Naked Alien

#21

A hetem nagyjából úgy telt, ahogy szokott. Terjedtek a pletykák, amikre szokás szerint szartam. Valamelyik éjjel felébredtem, amikor apa hazaért, és mielőtt bedőlt a szobájába, végigtivornyázott a nappalin. Apám alkesz lett, vagy mi? Áh, mindegy.

Bálinttal elkezdtük félrerakosgatni a napi pénzek egy részét, hogy a nyáron eljussunk a Szigetre (jön a Hollywood Undead, vááá!). Az Aliennel szorgalmasan próbáltunk, Márk mellőzött az életéből, én meg majdnem minden nap megírtam a házikat és tíz körül lefeküdtem. Bálint egyszer hozzám is vágott egy hőmérőt. Semmi bajom nem volt, a higany szerint.

Szombaton Rika átjött. Elvoltunk, filmet néztünk, fikáztuk egymás zenéit meg a Monsterst, aztán éjfél után nem sokkal lefeküdtünk aludni. Egy óra után nem sokkal arra ébredtem, hogy Rika kikászálódik mellőlem, és kioson a szobából. Először arra gondoltam, vécére megy, és majdnem vissza is aludtam. Aztán eszembe jutott, hogy még nem is találkozott Bálinttal az ittléte alatt. Balsejtelmem lett.

Ó, istenem, ha létezel, kérlek add, hogy néha ne legyen igazam! Köszike, ámen.

Rika átment Bálinthoz.

Rika lefeküdt Bálinttal.

Egy darabig hallgattam az elfojtott hangokat, és émelyegtem. Máskor is hallottam már ilyet, vékonyak a falak – de az nem a legjobb barátnőm volt. Kicsit haragudtam mindkettőjükre, és reméltem, hogy Rika reggelig nem is jön vissza hozzám. Nagyon rosszul éreztem magam, mint akit elárultak. Bedugtam a fülem a „Fuck everyone"-nal, és kétségbeesetten próbáltam visszaaludni. Tudtam, hogy Rika úgyis mindent elmesél majd, de legalább addig próbáltam egy kicsit lenyugodni.

Másnap reggel (értsd: tizenegykor) a kávémat főztem, amikor Rika odacsoszogott hozzám a bátyám egyik RATM-pólójában, és boldogan mosolyogva megölelt.

- Mi történt? – kérdeztem, remélem úgy, mint akinek új a helyzet. De megint elfogott az a rohadt érzés, ami éjjel is. Szorította a mellkasomat, beleszédült a fejem, és borsódzott a hátam. Ja, asszem aggódtam Rikáért. És gyűlöltem a bátyámat.

- Hát... az történt – sóhajtotta.

Nyeltem egyet, aztán tettetett lelkesedéssel megragadtam a vállát.

- Mindent hallani akarok! Emlékszel? Megbeszéltük, hogy mindketten el fogjuk mesélni az elsőt!

Nem, igazából rohadtul nem akartam hallani. Illetve egy kicsit igen, morbid kíváncsiságból, de legszívesebben hagytam volna az egészet a francba. Rika felült a konyhapultra velem szembe, és elmesélte, hogy fájt, de aztán milyen jó volt, és védekeztek, és most még jobban szereti a bátyámat, és a bátyám is szereti őt.

- Kimondta? – rökönyödtem meg, ez egyszer őszintén.

- Aha! Azt mondta, szeret. – Azt hittem, Rika elájul. Egyik göndör tincsét csavargatta, és üres tekintettel meredt a lábujjaira.

- Atyaég...

Iszonyúan féltettem Rika érzékeny lelkét. A bátyám kismillió barátnőn és kalandon volt már túl, és aggódtam, hogy Rikával is csak ennyi volt. Úgy döntöttem, fullhepi barátnőmnek csak annyit mondok, hogy ne bánja meg, a bátyámmal meg majd később elbeszélgetek. Próbáltam Rikával Castle-t nézetni, hogy egy kicsit figyeljen már másra is, de nem nagyon jött be a számításom. Koradélután megettünk egy-egy melegszenyát, aztán Rika hazament. Abból, hogy nem állt le Bálinttal smárolni, arra következtettem, hogy a tesóm nincs itthon. Hogy hova a fenébe mehetett, arról ötletem se volt. Én viszont letáboroztam a nappaliban, bámultam a NatGeót, és vártam a bátyámra. Közben átnéztem a feladott függvényeket, de a tévében denevérek voltak, és az jobban lekötött. Bálint valamikor kilenc körül ért haza, én meg letámadtam.

