Már ott álltam egy jó pár perce, és épp fordultam is volna meg, hogy haza induljak, ha már senki nem nyit nekem ajtót, amikor végre kinyílt a nyílászáró, és ott állt egy szál alsónadrágban Ő...
Kikerekedett szemmel nézett rám, de engem abban a pillanatban engem ez pont nem érdekelt, ugyanis miután megláttam kidolgozott felsőtestét, a szemem akaratlanul is rá tapadt. És ugyan, ki vagyok én ahhoz, hogy megtiltsam a Szememnek azt, hogy egy gyönyörű dolgot bámulhasson? Amikor azt gondoltam, hogy nincs gyönyörűbb dolog egy felöltözött Taehyungnál, még nem láttam a félmeztelen Taehyungot. Márvány bőre szorosan feszült kockáin, kicsit olyan hatást keltve, mintha bármelyik pillanatban elszakadhatna. Megakartam érinteni, hozzá akartam érni a bőréhez, és érezni akartam Őt. De mégis mi ütött belém? Hiszen Tae fiú.... vagy egy Angyal.. Hm, nem is tudom.
Elmerengésemből egy kéz rántott vissza, ami az állam alá nyúlt, ezzel rákényszerítve arra, hogy Rá nézzek. Gyönyörű íriszeit az enyéimbe fúrta, keze még mindig az államat tartotta. Maximum 5 centi lehetett köztünk, nekem pedig rögtön az jutott eszembe, hogy ez az 5 centiméter amennyire rövid távolság, nekem most olyan nagynak tűnik. Ebbe a gondolatba automatikusan belevörösödtem. Hogy járhatnak ilyen gondolatok a fejemben? Kim Taehyung, mit művelsz te velem? Kezét megfogtam majd elrántottam az állam alól. -É-én..én azt hiszem, most inkább megyek... - nyögtem ki majd fordultam is volna meg, csak, hogy Ő jóval gyorsabb volt nálam, megfogta a csuklómat és berántott a házba. Rémülten néztem volna rá, csakhogy már nem állt az ajtóban, én pedig ott álltam egyedül az előszobában. Beljebb menni azonban nem mertem, és nem tudom meddig ácsoroghattam ott, mint aki karót nyelt, mire végre visszajött Tae, immáron pólóban, és a falnak döntve magát, figyelt engem mosolyogva. -Most.. most meg min mosolyogsz? Ennyire nevetséges lennék? - kaptam el róla a tekintetem és paradicsom színű arcommal elkezdtem a lábamat tanulmányozni. Mintha meg sem hallott volna, elfordult és indult is a nappali felé. - Ne vágj már ilyen ijedt képet! Nem jössz beljebb? - kérdezte meg sem fordulva, majd levetette magát a kanapéra. Szememben megcsillant egy aprócska könnycsepp. Istenkém, olyan vagyok, mint egy hormonzavarokkal küszködő tinilány... De akkor is, egyszerűen nem tehetek róla. 8 éve nem hallottam a hangját, és most hogy végre megszólalt, elérzékenyültem. A vékony, csilingelő hang már a múlté, hangja már megférfiasodott, mély és rekedt, és hihetetlenül...sexy...Khm..Akarom mondani, szerény... Letöröltem a könnycseppet az arcomról, levettem a cipőmet, majd bátortalanul bementem utána a nappaliba. Mikor beléptem a helységbe, éppen a telefonját nyomkodta, érkezésemre azonban felkapta a fejét, és kérdő tekintettel nézett rám. Oh, el is felejtettem! Ő nyilvánvalóan nincs tisztában azzal, hogy én miért is vagyok itt. -A Nagymamád telefonált ma az Ófőnknek, hogy szóljon, beteg vagy és nem jössz suliba. Megkérte a tanárnőt, hogy valamilyen úton módon juttassa el neked a házikat meg az órai anyagokat, és mivel én lakom hozzád a legközelebb, az Ofő megkért arra, hogy jöjjek el Hozzátok megadni a házikat..meg minden.... - a végére kicsit elbátortalanodott a hangom. Rá emeltem tekintetem, de arca kifejezéstelen