Hajnali nyolckor riadtam a szörnyen idegesítő ébresztőmre, és úgy fájt a fejem, mint a rosseb. Fogat mostam, elszedtem kölcsönbe Rika egyetlen fekete pólóját meg egy melltartót (Rika magasabb nálam, jé, milyen meglepő, de a mellméretünk hál'istennek ugyanaz), és rohantam haza. 8:53-kor estem be, de lássatok csodát, a Seggfej már ott lebzselt. Csak remélni tudtam, hogy a szobámba nem ment be. És, sajnos, egy vérző sebet sem láttam rajta.
Köszönés nélkül elsétáltam mellette, és magamra vágtam a szobám ajtaját. Átöltöztem a saját cuccaimba, sminket igazítottam, és átolvastam a spirálfüzetből néhány félkész szöveget. Ott volt az Unknown Boy at the Drums is. Kitéptem az oldalt, galacsinná gyűrtem, és bevágtam az asztal alá. Aztán, hogy oldjam a feszültségemet, előkaptam az egyik Rubik kockámat, összekevertem, és az idegességtől kicsit lassan ugyan, de kiraktam. Amikor a második összekeveréskor felnéztem, a Seggfej ott állt az ajtómban. A lábam mögé tettem a kockát a padlóra, de már nézhetett egy ideje. Mindegy volt.
- Mi a rekordod? – kérdezte.
Nagyon nem szívesen, de válaszoltam. – 28"51. Másodperc. Ja.
- Átlagidő?
Álljon már le!
- 35 möpö körül.
- És mióta csinálod? – Semmi közöd hozzá, te segg!
- Egy ideje. Fél, vagy háromnegyed éve.
- Az nem is rossz. Nekem fél év alatt lement 19-20 másodperc körülire. Fridrich metódussal rakod?
Azt hittem, vagy én halok meg helyben, vagy leszúrom ezt a köcsögöt. Idejön, belecsöppen az életembe, bunkózik, belenéz az egyik legszemélyesebb dolgomba, és még menőzik azzal is, hogy ő mennyivel jobban tudja. Semmi köze hozzá, milyen módszerrel rakom ki, meg ahhoz se, hogy egyáltalán ki tudom rakni.
- Aha.
Ja, és a legfontosabbat kihagytam a bűnlajstromából: még mindig pofátlanul helyes.
Bálint valahol a lakásban elordította magát, hogy „Lillihozdaszövegetmegagitáááhh". Gondolom, ásított. Ennyit arról, hogy jó a kilenc óra. Piszkosul fájt a fejem. De azért felkaptam a gitárt meg az erősítőt, a füzetet a hónom alá kaptam, és kivonultam a nappaliba.
- Van kávé? – kérdeztem Bálintot.
- Lesz, ha főzöl – vont vállat. – Én is kérek!
Dünnyögtem valami olyat, hogy rohadjmeg, de azért elcsámpáztam a konyháig kávét főzni. Fél füllel hallottam, ahogy a szövegemről beszélnek. A Seggfej, gondolom ott fikázta, ahol tudta. Reméltem, hogy azért a korábbi számainkat már meghallgatta. Amikor kész lett a kávé, a saját bögrémmel visszatértem a nappaliba, és bevackoltam magam a fotelba. Nem, dehogy a kedvencembe, abban természetesen a Seggfej ült.
- A kávém? – kérdezte Bálint.
- A konyhában – feleltem hűvösen, és beleittam a sajátomba.
- Márk pár helyen belejavított a szövegedbe, nem baj, ugye? – kérdezte Lukács ártatlanul.
Kezdett elegem lenni. Hajnali 9-kor.
- De, igen, baj! Enyém a szerzői jog meg minden, bocs, de nem módosítunk a szövegen.
- Azért nézd át, légy szíves. – Lukács elém tolta a füzetemet. Belenéztem, és a szabályos, enyhén dőltbetűs kék tollas írással ott volt az eredeti krikszkrakszom fölött a Seggfej verziója. Magamnak is fáj beismernem, de tényleg jobb volt.

ESTÁS LEYENDO
Naked Alien
Novela JuvenilAz első regényem, tizennégy évesen kezdtem neki, tavaly lett kész. Tele van fangörlködéssel és az ütődött humorommal, és káromkodástól sem mentes. Egy rockegyüttes, a Naked Alien története, az iskolapadtól a rádióig. A szerzői jogok az e...