- Mégis hogy gondoltad, hogy megdugod a legjobb barátnőmet? Aki mellesleg két egész évvel fiatalabb nálad? Hm?

- Ő is akarta! És különben is, most mi baja lehet belőle? – kapta maga elé a kezét a bátyám.

- Az, hogy én se tudom hogyan és miért, de halálosan szerelmes beléd, és ha kihasználod, abba bele fog roppanni!

Bálint egy pillanatra elkomorodott, de nem hagytam neki időt válaszolni.

- Remélem, alaposan átgondoltad, mert Rika úgy számolt, hogy sokáig együtt lesztek. És nagyon ajánlom, hogy komolyan gondold, ha azt mondod neki, hogy szereted. Mert ha megbántod, magam heréllek ki. Megértetted?

Bálint lehajolt, mintha a fülembe akarna súgni valamit, és csendesen azt mondta:

- Bazdmeg Lilli, komolyan gondoltam.

Nem nyugtatott meg teljesen, de már nem tudtam tovább visszatartani, mert bezárkózott a vécébe. Inkább megnéztem a nézettségünket YouTube-on, de még a növekedésnek sem tudtam örülni. Bántott a bátyám és a legjobb barátnőm viszonya – mintha ki lettem volna szorítva a körből. Bántott a tudat, hogy ha apám iszik, bármikor megverhet. Bántott, hogy Márk addigra unta meg a visszautasítást, mire beleszerettem. Bántott, hogy megint el kell mennem a kozmetikushoz, mert kinőtt a szőr a lábamon. Világfájdalmas fejjel úgy döntöttem, meghallgatom a létező legdepresszívebb Cure-albumot, a Pornography-t. Ettől aztán még rosszabbul lettem, és a májusi kánikulában három pokróc alá bújva aludtam el.

Másnap persze úgy néztem ki, mint a mosott szar. A suliban nagyrészt csak dalszövegeket, csontokat meg Naked Alien-logókat firkálgattam a füzeteimre és tankönyveimre. Márk ignorált, Rika repkedett, én meg úgy döntöttem, depressziós vagyok. Vagy ha még nem vagyok, majd az leszek. A nap fénypontja volt, amikor Zalán megkérdezte, mitől vagyok ilyen búvalbaszott, én meg közöltem, hogy attól, hogy megbasztak búval, és erre még ő se tudott hirtelen mit válaszolni. Aztán persze válaszolt, hogy ezek szerint már nem vagyok szűz. Erre dobtam felé egy puszit, és otthagytam.

Olyan állati meleg volt, hogy előre féltem, mi lesz nyáron. Betudtam mindent a globális felmelegedésnek, írtam egy emlékeztetőt a telómba, hogy támogassam a Greenpeace-t, aztán átvedlettem fekete rövidgatyóba és ujjatlan AC/DC-pólóba, aztán felugrottam a deszkámra, és elmentem a parkba Istiékhez ugrálni. A fiúk nem voltak sehol. Magamban elátkoztam őket, de gondoltam ugrálok párat, ha már ott vagyok. Hátha sikerül is összetörni valamimet. Húha, tényleg a depresszió jele lehet, ha élvezem a fájdalmat. Vagy csak simán mazochista lettem a tudtomon kívül. Hurrá.

Otthon nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy bevettem magam a nappaliba, és áttúrtam egy rakás régi bakelitet, kazettát meg cédét. A bakelitek baromi viccesek voltak, de meghallgatni nem tudtam őket, mert Bálint elcseszte a lejátszót egy amerikai focilabdával, de a kazettás magnó a nappaliban még működött. Becipeltem a szobámba, kiválogattam az ígéretesebb kazettákat, és elkezdtem őket meghallgatni, amíg bemagoltam néhány római császár uralkodási idejét. Találtam egyet, valami Placebo együttes, az tökre tetszett. Úgy döntöttem, itt marad a szobámban. Szmájli.

Nagyjából ugyanilyen semlegességben telt a keddem és a szerdám is. Placebo, Hollywood Undead, gördeszka, gitár. the Grenma, ofkórsz. Rika bemutatta Bálintot a szüleinek. Írtam egy fél dalszöveget általános világutálatból, és a fél szöveg a First Line címet kapta. Zenére nem volt ötletem, de majd közösen megírjuk. Majd ha végre próbálunk. Egy nyomorult próbát nem tudtunk összehozni, mert Lukácsnak folyton dolga volt. Rikát egy kicsit mellőztem, amíg lehiggad a szerelmességéből. És így nélküle, Márk nélkül, Alien nélkül baromi üresnek éreztem magam. Egészen csütörtökig.