Miután hazaértem, Anya hiába faggatott, nem mondtam neki semmit, csak felsiettem a szobámba és magamra zártam az ajtót és hiába kopogtatott, nem nyitottam ki. Egy idő után feladta, és azt mondta, hogy ha beszélni akarok róla, akkor akár éjszaka is felkelthetem. Bűntudatot kellett volna éreznem amiatt,amiért így viselkedtem vele, de nem éreztem semmit. Vajon ez normális? - kérdeztem magamtól, de persze választ nem kaptam. Normális dolog, hogy most törték össze a szívem, én pedig konkrétan nem érzek semmit? Szerintem nem. Dühöngenem kéne, vagy sírnom, kiabálnom, ehelyett csak ülök unott fejjel az ablakom előtt, és az éjszakai sötétségbe burkolózott utcát figyelem. Pont olyan elhagyatottnak és üresnek tűnt, mint ahogyan én is éreztem magam. Sosem gondoltam volna, hogy egy kietlen utcát fogok majd a lelki társamnak tekinteni. Bár azt sem gondoltam soha, hogy az első szerelmemet és az első csókomat is egy fiú lopja el, ráadásul nem is akárki, hanem Kim Taehyung. Ez is annyira csak én lehetek.. Reménytelen eset. Csak azt nem értem, hogy mire volt jó Neki ez az egész. Mondjuk teljesen lényegtelen, hiszen úgy sem látom már többet. Ideje tovább lépni, minél gyorsabban, annál könnyebb lesz majd elfelejtenem. Mondjuk így belegondolva, most abszolút nem érzek semmit, ezek szerint már tovább is léptem volna, vagy ez csak egy átmeneti időszak? Ajj.. Már megint túl sok a kérdés!
Lassan 3 hét is eltelt azóta, mióta nem láttam Taehyungot. Az első pár napban még elég gyakran eszembe jutott - köszönhetően annak, hogy mindenki róla kérdezgetett -, de aztán szerencsére felfogták a többiek, hogy nem akarok róla beszélni. Azóta nagyjából minden rendeződött. A Yoonmin páros hivatalosan is valós lett, a karácsony egyre csak közeledett és Jinnel is kibékültem. Elmondta, hogy már az elején kiismerte Taehyungot, és csak próbált távol tartani tőle. Azt is elárulta, hogy a csókot nem így tervezte, és, hogy már egy jó ideje nem csak úgy tekint rám, mint egy jó barátra. Először nagyon meglepődtem, de végül is adtam Neki egy esélyt, így történt az, hogy Jinnel már másfél hete randizgatunk. Szerencsére nem nyomul, nem erőltet semmit, rendkívül kedves velem és figyelmes. Nem mondom, hogy beleszerettem, de az tény, hogy eléggé megkedveltem, és az is plusz pont, hogy mikor Vele vagyok, alig jut eszembe Taehyung.
- Na, mehetünk? - állt meg padom előtt Jin, miután kicsöngettek az utolsó óránkról. - Ühümm.. - mosolyogtam rá, majd miután felálltam, rögtön összekulcsolta ujjaimat övéivel, és így indultunk el hazafele, vagyis haza, hozzánk. Mára nem csináltunk magunknak különösebb programot, mert eléggé leszívott minket a tanulás mostanság, így csak egy laza, filmezős estét terveztünk. A haza vezető úton végig beszélt hozzám, én pedig úgy tettem, mint aki figyel rá, de közben teljesen gondolataimba merültem. Éreztem, hogy bizonyosan meg fog csókolni otthon, és eléggé aggódtam, ugyanis eddigi életemben csak Taevel csókolóztam, és attól tartottam, hogy Jin nem fogja elérni nálam csók közben azt, hogy a hasamban érezzem azokat a bizonyos rovarokat. - Hahó, Kookie, itt vagy? - kuncogott fel Jin, és meglengette kezét szemeim előtt. - Hümm? Oh, haza is értünk? Bocsi, csak elbambultam. - mosolyodtam el, majd előhalásztam a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. Miután beértünk az előszobába, lekaptam lábbelijeimet és indultam is volna a konyha felé, de Jin megragadta a csuklómat és maga felé fordított. - Hé, Sütim.. - simított végig arcomon, és kisöpört egy tincset a szememből - Valami baj van? - kérdezte lágy hangon, mire