Egész délelőtt idegesen járkáltam fel-alá a házban, és gondolataimat próbáltam rendbe szedni, kisebb-nagyobb sikerrel. Azt tudtam, hogy beszélnem kell Jinnel, csak még azt nem gondoltam ki, hogy pontosan miről is és hogyan. Ráadásul még ott volt Taehyung is. Azt nem tudtam eldönteni, hogy vele kéne-e beszélnem. Mi van akkor, ha tényleg nem szeret? Ha csak egy semmire kellő fölösleg vagyok a számára?
Tanítás után felhívtam Jint, hogy jöjjön át hozzánk, mert beszélnünk kell. Alig 10 perccel a hívás után, már az ajtón kopogott. - Szia.. - mosolyodtam el halványan, miután kinyitottam neki az ajtót - Te aztán gyors vagy! - kuncogtam fel, mire rögtön közelebb lépett, s ajkait enyéimnek nyomta. Durván falta párnácskáimat, és én bár eleinte nem akartam viszonozni, végül én is el kezdtem mozgatni ajkaimat. - Umm...Jin, most ne! Kérlek.. - toltam el magamtól mellkasánál fogva, mikor kicsit durvábbra vette a figurát. - Beszélnünk kell. - mondtam neki komolyan, mire ő csak értetlenül nézett rám. Betessékeltem a nappaliba, vittem neki narancslevet, majd helyet foglaltam a vele szemben lévő fotelben. Jobb tartani a távolságot..
Egy pár percig csendben ültünk, mert nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele, de végül úgy döntöttem, 'Csapjunk a közepébe!'. - Nos... Igaz, hogy hazudtál Taehyungnak bizonyos dolgokban...velem kapcsolatban? - kérdeztem semleges hangszínen. - Kookie...Honnan veszed ezt a baromságot?! Miért hazudtam volna annak a gyereknek?! Már az elején tudtam, hogy csak ki akar használni Téged, csak meg akartalak védeni! - váltott át hangja kissé ingerültre. - Ez nem volt válasz a kérdésemre Jin! Hazudtál neki, vagy sem? - kérdeztem idegesen, közben pedig szám szélét rágtam. - Jungkookie, hogy feltételezhetsz rólam ilyet? - hangja sértettnek tűnt, de én átláttam rajta. - Hé, Jin! - vettem két kezem közé arcát - Nyugodtan elmondhatod.. Kettőnk között attól még semmi sem fog változni - bűntudatom volt, amiért hazudtam neki, de tudnom kellett az igazat - Csak tudni akarom, hogy mit mondtál neki... Ne aggódj, Én már a tiéd vagyok, Oppa! - leheltem ajkaira, majd egy rövid csókot nyomtam rájuk. - Ah...Jungkookie.. Megőrjítesz! - morogta, majd ölébe rántott engem - Elmondom, hogy mit hazudtam annak a kis Senki házinak, de akkor utána az enyém vagy! - kacsintott rám, én pedig nagyot nyeltem. Tehát tényleg hazudott neki! Csak bólintottam egyet, mire belekezdett. - Azt mondtam neki, hogy engem szeretsz és, hogy vele csak szánalomból lógsz együtt. Reméltem, hogy ezek után majd leszáll rólad, de nem így lett. - rám nézett, de amint meglátta tekintetem, gyorsan hozzá tette. - Azt reméltem, hogy feladja a bosszút ezzel és békén hagy. Azért mondogattam neki ilyeneket. - simított végig arcomon, mire én köhintettem egyet és kiszálltam az öléből. - Már csak azt nem értem, hogy miért gondoltad azt, hogy őt meghatja, hogy én nem Őt, hanem Téged szeretlek.. - értetlenkedtem. - Izé..Jajj Jungkookie! Nem mindegy? Hiszen ennek már közel egy hónapja vége! Ne foglalkozzunk Taehyunggal, inkább foglalkozzunk csak egymással! - kacsintott rám, majd felpattant, s derekamnál megragadva, húzott engem magához közel, egy heves csókra. Én azonban ezt már nem viszonoztam, ehelyett erősen ajkába haraptam, mire feljajdult, s hátrébb lépett. - Na de Süti! Ezt most miért kaptam?! - kérdezte dühösen, miközben ujjait vérző ajkához emelte. - Soha többé nem akarlak látni SeokJin! Takarodj innen! - sziszegtem neki indulatosan a szavakat. - Hahha..Jajj, ugyan már Süti! Most mi bajod van? Csak nem amiatt a hülye érvágós srác miatt lettél hirtelenjében ilyen? Ő csak játszadozott ve.. - ezt azonban már nem tudta befejezni, ugyanis odaléptem hozzá, s öklömet felé lendítve mostam be neki egy hatalmasat. Fájdalmasan kiáltott fel, majd dühtől szikrázó szemeit rám emelte. Ujjaival megragadta pólóm nyakát, majd vészesen közel húzott magához. - Ezt a napot még megkeserülöd Kookie! Mindketten megkeserülitek! Rohadtul meg fogod bánni még ezt Kookie! Ahogy azt is, hogy Őt választottad! - konkrétan csak úgy köpte a szavakat. Mondandója végén pedig erősen a földre taszított. - Mi lett veled Jinie Hyung? A mi védelmező Eommánkkal... - suttogtam a könnyeimmel küzködve, ám ő ezt már nem hallhatta, ugyanis miután ellökött, dühösen kiviharzott a házból.
