Naked Alien

#14

Vasárnap úgy mászkáltam, mint egy élőhalott. Rika hívogatott, de nem válaszoltam, ettől megijedhetett, és átjött. Azt hittem, elájul, amikor ajtót nyitottam neki.

- Úristen, hogy nézel te ki? Mi a franc történt?

Beinvitáltam, és amikor úgy döntöttem, hogy na akkor most mesélek, megint bőgni kezdtem. Rika nem szokott hozzá, hogy sírni lát, úgyhogy megsimogatta a vállamat, csinált nekem egy kakaót, eztán odaült mellém, és átölelt.

- Na, mesélj! Jobb lesz, ha elmondod, hidd el.

- Jahajj, Rihikaha, szerethlehek – szipogtam a hajába, aztán beleittam a kakaóba, és mindent elmeséltem. A drága Rikának olyan az arca, mint egy kijelző a limbikus rendszeréhez. Minden látszik rajta. Tízperces beszámolóm alatt láttam az arcán izgalmat, rémületet, megvetést, sajnálkozást, döbbenetet, gyűlöletet és együttérzést is.

- Nem hiszem el – hüledezett, amikor befejeztem. – Most mi lesz?

- Nem hiszem, hogy bunkózna – feleltem. – Szerintem innentől szarik a fejemre. De úgy tényleg. Aztán pár hét múlva talán megint jóban leszünk, vagy majd én is belezúgok...

- Azt hittem, ez már megtörtént.

- Hát, én is. De most azt hiszem, mégse. Nem tudom, Rika! Segíts!

- Jó. Öt kérdés. Azt mondd, ami először eszedbe jut.

- Oké – egyeztem bele. Rika gondolkodott egy pillanatig a kérdéseken, és maga elé tette a kezeit, hogy számolhassa rajta a pontokat.

- Milyen Grenma-sorok jutnak eszedbe róla?

Kapásból három jutott eszembe.

- Három van – mondtam.

- Egy kéne. Válassz egyet!

- Nem tudok! Három van.

- Akkor mondd azt a hármat!

- Jó. Először is: Mikor megszűnik minden, nem számít semmi, pont így, pont most veled szeretnék lenni. Aztán: Nem tudom, most mégis mit vársz tőlem. Hadd ne hagyjam, hogy hülyét csinálj belőlem. És: Ezt most hagyd abba, ha kérhetem, én inkább élem az életem. Ne hidd, hogy én nem küzdök magammal napról napra. Nekem talán még van mentségem, de ilyen barátra nincs szükségem, pont nem vagyok kíváncsi egy újabb faszkalapra.

- Ööö... oké, akkor ez... fél pont. Következő kérdés: helyesnek tartod?

- Abszolúte.

- Hármas kérdés. Mit tennél, ha összejönne valamelyik osztálytársunkkal?

- Attól függ. Ha Vikivel vagy Mesivel, kiröhögném. Ha mondjuk, Fannival, iszonyatosan kiakadnék. Kinyírnám mindkettőt, és a Dunába dobnám a hulláikat.

- Értem. Ha bele készülne ülni egy kaktuszba, szólnál neki, hogy ott van alatta?

- Nem – mosolyodtam el halványan.

- Oké. Utolsó kérdés. Mit tennél, ha velem jönne össze?

Ledöbbentem.

- Ilyen nem lehetséges, mert annak tudatában, hogy bőgök miatta, neked, mint ügyeletes legjobb barátnőmnek nem lehet pofád összejönni vele. Ennélfogva a kérdésnek nincs értelme. De ha esetleg mégis megtörténne ilyen... - gondolkodóba estem. Rika fontosabb nekem a világ összes fiújánál együttvéve. – Összevesznék mindkettőtökkel. Gondolom.

- Jó, az azt jelenti, hogy... nyolcvan százalék.

- Az azt jelenti, hogy belezúgtam? – kérdeztem félve.