Yuuri (miután hajlandó voltam abbahagyni az ölelgetését) kisiklott a pálya közepére, majd megállt, és várt. Pár máspdperc után megszólalt az Eros zenéje, és vele párhuzamban Yuuri is elindult. Siklott pár métert, majd újra megállt. Felémfordult, és rámvillantotta azt a mosolyát, amit csak ilyenkor szokott. És amitől nem mellesleg mindig görcsbe rándul a gyomrom. Most is éreztem, ahogy elpirulok, és lesütöttem a szemem, viszont nem sokáig, mert a fiúról sem akartam levenni a tekintetem.
Yuuri szemet gyönyörködtetően suhant a jégen. Már az Onsen on Ice-nál is feltűnt, de most már meg is bizonyosodtam róla, hogy Yuuri teljesen más a versenyeken, mint amilyen az edzéseken szokott lenni. Persze pozitív értelemben.
Amíg ezen gondolkoztam, a Yuuri az első ugrásához közeledett. Megmarkoltam a palánkot, és közben szuggeráltam a fiút, hogy sikerüljön neki. A torkomban dobogott a szívem, amikor a japán szépség elrugaszkodott a jégről. Három fordulat után sikeresen landolt, és folytatta tovább a korcsolyazást. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd elengedtem a palánkot is, mert időközben már fájni kezdtek az ujjaim a szorongatásától. Pár pillanattal később viszont újra rámarkoltam, mivel Yuuri megint elérkezett egy ugráshoz, melyet majdnem sikerült is hibátlanul kiviteleznie, csak a végén sajnos túlpörgött, ezért kénytelen volt letenni az egyik kezét.
-Semmi baj, ez még nem nagy hiba...-suttogtam magamnak, miközben beleharaptam az ajkamba.
Látszólag Yuuri nem bizonytalanodott el ettől a kis hibától. A lépéseket tökéletesen csinálta meg, és teljesen összhangban volt a zenével is.
A fiú elérkezett az utolsó ugrásához, ami nem volt más, mint egy négyszeres-tripla kombináció. A palánkot most kivételesen nem markoltam meg, csak az ujjaimmal doboltam rajta a zene ritmusára. Yuurinek sikerült megcsinálnia a négyszerest hibátlanra, azonban a tripla ugrásból csak dupla lett.
Végül a fiú elérkezett az utolsó elemhez, a forgáshoz. Ezt természetesen hibátlanul csinálta meg, majd a zenével együtt ő is megállt pihegve a pálya közepén.
Pár pillanatnyi csend után a közönség fütty- és tapsviharban tört ki, Yuuri pedig boldogan integetett vissza nekik, majd elindult a kijárat felé, ahol vártam. Mikor kiért, szinte azonnal le is támadtam a "kritikámmal".
-Hmmm tudod, az első fele egész jó volt, viszont a második felében túlságosan rákoncentráltál az ugrásokra, ami miatt az egész ellaposodott.
-M-hmm-hümmögött egyetértően a fiú.
-Nem bírom ám az ilyesmit-csipkelődtem tovább.
-M-hmm-hangzott újra a válasz.
Már épp akartam volna neki mondani valami pozitív kritikát is, amikor megszólalt a hangosbemondó (hála istennek angolul, így én is megértettem).
-Katsuki Yuuri versenyző rövidprogramjára kapott pontszáma...
És itt pár pillanatra megállt, majd újra folytatta:
-...94.36 pont. Jelenleg az első helyen áll.
"Megdöntötte a rekordját!"-futott át a gondolat az agyamon.
-Ez a világ 10 legjobbja között van!-mondta boldogan egy szélesen mosolygó ember, aki ránézésre egy bemondónak, esetleg egy riporternek tűnik.
Yuuri ennek hallatán megkönnyebbülten elmosolyodott, és az őt körülvevő, neki ujjongó embertömegtől elpirultam sütötte le a szemét.
-Hmmm meg voltam győződve arról, hogy 100 pontot fogsz kapni-mondtam mosolyogva.
