Naked Alien

#25

Hétfőn fura volt visszamenni a suliba, úgy tűnt, mintha egy hónapot hagytam volna ki, pedig csak két nap volt plusz hétvége. Márk tök természetesen viselkedett, Rika ujjongott, amikor meglátott minket kézen fogva, Zalánra meg rámosolyogtam. És érdekes módon nem kötött belém, csak visszamosolygott, és aznapra békén hagyott.

A Márkkal lakás hátránya, hogy addig csikiz, amíg meg nem írom a házikat. Az előnye, hogy a filmes műveltségem fejlődött, egész sokat gitározgatunk együtt, és megismertem a Paddy and the Ratst. Ír népzene plusz rock egyenlő Paddy. És tök jó.

Délutánonként elmászkáltunk deszkázni meg csak úgy lógni mindenfelé, esténként igyekeztem segíteni Andinak, aki mindig egy-egy adag forró csokival hálálta meg az igyekezetemet. Így tengettem az életem egy egész hétig, szombatra ugyanis Lukács összehívta a bandát a garázsba. Bálinttal akkor találkoztam először csütörtök óta. Karikás volt a szeme, kerülte a tekintetemet és nem volt humoránál. De amúgy biztos minden rendben. Hogy ő hova szökött, elképzelésem se volt, mert Rika semmit nem mondott, és Bálint sem úgy nézett ki, mint aki szóba akar velem állni. Hogy mire föl, azt nem tudom. A saját, szubjektív megítélésem szerint tényleg semmit nem vétkeztem.

- Na gyerekek – vágott bele Lukács, amikor elhelyezkedtünk –, minden oké?

Márk megszorította a kezem.

- A helyzet magaslatán állunk – morogta Bálint.

- Megoldjuk – biccentettem.

- Helyes – mondta Lukács, de látszott rajta, hogy nem hisz nekünk. – Szóval, megvan a lemezdemo, van borítótervem is, és már két kiadóval is beszéltem. Az egyik magától hívott fel, ígéretesebbnek is tűnik. Átnézik a számokat, és azt ígérték, ma négyig jelentkeznek. Negyed négy van, szerintem várjuk meg együtt, mi lesz ebből. Közben átbeszélhetnénk a koncertlehetőségeket, meg amit akartok.

Ha Márk nem szorítja meg újra a kezem, föl sem tűnik a célzás.

A kartondobozokon ücsörögve vártuk a négy órát. Bálint bedugta a fülét (gondolom, RATM), mi Márkkal feleztük a Hollywood Undead-et, és Lukács laptopjára meredtünk. Lukács végignézetett velünk kábé tíz szóba jöhető helyet, és mindegyik jónak tűnt. Zárójeles megjegyzés, hogy a drága Égei Lukács természetesen ebből is pépétét csinált, és bónusznak odatette a végére az A38-at, a Szigetet meg a Wembley Arenát, de ezen ő is csak röhögött. Közben megismertünk 2 együttest, amire újabban rászokott. Middlemist Red és Mongooz and the Magnet. Egész jók.

15:52 volt, amikor Lukács telefonja megcsörrent (Mongooz: Downtown Girl), még levegőt se mertünk venni. Bálint kikapcsolta a zenéjét. Lukács fölvette.

- Halló, Égei Lukács, Naked Alien. Értem... Igen, hogyne. Tökéletes lesz. Köszönjük szépen. Igen... Persze, megbeszéljük. Nagyon köszönjük. Viszonthallásra. – Megtörölte a szemüvegét, aztán beletúrt a hajába. Lélegzetvisszafojtva figyeltük, de csak akkor szólalt meg, amikor Bálint elhajításra alkalmas tárgyat kezdett keresni a mellette lévő dobozban.

- Gyerekek... mindenki ráér kedden kettőkor?

Félig már elmosolyodtam, de rájöttem, hogy órám van. Aztán rájöttem, hogy azt gond nélkül ellógom, máskor is csináltam már ilyet. Boldogan bólogattam, hogy ráérek, aztán visszavettem, mert hogy medvebőr és társai.

- Kedden 14:00-kor jelenésünk van a kiadónál. Megbeszéljük, melyik számok kerülnek a lemezre, milyen sorrendben, milyen lesz a borító és hogy mibe fog kerülni...

