A Pokol Bukottja

I. A POKOLSZÜLÖTT AZ ISTENI AJÁNDÉK 1. fejezet

Minden hófehér és aranyozott volt. A padló csempézett, a mennyezet ezüst színben pompázott. A fal mindkét szemközti oldalán ember nagyságú ablakok a szivárvány színeiben engedték be a nap fényeit. Itt mindig világosság volt. A téglalap alakú terem végében egy magaslat állt 3 trónnal, amik közül a középső nagyobb volt, mint a többi; mögöttük egy óriási kétszárnyú aranyajtó állt. Fehér ruhás nők és férfiak álltak az ablakok előtt; hófehér és szürke szárnyaikat csillogóvá varázsolta a bejövő fény.
A terem másik végét egy kisebb ezüst ajtó zárta el, ami most hírtelen kinyílt. Két férfi lépett be rajta egy harmadikat közrefogva. A többiekkel ellentétben feketébe öltözött szárnytalan lény volt. Nem kívánatos személynek bizonyult. Kezeit hátrakötötték és dúrván rángatták előre. Testét sebek borították. Ránézésre az angyalok tűntek gonosznak, de nem volt teljesen így. A fekete ruhás férfi egy démon volt, az Ördög teremtménye. Kihallgatásra hozták. A trón elé vitták, ahol elengedték, mire a földre esett. Bizonyára fájdalmai voltak, mégis szája mosolygott.
A két kisebb trónon két fekete szárnyú férfi jelent meg, az arkangyalok vezetői.
- Hogy hívnak? - kérdezte a fiatalabbik; valamennyivel kedvesebb vonásai voltak, mint a masiknak. Neki szőke haja volt, míg a másiknak fekete, de mindkettejüknek ugyanolyan szürke tekintetük volt, testvérek voltak.
- Nem lényeges a neve Michael. - mondta a szőke társa.
- Én tudni akarom Gabriel. - közölte az előbb szólított, majd visszafordulva az idegenhez várta a választ.
A fekete ruhás válaszként köpött egyet a padlóra, mire a mellette álló egyik alaktól jutalomként egy ütést kapott a fejére.
- Hagyd. - mondta Michael.
- Úgyis megtudjuk mit keresett a kerítésen belül. - jegyezte meg Gabriel.
- Bátyám! - nézett rá szigorúan a szőke.
- Ezzel meg mi lett? - fordult a padlón ülő alakhoz a fekete hajú.
A férfi remegett, mosolya lehervadt az arcáról.
- Jön..- motyogta. - Jön...
- Ki jön? - kérdezte Michael.
A démon reménykedve nézett rá.
- Meg akar ölni! Értem jön! Azért szöktem be, mert azt hittem a szent kerítés megállítja! Tévedtem...- hadarta.
- Ide akárki nem tud bejönni! - közölte Gabriel.
- Ő egy tisztavérű. - jelentette ki a fekete ruhás egyre vékonyabb hangon.
- Egy tisztavérű démon?
- Az Ördög fia. - adta meg a választ a szőke arkangyal.
Néma csend telepedett rájuk, csak a reszkető démon nyögéseit lehetett hallani és mintha léptek közeledtek volna...majd hírtelen kitárult az ezüst ajtó. Egy árnyékos alak jelent meg a küszöbön. Hiába tűzött a nap, az alakját elrejtette valami sötét. Az angyalok már mozdultak volna felé, de Michael megállította őket.
- Nem tudjátok legyőzni, csak megölnétek magatokat!
Erre halk kuncogás hallatszott.
- Okos. - jegyezte meg az idegen; hangja túl gyermekien hatott, egy még motiválódó fiú hang volt. Ahogy elindult a magassarkú cipője viszhangot vert a teremben és, ahogy az ablakok fénye rávetült végre láthatóvá vált külseje. Egy alig 12 éves fiú volt. Combig érő fekete csizmát viselt alatta bőrnadrágot, egy fekete újjatlan kapucnis felső volt rajta. Haja korom fekete volt, szeme lángolóan vörös. Karjait cikornyás szimbólumok borították. Arca mosolygós volt, de szeme komorak maradtak.