egy nagyot nyeltem. - Nincsen semmi, ne haragudj, hogy olyan bamba voltam, csak kicsit fáradt vagyok. - simítottam végig alkarján, amely libabőrös lett érintésemtől. Jaj, nekem is így kéne reagálnom az érintéseire? Megfogta derekamat, majd hátrálni kezdett velem, és megfordított, így hátammal neki koppantam az ajtó falapjának. Szívem hevesebben kezdett verni, mikor belenéztem vágytól elködösült szemeibe. Végig simított arcomon, majd derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Közeledni kezdett ajkaim felé, majd összeérintette párnácskáinkat. Karjaim nyaka köré fontam, mikor elkezdte mozgatni ajkait enyéimen. Párnácskáival finoman és lágyan kóstolgatta enyéimet, majd ezt megunva, nyelvével végig szántott alsó ajkamon, ezzel jelezvén, hogy bejutásra vágyik. Természetesen teljesítettem kívánságát, államat leejtettem, és hagytam, hogy nyelve felfedező útra induljon számban. Miután mindent feltérképezett, amit szeretett volna, nyelveinket vad táncba hívta, ezzel kicsikarva belőlem egy kéjes nyögést. Ijedten váltam el Jin ajkaitól, aki csak értetlen tekintettel illetett engem. Basszus,a hülye emlékek... Amikor ajkaink összeértek, ahogy az ölében ültem, mikor nyakamat hintette be lágy puszikkal. Elég volt Jungkook! Taehyung csak kihasznált, átvert, szórakozott veled! Felejtsd el végre! Megráztam fejem, majd íriszeim visszavezettem Jinre, és tarkójánál megragadva húztam le magamhoz, majd akaratosan kezdtem el falni ajkait. Kizártam mindent, Taehyungot, a mézédes ajkait, azt, hogy átvert engem, és minden figyelmemet Jinnek szenteltem. Egyszer csak, csókunkat nem megszakítva, fenekem alá nyúlt és felkapott az ölébe, majd megindult velem a szobám felé. Nem ellenkeztem. Miután felért velem, ledöntött az ágyra, és elhajolt tőlem. Kérdőn néztem rá, mire csak egy perverz mosolyt kaptam válaszul, és a következő pillanatban már a nyakamat kezdte el csókolgatni, néhány helyen pedig meg is szívta azt. Én csak sóhajtottam, erősen haját markolászva. Egy pillanatra elvált bőrömtől, és lekapta felsőjét. Gyönyörű szemeit eltakarta az arcába lógó szőkésbarna haj. Bőre színét leginkább a márványéhoz tudnám hasonlítani. Fehér volt, gyönyörű és sima. - Tetszik, amit látsz? - kérdezte huncut mosollyal az arcán. - Ah..Ahha.. - suttogtam. - Nyugodtan megérintheted! - kacsintott rám, mire én nagyot nyeltem, majd ujjaimmal végig simítottam hasán. Ez cseppet sem márvány színű és sexy mint... mint az Övé. Már megint rajta gondolkodom! Aish Jungkook, felejtsd már el! Gondolatmenetemet a csengő hangja szakította meg. - Ne menj! Majd megunja.. - fogta meg csuklómat Jin, mikor felálltam az ágyról. - Ne aggódj, gyorsan lerázom! - mosolyogtam rá halványan, majd lágy csókot hintettem szájára és lesiettem az bejárati ajtóhoz. Vigyorogva nyomtam le a kilincset, de amint kinyílt az ajtó, a mosolyom le is hervadt számról. - Szia Jungkook...
Most már úgy is minden mindegy...elkésett..
Szép Estét Nektek!❤️ Mára nem terveztem részt, de másképp alakult!😊 Nem fűznék hozzá semmit, remélem elnyerte tetszéseteket!❤️ Véleményeiteket szívesen fogadom a kommentszekcióban!😁
Uh.. és mielőtt elfelejtem! OMG *-* Több, mint 7K!!😱😱❤️❤️ El sem hiszem!!😵 Nagyon-Nagyon Szépen Köszönöm Nektek!!❤️❤️ Ti vagytok a legeslegjobbak❤️
YOU ARE READING
Amióta újra megláttalak ||Taekook ||
Fanfiction-Az emberek változnak Kookie, és te nem tudsz ez ellen mit tenni. Nem tudod Taet megváltoztatni, bármennyire is szeretnéd. -Én nem megváltoztatni akarom Őt, csak visszahozni az életbe. Azt akarom, hogy tudja, én szeretem. [A történet befejezett, j...
