Amióta újra megláttalak ||Taekook ||

25. rész

Én ezután nem sokat tétováztam, felkaptam a táskám, és rohanva indultam Taehyung után aaa... A hova is?

A Nap már régen nyugovóra tért, én pedig elgyengülten rogytam le a fűbe a külvárostól nem messze levő kis tisztáson. Mindent bejártam, az egész várost tűvé tettem érte, de hiába. Taehyungot sehol sem leltem meg. Erőtlenül dőltem el a fűben s hagytam, hogy gondolataim szárnyra kapjanak, s gyötörni kezdjék elmémet. Tegnap este még minden annyira csodálatos volt és mámorító. Ahogy érzéki puszikkal hintette be nyakam érzékeny bőrét, majd ajkaimra hajolva lágy, mégis szenvedélyes csókba invitált. De ugyan, hol van az már? Tegnap még úgy hittem, most már minden a legnagyobb rendben lesz, de jött Jin és... és most Taehyung ki tudja, hogy hol van. Mi van akkor ha valami kárt tett magában, esetleg..? Nem, az lehetetlen, az nem történhetett meg. - Meg kell keresnem! - mondtam magamnak elszántan, s tápászkodtam is volna föl a földről, de lábaim összerogytak alattam, én pedig erőtlenül estem vissza a fűbe. Így hogyan keressem meg? Könnyeim szépen lassan kezdték el áztatni az arcomat, fülem egye csak lüktetett, a fejem pedig majd felrobbant. Erőt vettem magamon, és felültem, így legalább körbe tudtam nézni. Nem emlékszem arra, hogy valaha is lettem volna ezen a mezőn, most valamiért mégis annyira ismerősnek tűnt, mintha már jártam volna itt. Megdörzsöltem könnyáztatta szemeimet, majd mikor újra kinyitottam őket, egy ismerős alakot pillantottam meg nem messze tőlem, a mező közepén állva. Ő volt az. Felém fordult, majd lassan elém sétált. „Odalépett hozzám, majd felém nyújtotta kezét. Körbe néztem barátaimra, de ők észre sem vettek minket, éppen nevettek valamin. Kezem nagy tenyerébe raktam, majd hagytam, hogy felhúzzon a földről. Miután már mindketten talpon voltunk, még mindig a kezemet fogva, elindultunk a.. a ki tudja hova. Mondjuk engem tulajdonképpen nem is nagyon érdekelt a hely, ami felé tartottunk. Csak az számított, hogy ott volt Velem Ő, hogy Csak Mi Ketten voltunk, és az, hogy végre nem éreztem sem hiányt, sem magányt."

Erős kezek rázogatására ébredtem. Szemeimet kinyitva egy idegen férfival találtam szembe magam. Jobban megfigyelve őt, rájöttem, hogy egy rendőr volt. - Haló! Uram! Hall engem? - rázogatta vállamat továbbra is. Érdekes, még senki nem nevezett 'Uram'-nak. - Mit keresek itt? - kérdeztem meg az első dolgot, ami eszembe jutott, majd lefejtettem kezeit a vállaimról. - Az Ön Édesanyja tett nálunk bejelentést, mert elmondása alapján nem ment haza iskola után és senki nem tudta, hogy hol van. Jól érzi magát? A mentő hamarosan megérkezik, addig feküdjön csak vissza. - hallgattam rá, szóval visszaheveredtem a fűbe, de előtte még azért körbe néztem. Egy ideig igazán koncentrálnom kellett ahhoz, hogy beugorjon, mit is keresek én egy mezőn, de aztán képfoszlányok jelentek meg lelki szemeim előtt, majd teljesen összrakódott bennem a szituáció. Amint megvilágosodtam, rögtön felpattantam a földről - ami elég nehezen ment az égtelen fejfájás miatt, ami épp gyötört - majd rohanni kezdtem a mezőn. - Taehyung!! Tae!! - kiabáltam, ekkor azonban egy rendőr és egy mentős rohant oda hozzám és lefogtak. - Eresszenek!! Itt volt! Tegnap éjjel láttam Őt!! Eresszenek, meg kell keresnem Őt!

