-Ugye nem csináltam semmi gáz dolgot tegnap???!
Ez volt rögtön az első mondatom, miután felébredtem.
-Hmmmm nem...csak szimplán részeg voltál, de nem csináltál semmi rosszat-mondta Yuuri a telefonját nyomkodva.
-Huhhh, hála az égnek! De...! Várjunk...hogy kerültem vissza i-
-Visszahoztalak.
-Ugye nem akarod azt mondani, hogy elcipeltél engem az étteremtől egészen idáig, a hotelszibáig?-hitetlenkedtem kikerekedett szemekkel.
-Ööööö de-válaszolt a még mindig a telefonjával babráló fiú.
-Komoly??
-Japp. Felvettelek a hátamra, és elhoztalak ide. Nem is vagy olyan nehéz, mint amilyennek hittelek...
"Huh...?"
"YUURI A HÁTÁN VITT KB FÉL ÓRÁN ÁT, ÉS ÉN EBBŐL EGY MÁSODPERCRE SEM VAGYOK KÉPES EMLÉKEZNI??!!"
-Aww~ biztos tök romi volt!!-tettettem a hülyéskedést, pedig ezt a kijelentésemet halálkomolyan gondoltam. Szinte magan előtt láttam, ahogy a világító telihold alatt baktat Yuuri, hátán a békésen alvó énemmel. Már a gondolattól is bizsereg a gyomrom.
-P-Persze...-mondta cinikusan a fiú, majd félénken lesütötte a szemeit.
Ezután már nem is nagyon beszélgettünk, hanem gyorsan elkészülődtünk, és elindultunk a verseny helyszínére.
-Hát...itt is volnánk-jelentettem ki a nyilvánvalót, amikor beléptünk a jégcsarnok bejáratán.
Yuuri idegesen nézett körbe, majd egyből felderült, miután kiszúrta Phichitet a többi versenyző között. Oda is mentünk hozzá.
-Hali!-mondtuk egyszerre Yuurivel, ami nagyot dobott a hangulatomon.
-Hellósztok! Yuuri, annyira örülök, hogy nem rágtál be!-lelkendezett Phichit.
-Mmm mi miatt...?-kérdezett vissza a japán fiú.
-Hát az instás képem miatt. Öregem, mit ne mondjak, életem legjobb selfie-je lett, kár lett volna nem kitenni~~
-Ööö bocsi, de nem tudom, miről beszélsz...-értetlenkedett Yuuri, majd ezzel egyidőben elővette telefonját a zsebéből, és pötyögött rajta valamit. Pár pillanattal később a vörös legsötétebb árnyalata borította el a fiú arcát.-M-Muszáj volt ezt kitenned??!-pánikolt remegő kezekkel.
-Miért, mi az?-kíváncsiskodtam, majd próbáltam kilopni a sokkos állapotban lévő Yuuri kezéből a telót, ám a fiú még idejében lezárta.
-Biztos, hogy meghalnék a szégyentől, ha ezt meglátnád-állította maga elé meredve.
-O...Oké...? Akkor nem nézem meg...-motyogtam értetlenül.
"Mi lehet olyan durva azon a képen?"
-No mindegy, elmenten mosdóba!-jelentettem ki, majd el is hagytam a társaságot.
Boldogan baktattam vissza hozzájuk, amikor is megláttam rég nem látott barátomat, Christ Yuuri mellett állni. A baj csak a kezével volt, ami éppenséggel a fiút taperolta....ott.
-Hali, Chris!-mentem oda vérszomjamat leplezve, majd megöleltem a barátomat, ezzel pedig elhúztam őt Yuuri mellől.-Kinyírjalak...??-sziszegtem a fülébe úgy, hogy senki se hallja rajtunk kívül.
Persze tisztában vagyok vele, hogy Chrisnek nem állt szándékában lenyúlni tőlem Yuurit, hiszen legjobb barátok vagyunk. Inkább csak.....nem akarom, hogy bárki is tapogassa Yuurit..........