- Mondtam, hogy megtalállak Holi. - mondta a földön ülő démonnak, aki eddig hátát mutatta neki; most hírtelen megfordult és a padlóra hasalt könyörögve.
- Kérem kegyelmezz uram!
- Nem vagyok az urad! - jelentette ki a fiú.
Erre az angyalok felkapták fejüket. A magasrangú pokoli teremtmények szerették, ha ilyen jelzőkkel illették őket; azonban ez a fiút láthatóan bosszantotta.
- Tudod miért jöttem Holi? - kérdezte csípőre téve jobb kezét.
- Igen uram...
- A nevemen hívj! - parancsolt rá az idegen.
- Igen, Roy...
Erre a nevezett megenyhült.
- Akkor miért?
- Mert segítettem megölni azt az emberlányt..- felelte a démon, de hangja hallhatóan remegett.
- Pontosan. - a fiú arcáról lehervadt a mosoly.
- De uram..vagyis Roy.. - kapta fel a fejét a fekete ruhás a földről. - Te a Nagyúr elsőszülött fia vagy. Egy emberi lány élete nem ér annyit, hogy miatta a Földre menj.
Roy újra elindult Holi felé.
- Sosem tartoztam közétek. - jelentette ki, majd mosolyát újra felöltve megállt közvetlen a démon előtt. - Két kérdésem lenne hozzád. - kezdte. - Hol van Kalim?
- Kalim...- ismételte a férfi.
- Aki megfigyelte a lányt. - magyarázta a fiú. - Érte megyek miután veled végeztem. - mondta Roy mintha ez számára mindennapos elfoglaltság lenne.
- Velem végez...
- Ugye te sem gondoltad, hogy megfogjátok úszni a megölését? - vetette oda gúnyosan a fiú.
- De... a Nagyúr parancsolta...- makogta a démon.
- És ti hűséges kutyák módjára megtettétek! - emelte fel a hangját Roy; már nem tudta sokáig fenntartani a gondtalanok álarcát. - Szánalmas, hogy a démonok mit meg nem tesznek egy kegyetlen király szavára. - ekkor lehajolt a démon elé. - Mondcsak Holi, ha tudtad volna, hogy ez lesz a vége, megtetted volna?
Az angyalok csöndben hallgattak. Minden szem a férfira szegeződött, aki gondolkodóba esett, de a válasz egyértelmű volt.
- Igen...
Mindenki azt várta Roy, majd erre igazán dühös lesz, de ehelyett elégedetten felállt.
- Tehát hol van Kalim?
- Hiába mondom el, úgyis megölsz..- mondta kétségbeesetten Holi.
- Na látod! Ellen tudsz te szegülni más szavának. - tárta szét karjait a mosolygó fiú. - De tudod két választásod van. - ujjaival mutatta a kettőt. - Egy; elmondod és a pokolba visszajutva újjászülethetsz. Kettő; nem mondod el és eltöröllek a föld színéről. - itt szeme vészesen felvillant.
- Képes lennél rá? - kérdezte Michael érdeklődve. A fiú ránézett.
- Ez az egyik különleges képességem. - büszkélkedte, majd visszanézett a démonra. - Nos?
- Kalim.... a Pokol fővárosában van. - mondta Holi.
- Tehát Garkmában. Legalább van egy okom visszatérni a mélybe. - vonta meg a vállát Roy. - A második kérdésem. Hol van az apám?
- A Nagyúr? Miért keresed?
Roy mutatóújját meglóbálta miközben fejét rázta.
- Előbb én kérdezek aztán te.
- Nem tudom. - a fiú tekintete szinte szikrákat szórva nézett a férfira. - Tényleg nem tudom Roy! Azóta nem látta senki, mióta te leromboltad a templomát és a Földre menekültél.
Roy elgondolkodva állához emelte bal kezét.
- Bújócskát játszik.
- Miért keresed?
- Nem egyértelmű? - nézett kérdőn le a fiú a démonra. - Meg akarom ölni.
Ezen még az angyalok is elcsodálkoztak. Az Alvilág Urát nem lehetett megölni!

Köszönöm, hogy elolvastad!😊