Kinyitván a szemeimet, egy fehér, tágas szobában találtam magam. Oldalra pillantottam, s Anyámat láttam egy székben ülni, aki félig el volt bóbiskolva. - Anya.. - szólaltam meg halk, rekedtes hangon. - Oh, Kicsim! Szia Drágám! Felkeltél? Hogy érzed magad? - simított végig arcomon drága Szülőm, s aggódó arccal mért végig. - A fejem fáj egy kicsit, de megvagyok. Anya, mit keresek én itt? - kérdeztem értetlenül, mert sajnos csak annyira sikerült rájönnöm, hogy egy kórteremben vagyok. - Két nappal ezelőtt nem tértél haza az iskolából, és nem vetted fel a telefonod. Miután késő éjjel sem értél haza, már nagyon aggódtam, ezért felhívtam a rendőrséget. Ők találtak meg téged tegnap reggel a város mellett levő tisztáson. Miután felébresztettek, nagyon zaklatott voltál, Taehyung nevét kiabáltad. A mentősök beadtak neked egy nyugtatót és behoztak a kórházba. Azt mondták, hogy nagyon kimerültél, és hogy miután felkeltél, haza is engednek. - mosolyodott el bíztatóan Anya, és belesimított a hajamba. Szemeiben azonban láttam, hogy nem mond el valamit. - Mi van Taehyunggal? - kérdeztem elcsukló hangon, mert éreztem, hogy az, amit eltitkol előlem, nagy valószínűséggel Taeről szólhat. - Jungkook, kicsim. A rendőrség még keresi, de egyenlőre nyomát se lelik. Azt mondták, hogy talán.. - itt Anya hangja is elcsuklott, s lesütötte szemeit. Egy pár pillanat múlva összeszedte magát, kezemért nyúlt, s bíztatólag megszorította azt. - De én hiszem, hogy Taehyung él, és hamarosan meglesz. Biztos, hogy így van. Nem tudom pontosan, hogy mi történt köztetek, de érzem, hogy nagyon erős kapcsolat az, ami kettőtök között van. Jungkook, ne aggódj! Minden rendben lesz... - vont szoros ölelésbe, nekem pedig ismét könnycseppek jelentek meg arcomon, azonban hamar el is tűntek onnan, ugyanis Anya nyugtató ölelése és szavai melegséggel és megkönnyebbüléssel töltötték el szívemet. Nem hiszem el, hogy Taehyung meghalt. Mindössze olyan emberek keresik őt, akik nem ismerik. Nem ismerik azt a Kim Taehyungot, akit Én. Mert Őt, egyedül csak én ismerem. Most már én is elhiszem azt, hogy tényleg egy nagyon erős kapocs van közöttünk. S ha már ennyiszer sikerült visszatalálnunk egymáshoz, ez most is sikerülni fog. A szívemre hallgatok, és az majd odavezet hozzá.
- Anya, - toltam el egy kicsit magamtól, hogy a szemébe nézhessek - azt hiszem, tudom, hogy hol van Taehyung.

'Siess Szerelmem, siess kérlek! Lassan elhagy az erőm, s elnyel a sötétség. Tombol bennem a Vihar. Siess, és ments meg a kínoktól! Siess Jungkook, siess kérlek!'

Csak sikerült megszülnöm ezt a részt!😅 Nem a leghosszabb, és nem is a legjobb, de azért nagyon remélem, hogy elnyerte tetszéseteket!❤️ A következővel pedig igyekszem nagyon sietni!😁💗
Egyébként Nagyon-Nagyon Köszönöm Nektek az 5,5K megtekintést, a több, mint 1K csillagocskát és a rengeteg pozitív kommentet!!❤️❤️
Imádatom és Hálám üldöz titeket!!❤️❤️