Miután Yuuri befejezte a mosogatást, megkértem, hogy segítsen becipelni a cuccaimat a szobámba, ahol lakni fogok. Belegondolva ez így elég illetlen, hogy csak úgy fogom magam, és ideköltözök, de szerencsére egyáltalán nem volt semmi bajuk vele. Mikor végeztünk a bepakolással, mindketten pihegtünk. Elég nehéz dobozaim voltak. És elég sok.
-R-Rendezd be a szobád ahogy szeretnéd-mondta Yuuri, és már ment is volna ki a szobából, amikor megragadtam a vállát, és szembefordítottam magammal. Mélyen a szemébe néztem.
Nem akartam megijeszteni, csak egy kicsit össze voltam zavarodva. A banketten annyira rám volt csimpaszkodva, meg tök jól elvoltunk. Most meg? Alig szól hozzám, és próbál elkerülni. Mitől változott meg?
-B-Baj van Viktor?-kérdezte riadtan. Mivel nem akartam még véletlenül sem megbántani, nehogy visszaküldjön Oroszországba, magamra erőltettem egy mosolyt, és válaszoltam.
-Ismerjük meg egymást!
Yuurin látszott a meglepettség, és szinte azonnal elpirult.
-Hát...j-jó...
-Szuper!! Te kezded!-mondtam egy széles mosoly kíséretében.
-M-Miért pont én??? Nem akarok én kezdeni!
-Yuuri kezdd már!! Miért baj, ha te kezded??
-Mégis mit kéne mondanom magamról??
-Hmmm...például...Hol szoktál korizni? Melyik napszakban szeretsz a legjobban edzeni? Mikor van a szülinapod? Van valami hobbid?-ekkor halkabbra vettem a hangerőmet, gyengéden megfogtam Yuuri állát, és megemeltem, hogy tisztán a szemembe nézzen, és közelebb hajoltam hozzá. Yuuri még vörösebb lett, pedig nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.-Van valaki, akit szeretsz? Esetleg jársz valakivel? Mielőtt nekilátnánk az edzésnek, kölcsönös bizalmat kell építenünk, gondolom tisztában vagy ezzel...
Az utolsó kettő kérdésre mindenképp hallani akartam a választ, mivel ha esetleg van neki barátnője, akkor nem is próbálkozok. Nem akarnám elrontani a kapcsolatát magam miatt.
-Öööm...a...a közelben van egy jégpálya, oda szoktam járni...reggel szeretek a legjobban edzeni. A-A szülinapom november 29-én van...Hobbim...hobbim az sz-szerintem nem nagyon van...
-És a szerelmi életed??-kérdeztem csillogó szemekkel. Belül viszont tiszta ideg voltam. Imádkoztam, hogy ne legyen senkije.
-A-az....u-umm...i-izé...-dadogta zavartan.
Ekkor legnagyobb szomorúságomra Yuuri anyukája felkiáltott hozzánk a földszintről.
-Yuuri!! Viktor egyik doboza idelent maradt! Felhoznátok?
-P-Persze!-mondta Yuuri szinte azonnal, és kirohant a szobámból.
Csalódottan sóhajtottam egyet, majd odamentem Makkachinhoz, és elkezdtem vakargatni a fülénél.
Gyakorlatilag az egész napot városnézéssel töltöttem, csak estefelé mentem vissza a házba. Az ajtón belépve az első dolog amit megláttam, az Yuuri volt. Méghozzá úgy, hogy csak egy póló volt rajta, meg egy boxer. Gondolom ebben szokott aludni. Nem mintha baj lett volna, sőt, kifejezetten tetszett ez az öltözet. Mivel éreztem, ahogy elvörösödök, gyorsan felsiettem a szobámba, és én is átvettem a pizsimet. Ami egy zöld köntös volt, ami Yuuri anyukája adott.
Utána újra lesiettem a földszintre, Yuurit keresve.
-Ha az öcsémet keresed, az előbb ment fel a szobájába.- mondta egy melírozott hajú lány, aki ezek szerint Yuuri testvére.
