Chrisről mindig is tudtam, hogy szinte bármibe belemegy, emiatt elfogott engem a félelem. Mit akar csinálni egy szál boxerben a bankett kellős közepén?! Minek kellett belerángatnia Katsuki Yuurit? Miért aggódok ennyire azért a japán srácért?
Miközben elmélkedtem, Chris és Yuuri odamentek a teremben felállított rúdhoz. Mit keres egy rúd egy elit banketten?! Hogy került ide? Nem is emlékszem, hogy eddig itt lett volna...Különben is, nem gondolom hogy ez annyira bizton-
A gondolatmenetemet egy dolog zavarta meg.
Katsuki Yuuri.
Általában nem érdekelnek a rúdtáncoló emberek, sőt, még soha nem hívta fel a figyelmem egyetlen rúdtáncoló ember sem. De Yuuri egyszerűen...gyönyörű...Mármint, nem úgy gondolom, csak...vagyis...izé...öhm...
Úgy érzem, ebből már nem fogom tudni kimagyarázni magamat...
Ekkor úgy éreztem, mintha valaki szorosan átölelne. Nem is akárki: Yuuri volt az. A meglepettségtől mukkanni sem tudtam, csak bámultam le rá.
-Viktorrrr-szólított meg Yuuri, és még szorosabban átölelt.
Utána még beszélt valamit hozzám, de az igazat megvallva nem hallottam, mivel másra figyeltem. A szemeire. Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna az övéinél szebb szemeket. Csak úgy ragyogtak. Egyszerűen meseszép.
-Be my coach Viktoooor!!-kiáltotta, majd a nyakamba ugrott.
Úristen...szerintem...én...
...beleszerettem Katsuki Yuuribe...
Ez a felfedezésem szinte sokkolt. Egyszerre voltam boldog és kétségbeesett. Hiszen annak az esélye, hogy ő valaha is viszont fog szeretni, elég kicsi. Pontosabban fogalmazva...szinte lehetetlen, hogy ő valaha is belémszeressen.
-Yuuri! Mit művelsz?! Hagyd békén szegény Viktort!-mondta ugyanaz a nagydarab ember, aki még egy fél órája pezsgőt ajánlott Yuurinek. Gondolom az edzője lehet-Sajnálom a kellemetlenséget. Kérlek ne haragudj rá-mondta nekem Yuuri edzője.
-Ugyan, semmi gond!-nevettem fel zavartan. Azt nem tettem hozzá, hogy igazából még örülök is annak, hogy Yuuri rajtam csimpaszkodik.
-Yuuri! Engedd el Viktort! Ideje felmenned a szobádba! Yuuri!!!-kérlelte a nagydarab ember. Titkon reméltem, hogy nem sikerül neki levakarnia Yuurit rólam. Egyáltalán nem zavart. Sőt, legszívesebben vele tölteném az egész bankettet. Ekkor támadt egy nagyszerű ötletem.
-Nem kell miatta aggódnod, van egy ötletem-mondtam Yuuri edzőjének.-felviszem a szobájába.
-Azt megköszönném! És tényleg, sajnálom, hogy gondot okoz neked Yuuri.-mondta, miközben odaadta nekem a szobakulcsot.
-Semmi baj! Nem okoz nekem gondot. Tényleg nem.-mondtam, majd a kulccsal a kezemben és Yuurivel a nyakambam elindultam a szobája felé.
