Yakovval a reptérhez közeli parkba beszéltük meg a találkozót. Mire odaértem, már ott volt. Az arcán látszott, hogy nem igazán tetszik neki, hogy nem mentem edzésre és hogy kirángattam őt ide a -20°C-ban. Mikor észrevett engem, végigmért. Szemei az óriási bőröndömre tévedtek, és tisztán látszott, ahogy elönti a méreg. Kicsit megpróbáltam javítani a hangulaton, úgyhogy köszöntem neki.
-Hello, Yako-
-HOVA AZ ISTENBE MÉSZ AZZAL AZ IRDATLAN NAGY BŐRÖNDDEL??!
Hát...igazából pont erre a reakcióra számítottam részéről.
-Tudod, döntöttem-mondtam egy széles mosoly kíséretében, és folytattam-edző leszek.
Yakov arcáról ebben a pillanatban eltűnt a düh. Egyetlen dolog látszott rajta: sokk. Teltek a másodpercek, de még mindig nem szólalt meg, csak bámult maga elé meredten. Ezalatt nekem volt időm felkészülni az esetleges dühkitörésére lélekben. Yakov a legkisebb dolgokért is képes üvöltözni, ki tudja, ez a bejelentés milyen reakciót vált ki belőle...
-V-Viktor...miről beszélsz...?
Ekkor megdermedtem. A hangjában egyáltalán nem érződött harag...inkább...szomorú volt...és csalódott.
-Yakov, te voltál eddig a legjobb edzőm, és köszönöm, hogy szántál rám időt és energiát. Viszont most egy időre el kell válnunk...Mégegyszer köszönöm a támogatásodat.
Ezzel megfordultam, és kicsit gyorsabban a kelleténél elindultam. Nem akartam illetlen lenni, csak egyszerűen nem volt szívem nézni Yakovot búslakodni. Remélem, nem hiszi azt, hogy azért megyek el, mert ő rossz edző volt.
Már épp a hídon sétáltam a reptér felé, amikor meghallottam Yakov hangját.
-Vitya!! Ha most elmész, sose tudsz visszatérni a versenyzéshez!
Amint ezt kimondta, megálltam. Tényleg. Ebbe nem nagyon gondoltam még bele...
Viszont ha a karrierem be tudom áldozni Yuuriért, akkor be is áldozom. Megfordultam, odamentem Yakovhoz, és megöleltem.
-Köszönöm, hogy figyelsz rám. Viszont, már eldöntottem, hogy elmegyek. Viszlát.-és adtam neki egy puszit.
Visszamentem a csomagjaimhoz, megfogtam őket, és mentem tovább. De Yakov nem hagyott békén. Utánam jött, és folyamatosan magyarázott, hogy én milyen meggondolatlan vagyok, és lehetnék egy kicsit kevésbé felelőtlen.
Úgy mentünk a reptérre, hogy ő végig nekem papolt, ezért az egész reptér minket bámult. Mivel épp időben érkeztem, gyorsan felültem a gépre, és sóhajtottam egyet.
Jesszus, végre ideértem.
Az utat szinte végigaludtam, meg néha írtam Chrisnek "helyzetjelentéseket", hogy éppen hol jár a gép, mit ettem, mit álmodtam amikor elaludtam, és hasonló érdekfeszítő dolgokat.
Hajnali 5 körül érkeztem meg Japánba. Mivel még túl korán volt ahhoz, hogy Yuurihez menjek (pedig szívem szerint oda mentem volna azonnal), úgy döntöttem, körbejárom a várost.
Mit ne mondjak, nagyon tetszik ez a hely. Nekem is és Makkachinnak is. Ahogy sétálgattam, megakadt a szemem egy plakáton. Valami onsen dolgot hirdetett. Nem vagyok benne biztos, de az valamilyen japán fürdő szerű dolog. De most nem ez a lényeg. A plakáton volt egy fénykép egy idős házaspárról, akik gondolom a vendéglátói a helynek. Viszont a kép hátterében ott volt egy ember. Aki teljesen hasonlított Yuurire. Közelebb hajoltam a plakáthoz, és jobban szemügyre vettem az emberkét. Miután megbizonyosodtam róla, hogy ő tényleg Yuuri, alig fértem a bőrömbe.
Ránéztem az órámra. Fél nyolcat mutatott. A plakát szerint az onsen nyolckor nyit. Addig pont lesz időm odaérni. Az onsen címét bemásoltam a telefonom gps-ébe, és már indultam is. Úgy éreztem, majd kiugrik a szívem a helyéről. Még egy kicsi idő, és újra láthatom Őt!! Végre minden sínen van. Yuurivel megnyeretem a GPF-et és boldog lesz. Én meg eleve boldog leszek mert eltölthetek vele egy teljes évet!!
Ezekkel a gondolatokkal érkeztem meg az onsenhez. Ugyanaz a házaspár fogadott, akik a plakáton voltak. Bár ez nem meglepő. A férfi megmutatta nekem a férfi onseneket, a kül- és beltérit. Mivel bent már voltak egypáran, inkább kintre mentem. Levetkőztem, és szép lassan belementem a vízbe. Épphogy leültem, az ajtó hirtelen kivágódott.
"Jesszusom, ki ez a vandál..." gondoltam és az ajtó felé pillantottam. Amint megláttam, ki az, egy pillanatra megállt a szívem. Yuuri állt az ajtóban.
"Cu...ki..."
Ez volt az első gondolatom. Az övé nem tudom mi lehetett, de valamit japánul motyogott az orra alatt.
Mivel egy kicsit kínosan éreztem magam, hogy csak egymást bámuljuk, felálltam, és kezdeményeztem.
Yuuri!-szólítottam meg-A mai naptól fogva én leszek az edződ. És megnyeretem veled a Grand Prixet.
Miután végeztem ezzel a csodás belépővel, rákacsintottam.
Yuuri, végre megtaláltalak.
Sziasztok! Először is szeretném megköszönni, hogy olvassátok ezt a könyvet és hogy szavaztok rá! 😄Másodszorra pedig szeretnék bocsánatot kérni, amiért ennyi ideig nem töltöttem fel új részt.
Az utolsó dolog, amit mondani szeretnék az az, hogy valahogy rendszereznem kéne, mikor töltök fel új részt. Ha minden szerdán jön az új fejezet az jó? 🤔 Vagy legyen heti kettő? Így, hogy szünet van szerintem belefér a heti 2 de suliidőben még nem tudom mi lesz...
Addig is, szerdán jövök vissza az új résszel! ✋
