Naked Alien

#37

A következő koncertünk kilenc nap múlva volt esedékes, és nem tudom, hogyan érte el Lukács, de az A38 hajó fedélzetén. Eddig még csak Grenma koncerten jártam ott, és nagyon megszerettem a helyet, de sosem éreztem magam elég menőnek ahhoz, hogy csak úgy besétáljak oda. A gondolat, hogy fellépőként megyek oda legközelebb, szinte letaglózott.

Mind a négyen azon a véleményen voltunk, hogy ezt a koncertet nagyon-nagyon jól kell megtervezni és kivitelezni, ezért Lukács hat próbát hirdetett meg kilenc napra.

Előre sejtettem, hogy ennyi próba mellett a világ kávétermelésének a negyede az én szervezetemben fog kikötni, úgyhogy miután sikerült kialudnom magam a koncert után és elrángatni Márkot a YouTube elől, elmetróztunk az Allee-hoz bevásárolni.

Amikor Andi megneszelte, hogy kávévásárlást tervezek, összeírt egy bevásárlólistát. Márk látványosan szenvedett az üzletekben, amíg ide-oda rohangáltam a sorok között vaj és sütőpapír és mosogatószivacs és hajkondicionáló után kutatva. Kiengesztelésül meghívtam egy kapucsínóra a Starbucksban, aztán csatangoltam kicsit a ruhaboltokban, amíg ő duzzogva elmenekült valahová új kerekeket szerezni a gördeszkájára.

A H&M-ben találtam egy fekete ujjatlant, amin egy fordított R betű díszelgett, és ez annyira megtetszett, hogy gyorsan le is csaptam az egyetlen XS-es darabra. Általában nem szeretek shoppingolni, de most kicsit a fejembe szállt, hogy van pénzem, és hogy megengedhetek magamnak pár dolgot. Márknak vettem egy fekete-szürke kockás inget, mert ritkán látom ingben, és csalódottan konstatáltam, hogy a két ruhadarab már nem fér bele a hátizsákba, amit telepakoltam az Andi listája alapján vásároltakkal.

Márk a KFC előtt várt rám.

- Van egy teóriám – mondta. – A nők azért szeretnek vásárolgatni, mert az őskortól kezdve ők voltak a gyűjtögetők.

- Kuss – böktem oldalba, de azért elgondolkodtam az elméleten, és elmosolyodtam. A metró felé indultam, de Márk elkapta a karomat.

- Haza tudsz most menni egyedül? – kérdezte furán grimaszolva. – Van egy kis dolgom, de majd délután megyek én is.

- Hova mész? – kíváncsiskodtam.

- Az titok. Na, vidd haza ezeket anyámnak, örülni fog, hogy bevásároltál helyette.

Adott egy puszit a homlokomra, és átment az út túloldalára, hogy aztán eltűnjön a szemem elől. Felháborodva pislogtam; nem tudtam hova tenni ezt az egészet.

- Mi az, hogy titok? – toporzékoltam egy órával később Rikának a játszóterünkön. – Majd én is elkezdek titkolózni!

Rika együttérzően nézett rám, de láttam rajta, hogy mulattatja a dührohamom. Én viszont még nem bírtam leállni.

- Otthagyott! Csak úgy, hogy vigyem haza a cuccokat! Ő meg lelépett, pont úgy, ahogy Bálint meg Lukács csinálja napok óta! Bezzeg ha én tűnnék csak úgy el, mindenki fel lenne háborodva. Asszem, ma itthon alszom.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Rika aggódva.

- Aha – vágtam rá durcásan, és feltelepedtem a mászóka tetejére. Rika mellém ült, és elővarázsolt a zsebéből egy Sport szeletet.

- Egyél, boldogsághormon.

Elfeleztük a csokit, és elbeszélgettünk az Állatkertről, a nyár hátralévő részéről meg a szülinapi koncertünkről. Felhoztam a Szigetet is, amire mi Márkkal egészen biztosan elmegyünk, és Bálint is szorgosan gyűjtögeti a maga jegyére valót. Rika azt mondta, talán a 4. napra jön Marina And The Diamonds koncertre, de még kérdéses, hogy el tud-e jönni.

- Mindenképp kérek élménybeszámolót! Minden nap írnod kell. Én majd olvasgatom a Leiner Laura-féle Bábelt, és úgy teszek, mintha én is fesztiválarc lennék – sóhajtotta.

- Majd jövőre jössz te is – nyugtattam meg.

- Hja, remélem...

Néhány óra beszélgetés után elköszöntem tőle, és felmerészkedtem a lakásba. Apa nem volt otthon, eldönteni pedig nem nagyon tudtam, milyen rendszerességgel jár haza, és mennyire él józan életet. A bútorok a helyükön voltak törött lábak és karcolások nélkül, a hűtőben felhalomzódtak a joghurtok és a mélyhűtött pizzák. Kiolvasztottam egyet, és bevackoltam a szobámba. A holmim nagy részét már áthordtam Márkhoz, itt mindössze pár ruhám és a könyveim maradtak. Lepakoltam néhány rész Death Note-ot a polcról, és bekucorodtam az ágy sarkába. Dühös voltam Márkra, egyedül akartam tölteni az éjszakát. Kivételesen.

Apa éjjel egy körül ért haza. Benyitott a szobámba, de a takaró alatt kuporogtam, így nem vett észre.

Másnap reggel kilenc körül ébredtem. Apa addigra már elment. Belenéztem a perselyembe, és csodálkozva vettem észre, hogy legalább kilencezer forint van benne. Zsebre vágtam a pénzt, vetettem egy pillantást a tizenhét nemfogadott hívásomra, de nem hívtam vissza Márkot, csak megreggeliztem, és villamosra szálltam, hogy egyből a garázshoz menjek.

Kettőre volt megbeszélve a próba, így persze én voltam ez első. A hangszereink a garázsban voltak, ezért gitározással ütöttem el az időt, időnként megnéztem vagy meghallgattam valamit a YouTube-on, valamint bekövettem az összes kedvelt együttesemet az Instagramon.

Kettőkor befutottak a többiek. Márk tajtékzott a dühtől.

- Bazdmeg, Lilli, betegre aggódtam magam miattad! – kiabált rám. – Miért nem jöttél haza?

- Az titok – vágtam rá morcosan.

- Oké. Örülök. Akkor, próba? – fordult Lukács felé, még mindig fújtatva.

- Aha, próba – bólintott Lukács, és előhalászta a laptopját a táskájából.

Bálint megkérdezte, hogy otthon voltam-e, és hogy mi van apával, de nemigen tudtam mit válaszolni a második kérdésére.

Egész délutánpróbáltunk. A hazaúton Márkkal úgy viselkedtünk, mint az idegenek: a buszonegymástól viszonylag távol ültünk le, a lakásban meg ő azonnal bevonult aszobájába, míg én a nappaliban maradtam Andival valami tehetségkutatót nézni.Amikor vége lett, bemásztam a már alvó Márk mellé az ágyba. Adtam egy puszit ameztelen vállára, de nem reagált rá, ezért hátat fordítottam neki, és én iselaludtam.