Naked Alien

#16

Esténként megint chatelgettem Márkkal, de valahogy nem volt a régi. Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk, és most a változatosság kedvéért nem deszkázni megyünk, hanem csak úgy sétálgatni a Várba. Siklóval, meg minden. Utoljára anyuval voltam ott. De ezt neki nem kell tudni.

Úgyhogy szombaton a hintáknál találkoztunk, szokás szerint. Egy öleléssel fogadott, ami kicsit természetellenes volt, de jólesett. Elindultunk, és tíz perc kínos hallgatás után beszélgetni kezdtünk, úgy, ahogy korábban. Röhögtünk egymáson, a külvilágon, a másik bandán a suliból, és magán a Siklón. A Várban kitalálta, hogy legyünk menőgyerekek, és szelfizzünk egy sort. Retrica, meg minden. Csináltunk pár mosolygós, meg hülyefejes képet, olyat, amiben benne van a kilátás is, és olyat is, amit betölt a fejünk. Kellett csinálni egy olyat is, amin puszit ad, meg a hajamba fúrja az arcát, aztán a lelkemre kötötte, hogy este mindet küldjem el neki Facebookon. Mert persze az én telómmal fényképeztünk. Azon volt a Retrica. Ikszdé.

Vettünk vattacukrot, aztán leültünk egy padra, és szartunk a világra. Nekiálltunk zenét szerezni, és egy fél dalszöveget sikerült is összehozni. Rika biztos azt mondta volna, hogy ez egy randi, de én tudtam, hogy mennyire nem az. Most már kicsit sem voltam szerelmes Márkba, csak úgy simán bírtam, és nagyon jól tudtam, hogy ez addig fog így működni, amíg ő megint próbálkozni nem kezd. Azt is tudtam, hogy nem fog többet próbálkozni, vagyis lesz időm újra belészerelmesedni, és egy kis szerencsével még akkor is kelleni fogok neki. Vicces, hogy így előre elterveztem, hogy bele fogok szeretni, de ezt nem csak úgy kitaláltam. Ismertem magam.

Egy idő után már csak üldögéltünk egy megfelezett fülhallgatóval és My Chemical Romance-szel, és néztük, hogyan sötétedik be.

- Legközelebb bulizni megyünk. De valami nagyon kemény buliba.

- Hát, nemsokára van Lukács tizennyolcadikja, szerintem lesz buli. Legalábbis a bátyámat ismerve egész biztos. És mivel mi bandatagok vagyunk, VIP belépőnk van – nevettem Márkra.

- Benne vagyok. Még úgyse láttalak részegen – cukkolt.

- Hidd el, jobb ez így.

- Üvegezni fogunk. És nem fogadok el nemleges választ!

Nevetve belegyeztem, aztán megjegyeztem, hogy lassan haza kéne menni. Márk persze hazakísért, és közben összeírt nekem egy listát, milyen filmeket kell megnéznem.

- Sőt! Együtt kell megnéznünk. Most rögtön. Ott aludhatok nálatok?

- Ha beéred a kanapéval, bármikor – vontam vállat.

- Tökéletes. Akkor tegyünk egy kört, amíg összeszedek otthon egy tiszta gatyát meg egy éjszakára való dévédét – kacsintott, és a másik irányba tartó buszra szálltunk fel. Amíg fölszaladt az anyja lakásába összepakolni, én a lépcsőház aljában ácsorogtam, és a Várban készült képeket nézegettem. Hihetetlen, hogy Márk még a világ leghülyébb grimaszaival az arcán is iszonyú helyes. Nem volt időm sokáig ezen filózni, mert egy pillanat múlva már előttem állt egy Fila hátizsákkal, és sürgetett, hogy menjünk, hogy minden filmre legyen idő.

Otthon csináltam popcornt, aztán bevackoltam egy fotelba. Márk odaparancsolt maga mellé a kanapéra, hogy ő is ehessen, aztán elindította a Vaskabátokat. Jókat röhögtünk, néha a filmen, néha egymáson, és jól megdobáltuk egymást popcornnal.

Már a következő filmet néztük (nevezetesen a Beetle Juice-t), amikor hazaért apa és Bálint. Bálint odajött, megállapította, hogy ez a film ősöreg, aztán elment aludni. Apa viszont kérdezősködni kezdett.