Naked Alien

#33

A bandával következő hétfőn találkoztam legközelebb. Lukács próbát hirdetett. Elmondása szerint „fontos megbeszélnivalónk van", és „rá vagyunk szorulva a próbálásra". Tízkor találkoztunk a garázsban. Márk késett, így volt alkalmam kicsit beszélgetni Bálinttal. Persze ő is tudta, mi történt, de nem árulta el az okot.

- Ha ennyire érdekel, miért nem kérdezed meg tőle? Nem hiszem el, hogy ilyen sötét vagy! – csóválta a fejét. Aztán beszélgettünk kicsit a „lakótársairól" meg Rikáról, meg persze az Alienről. Amikor Márk befutott, Lukács belefogott a „fontos megbeszélnivalónkba".

- Na gyerekek, koncertünk lesz – vágott a közepébe, és gyorsan folytatta, mielőtt elkezdhettünk volna őrjöngeni. – Nem az Akvárium és nem is az A38, de egész igényes helynek tűnt, voltam ott. Gondolom, mindenki ráér szombat este, és nem is betegszik meg senki addigra, ezért bátorkodtam előre leszervezni az egészet. Ez azt jelenti, hogy mostantól nonstop próbálunk. A koncert után meg nem hivatalos közönségtalálkozó lesz.

- Mi az a nem hivatalos? – kérdezte Bálint.

- Az, hogy nincs lepapírozva – mondta Lukács.

- Neeem, a szót ismerem, de hogy képzeljem el? Mint egy rendes közönségtalit, csak mindenki be van állva és nem asztalon írunk alá, hanem egymás hátán, vagy mi?

- Úgy, hogy addig tart a dolog, amíg ki nem jutunk az épületből.

- Ahá, így már világos – bólogatott a bátyám, és visszafeküdt a három dobozból épített trónjára.

- Még egy fontos infó, mielőtt elkezdünk próbálgatni – emelte föl Lukács a kezét, afféle figyeljetekidemertmégnemfejeztembe-módban. – Alex ott lesz, és levideózza az egészet, meg előtte a hangolást, ökörködést, és utána az ivászat egy részét. Ebből az anyagból majd összevághatnánk egy offisöl klipet valamihez. Várom a javaslatokat.

- Our Party – vágta rá Bálint.

- Fuck, I Think I Love You – vágta rá Márk.

- Budapest – vágtam rá én.

- Én is az Our Party-n és a Budapesten gondolkodtam – bólintott Lukács. – Az Our Party-hoz viszont valami házibulisabb passzolna, ahol mondjuk Lilli táncol (felhördültem, hogy én ugyan nem táncolok, csak elég Jack után, ha nem lát senki). Ha Budapest, akkor meg közbe-közbe berakhatnánk pár látképet a városról.

- Na gyerekek, Lukács megfellebbezhetetlen logikáját követve szombaton, az első koncertünkön a Budapest című számunkhoz készül klip – állt fel Bálint bohóckodva. Márk meg én elröhögtük magunkat, Lukács csak legyintett saját maga paródiáján.

Aztán próbálni kezdtünk, háromkor elmentünk kajálni, utána próbáltunk este fél tizenegyig. Másnap délután próbáltunk, a rá következő napon egész nap próbáltunk, a garázsban aludtunk, és másnap is próbáltunk. Egészen szombat délután ötig nem volt lámpalázam, akkor viszont az ájulás kerülgetett. Alexszel és egy Kristóf nevű helyi valakivel háromnegyed öt körül találkoztunk abban a kocsmafélében, ahonnan a felkérést kaptuk a fellépésre. Néhány alkesz kinézetű bácsi ücsörgött a bárszékeken, minket meg Kristóf körbevezetett a színpadon és környékén. Azt mondta, próbálgassunk, rakjuk össze a cuccainkat, meg csináljunk, amit akarunk, csak vigyázzunk a berendezésre. 700 forintos belépőket szednek majd a koncertünkre, és ennek a 70%-át kapjuk mi, ami, ha sok emberrel számolunk, még jó is lehet. Körülnéztem a helyen, és úgy döntöttem, sok emberrel számolok. Hármas-szájú szmájli.