A legvégét nem hallottuk, mert visítani kezdtem. Márk ölelgetett, és még a bátyám is megeresztett egy mosolyt. Megölelgettük a menedzserünket is, aztán meghívattuk magunkat egy sörre Lukáccsal. Bálint rögtön lelépett, Lukács vett két doboz sört, aztán rohant a dolga után, mi Márkkal kiültünk a Duna-partra, oda, ahova másfél hete. Dögmeleg volt, a sör jó hűvös, Márk jóképű. Annyira boldog voltam, mint már nagyon régóta nem. Márk az enyém, az Alien lassan célegyenesben. Elköltöztem otthonról, konkrétan a pasimmal lakom. A legjobb barátnőm fullhepi, Márkkal meg beterveztünk egy Grenma-koncertet meg egy slam poetryt, hogy a Szigetet meg se említsem. Ja, és nem állok bukásra semmiből.

Egy doboz sörtől még a leggyengébbek sem állnak be, de engem valahogy megrészegített az utóbbi események sora. Felálltam Márk mellől, ő a fejét lehajtva röhögött, én meg fennhangon énekelni kezdtem a Fuck The World-öt.

- I don't care what you say, I will go so far, so far away

Why can't you just simply die? Fuck the world and let's get high!

Amire befejeztem, egy oldalláncos-bakancsos srác meg egy felnyírt hajú lány szaladt oda hozzánk, és a lány majdnem beleordított az arcomba.

- Te vagy Lilli a Naked Alienből?

Időm sem volt válaszolni, a csaj a nyakamba ugrott, aztán visítva ugrálni kezdett, végül szelfiztünk egyet, és kért egy autogramot az arcára meg egyet a fizikafüzetébe. Aztán, ha Márk nem rántja el a fejét, komolyan lesmárolja, merthogy „a dobos Máááárk". A fiú, aki vele volt, kézen fogta és elrángatta, Márk így persze engem csókolt meg, aztán fölemelt, én meg azt hittem, elrepülök, és nevettem, annyira örültem.

- Van egy rajongónk! Megismertek az utcán! – hajtogattam nevetve, és hanyatt feküdtem a padkára, mert elszédültem.

- Több is van – mosolygott Márk.

- De megismert és autogramot kért a fizikafüzetébe! – mondtam halál komolyan.

- Jézus, mi volt abban a sörben, Lilli?

A későbbiekben találkoztunk Rikával, aki a Facebookon látott valami bulit, és miután ő is ugrált egy sort az örömhírre, úgy döntöttünk, bulizunk egy nagyot. Márkkal Lukács szülinapja óta nem voltam bulizni, sőt azóta egyáltalán nem voltam, és amúgy is valami eufóriában voltam, szóval nyolc körül elindultunk a tizenegyedikes lány házához, ahova kiírták az eseményt.

Facebook barátunknak hála reteksokan voltunk. Rika megtalálta Bálintot, aki, megjegyzem, nemtom hogy került oda, és ők eltűntek valahol pár adag bor után, mi Márkkal megtámadtuk a vodka-narancsot, és találtam Bailey's-t is. Hármas-szájú szmájli.

A későbbiekre nem nagyonemlékszem, mert összefolyt minden, de valószínűleg táncoltam, és Márk másnapmesélte, hogy legalább tíz Alien-számot énekeltettek el velem, miután levágták,hogy ott vagyok. A fejfájásom egyébként még hétfő reggel is tartott, amikorRikával a lányvécében kibeszéltük a szombat estét, meg azt azalkoholmennyiséget, ami vele járt. Rika nem bírja annyira a piát, mint én,rókázott is szegényem, de legalább a bátyám vigyázott rá. A suli folyosójánvalahogy kétszer annyian néztek meg, mint a múlt héten, amit nem tudtam hovatenni, mert múlt héten már szólt a FTWa rádióból, aztán Zalán a maga kiállhatatlan stílusában felvilágosított, hogyFacebookon terjed egy-két videó szombatról, ahogy enyhén illuminált állapotbanéneklem a #1-t. Na igen, néha nemártana megnézni azt a nyamvadt közösségit.