek a rengeteg megtekintést, szavazatot és kommentet!!❤️❤️ Köszönöm, hogy bearanyozzátok a napjaimat!!❤️ Imádlak titeket❤️!