Miután Chris isteni részletességgel kifejtette nekem, milyen programot tervelt ki nekünk Yuurivel, beszélgettünk még pár "gyermekbarátabb" témáról is, majd készítettünk egy-két fotót.
-Megfagyok...-suttogtam a libabőrös karomat dörzsölve, miután sikeresen feltettem az egyik közös képünket instára.
-Orosz létedre??-hitetlenkedett Chris.-Amúgy tudom, mivel tudnánk felmelegedni!
Gyanakodva néztem barátomra, hátha megint kitalál valami perverz őrültséget, ám nagy meglepetésemre most egy egész normális alternatívával állt elő:
-Menjünk el szaunázni!
-Nem is rossz ötlet...De ahhoz át kéne cserélnem a fürdőgatyámat egy szárazra-elmélkedtem a medence víztükrét nézve.
-Okés! Én pedig elkísérlek!-kezdte el magára felvenni fürdőköntösét Chris.
-Te nem veszed át?-kérdeztem érdeklődve.
-Átvenném, de csak egyet hoztam. Tudod, nem mindenki hoz magával egy decemberi műkorcsolyaversenyre kettő fürdőruhát.
-Pedig belőled még kinéztem volna-szóltam vissza barátomnak, majd én is felvettem a köntösömet, és belebújtam a papucsomba.-Amúgy...baj lenne, ha Yuurit is elhívnánk magunkkal?-kérdeztem jóval komolyabb hangnemben.
Chris értetlenül vonta fel a szemöldökét.
-Miért lenne? Jöjjön nyugodtan!
-Köszi-mosolyodtam el halványan-Tudod, Yuuri a legszorongósabb ember, akit ismerek. És ugyan aludt, amikor elmentem, de az is lehet, hogy azóta felébredt, és most a párnáját szorongatva görcsöl a holnaputáni verseny miatt. Ezért akarom magunkkal vinni a szaunába...hogy egy picit eltereljem a figyelmét a döntőről.
Chris fején látszott, hogy egy pillanatra meglepődött, ám kis idő után újra visszaváltott eredeti állapotába.
-Valld be, hogy csak félmeztelenül akarod látni-futott végig egy perverz vigyor az arcán.
Válasz helyett inkább felkaptam a nyugágyon levő törülközőmet, és szemtelen barátomhoz vágtam, majd megindultam a bejárat felé.
A hidegtől vacogva sétáltunk föl a szobánkhoz, majd az ajtón berontva az ágyában heverésző japán fiúra vetettem magam.
-Yuuuuuuurii!! Megfagyok!!-kiabáltam kétségbeesetten, kezemet és lábamat a fiú kellemesen meleg teste köré fonva.
Mielőtt "áldozatom" bármit is tudott volna mondani, Chris barátom követte példámat, és csatlakozott hozzánk a csoportos ölelkezésbe.
-V-Viktor...!! Jéghideg a bőrötök! M-Mégis hol voltatok?-makogta félálomban Yuuri.
-Medencéztünk!-felelte Chris vidáman.
-I-Ilyenkor??!-hüledezett a japán fiú, majd felém fordult.
A következő pillanatban Yuuri puha ujjait éreztem, ahogy beleszántanak a hajamba, egy picit végigkaristolva a fejbőrömet. Végigfutott a hátamon a hideg (pedig eddig is épp eléggé fáztam) és a szemem sarkából láttam Chris perverz félmosolyát is.
-Tiszta víz a hajad...-mondta Yuuri halkan.-Meg fogsz fázni...
"Ezt teljesen úgy mondta, mintha...
...mintha...
...mintha aggódna értem...!"
A gyomromban tomboló milliónyi pillangótól és a már-már abnormálisan magas pulzusomtól meg sem tudtam mukkanni, így Chrisnek kellett felvázolnia a tervünket Yuurinek, miszerint el szeretnénk menni szaunázni.