A két Yuri "leszámolása" után az első dolgom az volt, hogy aludtam, ugyanis a verseny előtt ezt a neves tevékenységet szinte teljesen elhanyagoltam. Az egész napot az ágyban töltöttem, és lustálkodtam. Yuuri kb. félóránként jött be hozzám, és számtalalszor megkérdezte, jól vagyok-e. Már éppen kezdtem visszaaludni, amikor megint meghallottam az ajtóm nyikrogását.
-Ha kimennél egy picit az onsenbe, attól talán jobban lennél-mondta Yuuri halkan. Felültem az ágyamon, és mosolyogva néztem rá.
-Jajj Yuuri, nyugodj meg, teljesen jól va-
Ekkor megálltam, ugyanis zseniális ötletem támadt. Drámaian visszadőltem a fekhelyemre, és a kezemet a homlokomra tettem, majd lehunyt szemmel sóhajtottam egyet.
-Hjaaaj, talán igazad van...tényleg jobban lennék tőle, viszont...-ekkor résnyire nyitottam a szemem, és ránéztem a fiúra-neked is jönnöd kell velem...-mondtam egy oktávval mélyebben.
Pár pillanatig Yuuri nem is válaszolt, csak ártatlanul bámult rám. Már épp kezdtem feladni, amikor megszólalt.
-Attól jobban lennél...?
-Persze!!-vágtam rá azonnal.
-Hát...jó...kint várlak-motyogta, és kiment.
Megvártam, hogy visszamenjen a saját szobájába, és csak azután láttam neki örömködni. Makkachin értetlenül pislogott rám, nem tudta, mi "bajom" van. Szegény teljesen meg volt rémülve.
Miután lenyugtattam az uszkáromat (meg elsősorban magamat), és beszámoltam Chrisnek a dologról, lementem az öltözőbe. Levetkőztem, és felkaptam egy törölközőt a polcról, majd odaálltam a tükör elé.
Nagyjából 20 percen át méregettem magam összehúzott szemmel, hogy biztos jól nézek-e ki.
Muszáj jól kinéznem.
Végignéztem a hajamat, az orromat, a szemöldökömet, a karjaimat, a felsőtestemet és...egyéb részeimet is, azonban egy valamin megakadt a szemem. A homlokomon.
-Jesszus már, miért kell ennek ennyire csillognia?! Nevetséges...-morogtam, majd elkezdtem dörzsölni annak reményében, hogy jobb lesz. Hát...nem lett az.
Csalódottam álltam félre a tükörtől, majd egy mély levegő után elindultam a kültéri onsen ajtaja felé, és kiléptem rajta.
Körbejárattam a szemem, Yuurit keresve, akit meg is találtam. A vízben tespedt, és az orra épp, hogy csak kilátszott, hogy tudjon levegőt venni. Az orrától lefelé eső részei pedig legnagyobb bánatomra a víz alatt voltak. Amikor észrevett, rezzenéstelen arccal kiemelte a kezét a vízből, integetett, majd hátatfordított nekem, és nekidőlt az onsen peremének.
"Nem azért igazgattam magam 20 percen át, hogy rám se bagózzon!" -gondoltam magamban durcásan.
Közelebb sétáltam hozzá, majd pár méterre tőle leültem, és elkezdtem nyújtani. Nem mintha szükségem lett volna rá, csak egyszerűen imponálni akartam a fiúnak. Pár perces, számomra kínos csend után kezdeményeztem a beszélgetést.
-Yuri, talán ki kéne hagynunk a három négyszerest a szabad programodból...-mondtam, ami beszélgetés helyett hangos gondolkodásra hasonlított inkább.
-Dehát...!-fordult felém Yuuri határozottan, majd amikor észrevette, hogy alig pár méterre vagyok tőle, ráadásul nincs rajtam egy szál ruha sem, riadtan fordult vissza újra, majd az arcára tapasztotta mindkét kezét.
-N-Nélkülük nem fogok tudni nyerni...-motyogta zavartan.
-Miért? Ha csak egy négyszeresed is lesz, a csodás előadásmódoddal úgyis magas pontokat fogsz kapni!-csilingeltem neki lelkesen.
