Másnap kora reggel Yuurit elküldtem futni, én magam pedig elmentem a jégpályára. Felvettem a korim, majd ráléptem a jégre. Egyedül voltam, így teljesen birtokba tudtam venni az egész pályát. Az igazat megvallva hiányzott a versenyzés. Amióta edző vagyok, kevesebbet korcsolyázok. Az idei évre már meg volt tervezve a rövid programom, viszont az ideiglenes visszavonulásom miatt nem fogom használni se az Erost, se az Agapet. Mivel egy idő után meguntam a körbe-körbe korizgatást, elkezdtem korcsolyázni az Agapét, majd amikor befejeztem, nekiláttam az Erosnak. Mikor mindkettővel végeztem, gondolataimba merülten siklottam a jégen, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.
-Látom, jól megy a sorod, Viktor!!!
Hirtelen megállt bennem az ütő. Tudtam jól, hogy ki a hang tulajdonosa. Yuri...az orosz Yuri. Megígértem neki, hogy koreografálok neki egy programot az idei Grand Prix-re...és hogy edzeni fogom. Ijedtségemet leplezve fordultam meg, és mosolyogva köszöntöttem Yurit.
-Yuri! Hát te is eljöttél!! Meg vagyok lepve, hogy Yakov elengedett. Kell valami?-kérdeztem, holott tudtam, miért jött.
Yuri vérbenforgó szemekkel nézett vissza rám. Nem tudom okolni, teljesen igaza van.
-Húúúha, erről az arcról arra következtetek, hogy megfeledkeztem egy ígéretről...-mondtam még mindig mosolyogva, majd odasiklottam a palánkhoz. Akkor vettem észre, hogy a japán Yuuri is ott áll az orosz mellett. Mosolyogva intettem neki.
Yuri elmondta, hogy miért jött, holott eddig is tisztában voltam vele.
-Uhhh bocsi, teljesen elfelejtettem-nevettem fel zavartan-de tudod, hogy feledékeny típus vagyok...
-Na igen...-morgott halkan, majd újra megemelte a hangját-viszont az ígéret az ígéret! Viktor, menjünk vissza Oroszországba!
Ennek hallatán Yuuri ijedten fordult felém. Egy ideig csak bámultuk egymást, majd behunytam a szemem, és gondolataimba merültem.
"Mit kéne most csinálnom?"
"Hogy lehetne ezt megoldani?"
"Hogy maradhatnék Yuurivel?"
Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben. Olyan megoldást akartam találni, ami:
• nem teszi teljesen egyértelművé, hogy az edzésen kívül más célja is volt az idejövetelemnek
• a lehető legkíméletesebb és a legkevésbé bántó az orosz Yurira nézve
• ahol Yuurivel maradhatok
Ez volt a 3 fő szempont.
Számomra óráknak tűnő (valóságban nem lehetett több fél percnél) agyalás után végre sikerült találnom egy alternatívát, ami úgy, ahogy megfelelt a szempontjaimnak.
-Megvan!-kiáltottam boldogan, majd elmagyaráztam nekik az ötletemet, ami annyiból állt, hogy másnapra mindkettejüknek ígértem, hogy koreografálok egy programot. Ezt el kell sajátítaniuk, és holnaptól számított egy hét múlva elő fogják adni. Amelyikőjüké jobb lesz, azzal maradok.
Láthatólag egyikőjük sem volt oda az ötletemért, de belementek a dologba.
-Akkor holnapra hozom a koreo-kezdtem bele boldogan, amikor hirtelen félbeszakítottak.
-Álljon csak meg a menet!-hallottam gyerekhangokat a hátam mögül. Mikor megfordultam, három, egymásra teljesen hasonlító kislány nézett vissza rám, karbatett kézzel.-Itt csak akkor lesz bármiféle verseny, ha mi szervezhetjük meg!-mondták meglepő módon egyszerre.
