Naked Alien

#15

A suliban persze az volt, amire számítottam. Márk keresztülnézett rajtam. Szomorú voltam, ha arra gondoltam, mi történt szombaton, de nem engedtem magamnak, hogy eluralkodjon rajtam a rosszkedv. Ismertem már magamat annyira, hogy tudjam: ha idáig eljutottunk, innen kezdve már bármi lehet. És ha rajtam múlik, lesz is.

Márk azt mondta, akar engem. Hogy csak egy alkalomról beszélünk, vagy netalántán egy egész kapcsolatról, az nem derült ki, de velem nem fog játszani. Rika hajlandó lenne lefeküdni Bálinttal, bármi lesz is, de én soha.

Suli után hívott a bátyám, hogy már otthon van, én mikor megyek? Örültem, hogy ezek szerint hiányzom neki, és megkérdeztem, mi lenne, ha Rika is jönne.

- Jó lenne. Bírom a csajt.

Bálint nem tudta, de ki volt hangosítva, és Rika ott ájuldozott a telefon mellett, amikor ezt meghallotta. Majdnem elnevettem magam, aztán siettünk haza Bálinthoz. Otthon ordítoztam vele egy sort, aztán leültünk csekkolni a suli új bandáját YouTube-on. A számaik száma azóta kettőre szaporodott, és végighallgatva őket, rázott minket az őszinte nevetés.

- the Grenma-kopi – röhögtem. Tényleg. Annyiban tért el, hogy a szöveg nyálasabb volt és kevésbé artikulált, a gitárból pedig szinte semmi dallamot nem hoztak ki.

- Tényleg, rég csináltunk új számot – tűnődött Bálint. – A Sorry volt az utsó, nem?

- De – bólintottam. – Szerdán próbáljunk egyet, addigra talán összehozok egy szöveget.

- Oké. Öö... Lilli?

- Hm?

- Lemennél a boltba, mondjuk tejfölért?

- Minek az neked? – kérdeztem értetlenül, aztán leesett. – Óóó... és ha csak bemegyek a szobámba, és síri kussban maradok, te meg elképzeled, hogy hoztam neked tejfölt?

- Az is jó – legyintett Bálint. Fölkeltem, és Rikára kacsintottam, aztán bevonultam a szobámba. Bálint elég ramatyul volt még, úgyhogy majdnem biztos voltam benne, hogy az általa először említett dologra nem fog sor kerülni, de hátha összejönnek, vagy valami. Szurkoltam nekik, mert Rika megérdemli a boldogságot, Bálintot meg lerendezem, ha seggfej.

Leültem sorozatot nézni. Rika negyed hét körül beköszönt hozzám, hogy elmegy, és majd vacsi után hív. Erről eszembe jutott, hogy tulajdonképpen éhes vagyok, úgyhogy megettem egy joghurtot, és vártam, hogy megszólaljon a zsebemből a Na Na Na.

Végül megtudtam, hogy nem történt semmi, csak beszélgettek, Rika viszont virult. Örültem neki, de tényleg. Aztán leültem törit tanulni, mert valami dolgozatról beszélt Potánci a múlt órán, és közben beléptem pár percre Facebookra is. Semmi érdemleges nem történt, de persze nem is szokott. Visszatértem a görögökhöz, és amikor úgy ítéltem meg, hogy eleget tudok a hármashoz, kifeküdtem. Nőtt az alvásigényem az utóbbi időben.

Márk szerdán szólt hozzám először szombat óta, és akkor is csak azért, hogy belejavíthat-e a szövegbe, amit össze bírtam hozni addigra. A dal a #1 címet kapta, és egy toplistás seggfejről szólt. A hangszerelést nem bírtuk összehozni, általános rossz hangulat uralkodott a garázsban, és szerintem ennek a szítói mi voltunk Márkkal. Azzal, hogy csendben ültünk, Lukács és a szúnyoggá gyengült Bálint kedvét is elvettük a próbától. Öt körül Lukács felállt, és mindenkit elzavart haza, hogy ebből így úgyse lesz semmi. Bálinttal hazafelé indultunk, amikor Márk utánam szólt.

- Lilli! Beszélni szeretnék veled, ha nem siettek nagyon.

Bálint azt mondta, egyedül is haza tud menni, beszélgessek nyugodtan. Aggódva néztem rá, erre röhögve otthagyott.

- Igen? – kérdeztem Márkot, amikor utolért, de nem néztem rá. Tök érdekes volt a fehér cipőfűző a fekete Converse-ben.

- Beszélni szeretnék veled.

- Ezt már mondtad.

Felnéztem rá, de kerülte a tekintetemet. Aztán elnevette magát.

- Bakker, már megint zavarba hozol.

- Inkább még mindig, nem?

Erre végre rám nézett.

- Figyelj. Sajnálom, hogy olyan erőszakos voltam.

- Én sajnálom, hogy nem...

- Ne! – vágott a szavamba. – Neked volt igazad. Te más vagy, mint a többi lány, sokkal... eredetibb. Nem tudom, ezek után mi lesz, de én szeretném, ha normális viszonyban tudnánk maradni. Tudod: deszkázni járni, meg szöveget írni... Vagyis hát te írod a szövegeket, én meg csak...

Nem akartam, hogy folytassa, úgyhogy előreléptem, és megöleltem. Viszonozta a gesztust, és ott álltunk az út közepén, szorosan összeölelkezve. Fogalmam sincs, meddig álltunk úgy: öt másodpercig, vagy öt percig, de aztán elköszöntem tőle, és ott hagytam. Kilátástalanságot éreztem. Ezzel most lemondott rólam, vagy mi? És az, hogy más vagyok, mint a többi lány? A többi lány, akit megdugott? Hányan voltak előttem, te jó ég! Vagy akarom egyáltalán tudni?

Üresnek éreztem magam, mert nem tudtam min örülni, és nem is volt kit utálnom. Este átmentem a bátyámhoz egy cigiért, és végül ott is aludtam nála. Úgy tűnt, kicsit magába szállt a kómája óta. Nem azt mondom, hogy nem iszik többet, mert szerintem már a hétvégén eltüntet pár sört, de a vodka-Red Bull-kombót száműzte az életéből, alighanem örökre.

Jó volt egy kicsit vele lenni. Bár osztogattuk egymást rendesen, nem akartuk kinyírni egymást, és ez már történelmi pillanatnak számít. Rá akartam kérdezni Rikára, de mire ezt megtettem volna, bealudtam.

Reggel hatkor arra ébredtem, hogy Bálint belekönyököl az arcomba, amiért megszólalt az ébresztőm. Kíváncsi voltam, meddig tartott volna felébrednem magára a zenére, de így viccesebb volt. Kinevettem a bátyámat, aztán otthagytam, hadd aludjon tovább, én meg botorkáltam a konyhába kávét főzni.