Én még pár percig ott ültem a földön és a hallottakat próbáltam emésztgetni. Hazudott, és nem csak Taehyungnak, hanem nekem is, és ki tudja? Talán az egész bandának is! Mi lett vele? Mi lett a mi anyáskodó, kedves, szent szavú Jin Hyungunkkal? Egyáltalán létezett az a fajta Jin, vagy az csak egy álca volt? Vajon hányszor hazudott már nekünk? Volt egyáltalán bármiféle valós dolog is abban, amit nekünk mondott?
Úgy éreztem, mintha kihúzták volna a lábaim alól a biztos talajt. Mintha az engem tartó oszlopok kidőltek volna, s én emiatt a mélybe zuhantam...
El kellett mennem. Hirtelenjében túl gonosznak éreztem Szöult, s úgy éreztem, ha még sokáig ott maradok, megfulladok. Dobtam egy SMS-t Anyának, felöltöztem, beraktam a zsebembe a Nyuszimat, majd a vonatállomás felé vettem az irányt. Nekem most Puszanra van szükségem! Miután megvettem a jegyet, szerencsére nem kellett sokat várnom, a vonat hamar megérkezett.
Sietősen másztam felfelé a dombon, majd miután felértem, megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat. Letelepedtem a megszokott helyre, majd a tájat kezdtem el kémlelni. Bár azt hittem, ha majd itt leszek, megnyugszom, ez nem így lett. Ugyanolyan nyugtalan voltam, s hirtelen hiányérzetem támadt. Valami, vagy inkább Valaki hiányzott mellőlem. Előhúztam a zsebemből a Nyuszit, s a szívemhez szorítottam. Tudtam már, hogy mi..pontosabban, hogy Ki hiányzik. Nem sokáig tétováztam, előkaptam a mobilom, s a következőt pötyögtem be:
'Nincs kedved beszélgetni? JK'
Nem kellett sokat várnom, érkezett is a válasz.
'Nem hinném, hogy én lennék a megfelelő beszélgető társ a számodra.'
Nagy sóhaj szökött ki ajkaimon, majd küldtem is a választ.
'Rád van szükségem..'
Bár nem a szemébe mondtam ezt, még így is teljesen zavarba jöttem, s vörös fejjel vártam válaszát.
'Hol vagy most?'
Szívem hevesebben kezdett el verni.
'A...dombunknál..'
Egy jó ideig ezután nem érkezett válasz. Már épp kezdtem volna feladni, mikor a telefonom rezgett egyet. Remegve nyitottam meg az üzeneteimet.
'Most szálltam fel a vonatra. Hamarosan találkozunk Kookie..'
Kalapáló szívvel s szapora légzéssel raktam el a telefont, majd hátra dőltem.
Hamarosan találkozunk...
Sziasztoook!!😊❤️
Nagyon sajnálom, hogy csak ma hoztam a részt, nem így terveztem, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt szerettem volna!😕
Remélem azért, elnyerte a tetszéseteket!!😊❤️
Igyekszem a következővel, ahogy csak tudok, de most jön még csak az évvége legnehezebb része..😅😕
Szép Estét Nektek és Mindenkinek Kitartást a Sulihoz/Munkához!!😊❤️💪🏾
YOU ARE READING
Amióta újra megláttalak ||Taekook ||
Fanfiction-Az emberek változnak Kookie, és te nem tudsz ez ellen mit tenni. Nem tudod Taet megváltoztatni, bármennyire is szeretnéd. -Én nem megváltoztatni akarom Őt, csak visszahozni az életbe. Azt akarom, hogy tudja, én szeretem. [A történet befejezett, j...