volt, a szeméből pedig nem lehetett semmit sem kiolvasni. -Rendben, akkor csak firkantsd le valahova a házikat, majd megcsinálom őket. - felelte flegmán és hanyagul Tae, majd folytatta a telefonja nyomkodását. A fejemet elöntötte a forróság, de nem úgy mint az előbb, inkább dühösen. Ennek a gyereknek meg mi baja?! Egyik pillanatban még az államat fogja, és majdnem, hogy teljesen hozzám simulva bámul bele íriszeimbe, a másik pillanatban meg csak hanyagul odanyög nekem valamit. Én azért jöttem, hogy segítsek, de ha neki nem kell a segítségem, már pedig láthatóan nem kell, akkor én megyek is. Elővettem az egyik füzetemet, kitéptem belőle egy darabot, ráírtam a házikat, majd az ajtó felé indultam, felkaptam a cipőmet, kiléptem az ajtón, majd erősen becsaptam magam után. A kertkapu felé igyekeztem, mikor ajtó nyitódásra lettem figyelmes, de nem fordultam meg. -Jeon.. - ragadta meg a karomat, de amennyire erős volt a szorítása, a hangja annyira gyenge és elhaló. Megakartam fordulni, hogy a szemébe nézhessek, hátha ki tudok venni belőle bármiféle érzelmet, de végül csak kirántottam a karom erős szorításából, elindultam a kert kapu felé, az utcára kiérve pedig megszaporítván lépteimet, rohantam egészen hazáig. Szerencsére Anya és a Húgom még nem voltak otthon. Semmi kedvem nem lett volna most nekik magyarázkodni. Felsiettem a szobámba, és rávetődtem az ágyra. Nekem ez túl sok. Még egy hete sincs, hogy újra belecsöppent az életembe Kim Taehyung, máris mindent a feje tetejére állított bennem.
A telefonomért nyúltam, a célból, hogy zenét hallgathassak rajta, hátha az eltereli a gondolataimat Róla, de amint feloldottam a telefonomat, egy ragyogó kék szemű Tae fogadott. A francba is.., bementem a beállítások menüpontba, majd átállítottam a hátterem egy alapértelmezett képre. Bármi jó, csak ne Ő legyen rajta.
Én megértem, hogy esetleg haragszik rám a kiskorunkban történtek miatt, de a viselkedését akkor sem tudom hova rakni. Akárcsak a sajátomét sem. Hogyan is juthatott olyan az eszembe, hogy bár ne lenne köztünk az az 5 centiméter?! Nem vagyok én meleg... De azok a gyönyörű, cseresznyepiros ajkak, egyszerűen csak.. vonzzák az ember tekintetét, akárcsak a tökéletes felsőteste, a gyönyörű arca és a...Elég legyen már Jungkook!
Attól tartottam, hogy ha még sokáig maradok egyedül a gondolataimban,megbolondulok, ekkor viszont eszembe jutott, az, amit Jin mondott az Évnyitó napján.. Gyorsan felmentem skypera, majd rákattintottam a feje mellet lévő zöld kis telefonra.. Nem sokáig csöngött, fél perc múlva ugyanis már Jin vigyorgó fejét pillantottam meg a kamerában, azonban amint meglátta kétségbeesett tekintetem, arcáról rögtön lehervadt a mosoly, és aggódó tekintettel vizslatott engem a kamerán keresztül. -Hyung, azt hiszem...Baj van.
Itt is lennék Nektek az Új Résszel!😊 Remélem, elnyerte a tetszésetek!❤️ A folytatást nem tudom pontosan, hogy mikorra tudom Nektek hozni, de megpróbálok sietni!!😊
Addig is Jó Hétvégét Kívánok!!😊💗
أنت تقرأ
Amióta újra megláttalak ||Taekook ||
أدب الهواة-Az emberek változnak Kookie, és te nem tudsz ez ellen mit tenni. Nem tudod Taet megváltoztatni, bármennyire is szeretnéd. -Én nem megváltoztatni akarom Őt, csak visszahozni az életbe. Azt akarom, hogy tudja, én szeretem. [A történet befejezett, j...
