Naked Alien

#19

A hét nagyjából nyugisan telt, apát nem láttuk, és jelét sem adta, hogy meghallgatta volna a dalunkat. Lukács maratoni próbát hirdetett hétvégére, azt terveztük, ott is alszunk a garázsban. Ki lett osztva, ki mit hoz: én a normál kaját, Lukács (mint egyedüli nagykorú) a sört meg ilyesmit, Bálint a műkaját, Márk meg az alkoholmentes innivalókat. Szombat reggel Lukács felvett minket a ház előtt. Jól nézhettünk ki, gitárokkal, erősítőkkel, két hátizsák kajával meg hálózsákokkal felszerelkezve nyomorodtunk be a Renault-ba, aztán nyomorodtunk ki belőle a garázsnál. Elrendezkedtünk, a fiúk megdobálták egymást dobverővel, aztán letelepedtünk a kartondobozokra, és Bálint szónokolni kezdett.

- Na. Az a nagy helyzet, hogy megállíthatatlanul száguldunk a nemzetközi siker felé, szóval nem kéne a rajongókat megvárakoztatni az album érkezésével. Na. – Bálint itt megpihent. Ez a hosszú összetett mondat szerintem meghaladta a képességeit, úgyhogy a továbbiakban csak tőmondatokat vártam tőle. – Új számokat kéne írni. Meg nagyon begyakorolni a régieket. Meg forgatni egy klipet. Vagy kettőt. És keresni kiadót. De azt majd Lukács intézi. – Lottóznom kéne. Ikszdé. – Lilli, van szöveg?

- Részletek, de gondolom, Márk örömmel vállalná, hogy értelmes szöveget farag belőlük – feleltem.

- Ofkórsz, babám – mosolygott rám Márk.

- Hé, ne lopd a szövegem!

Erre dobott egy puszit a levegőben, és Bálintra néztünk, hátha mond még valamit. De tanácstalanul nézett ránk, mintha innentől nekünk kéne megoldanunk mindent.

- Amúgy nekem van egy zeneötletem – szólalt meg Lukács. – Csináltam belőle egy demót, kíváncsi vagyok, hogy tetszik.

Kattintott párat, aztán megszólalt valami punk-szerű, amin erősen érezni lehetett, hogy nem hangszerekkel, csak úgy gépen szerkesztették össze, de amúgy elég jól szólt. A kezemmel ütöttem a ritmust a combomon, és körvonalazódni kezdett bennem egy szöveg, aminek a darabjait még a múlt hétvégén lefirkantottam. Csak másfél perc volt Lukács hanganyaga, de amikor vége lett, mindhárman egyszerre kezdtünk el beszélni. Mind azt vártuk, hogy majd a másik kettő befejezi, és végre el lehet mondani az elmondandót, úgyhogy mind a hárman beszéltünk tovább, igyekezve túlordítani a többieket. Végül Lukács újra elindította a zenét, és erre elhallgattunk. Aztán rám mutatott.

- Szövegötlet?

- Írom – bólintottam, és előhalásztam a koponyás hátizsákból a füzetem, ami az idők során amúgy szintén koponyás lett. Mindegy. Szóval fogtam egy tollat, és írni kezdtem, miközben bal kézzel ütöttem a demo ritmusát. Közben fél füllel a fiúkra figyeltem.

- Erősebb basszust kéne hozzá írni – ecsetelte Bálint. – És bármi lesz is a szöveg, Lillinek kéne énekelni.

- Kábé ezt akartam mondani én is – vont vállat Márk, amikor Lukács ránézett.

- Ja, meg ha ez megvan, Lilli, van egy szövegötletem. Csak pár sor, de írhatnál belőle dalszöveget – fordult felém Bálint.

Ezen kicsit meglepődtem, mert csak félig voltam kíváncsi arra, hogy a bátyámnak miféle szövegei lehetnek.

- Jó, mindjárt befejezem ezt, aztán mondhatod.

Leírtam mindent, ami hirtelen eszembe jutott, és elég jónak ítéltem, aztán üres oldalra lapoztam, és szóltam Bálintnak, hogy mondja az ötletét.

- Let me see you naked, naked like an alien – szavalta. Vártam, hogy folytatja, de nem tette. – Ennyi.

- És ennyivel mit kezdjek? Pláne ilyen ennyivel? – háborodtam fel. Márk felnevetett valahol a háttérben.