-3-

34K 705 36
                                    

Felvettem a pizsamám és lassan bebújtam a számomra igenis védelmet nyújtó takaróm alá.
Lassan kezdtem egy kicsit lenyugodni, viszont akárhányszor eszembe jutott a névtelen zaklató, kirázott a hideg. Vajon hogy néz ki? Esetleg ismerem? Honnan tudhatja a nevem? Egyáltalán vajon kitől tudhatta meg? Hány éves?

Ilyesfajta gondolatok kavarogtak a fejemben megállíthatatlanul. És én, akkor ott, nem tudtam ez ellen semmit sem tenni. Ezt utálom a legjobban. Ha nem tudok egy olyan infót, amire szükségem lenne, de mégse árulja el senki... Nekem meg az agyam folyamatosan azon kattog az adott dolgon. A fenébe ezzel az egésszel!

Egyszerűen nem tudtam aludni. Fél óra folyamatos forgolódás és vergődés után, úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába inni egy kevés folyadékot, hiszen én a nagy okos fejemmel persze hogy elfelejtettem felvinni magammal. Mikor beértem a helyiségbe, megláttam egy kis fehér csomagot az asztalon, ami vacsora után  nem volt ott, vagy csak nem vettem ezt se észre. Biztos Ashtoné lehet. Nem nagyon foglalkoztam vele, hanem inkább kitöltöttem a narancslevem és leültem az asztalhoz. Mégiscsak a kíváncsiságom győzött, és meglestem, hogy mit is rejthet az a kis fehér tasak. Az a sapka volt benne amelyiket egy pár hete néztem ki magamnak egy kirakatban, ezért nagy nehezen de félre rakattam az eladóval. Ahogy kivettem azt, kiesett mellőle egy aprócska cetli is.

"Ez volt az a sapka,jól gondolom? Remélem még mindig tetszik. Holnap már fel is tudod venni. Kíváncsi vagyok hogy fog állni a szép kis buksidon. -Az Apucid"

Ahogy elolvastam a cetlit egyből elkapott a rettegés. Az ismeretlen 0-24-ben figyel engem? Mostmár a lakcímem is tudja. Ijedtségemben a poharam is levertem, így az csörömpölve ért földet. Mivel nem akartam hogy Ash lejöjjön és esetleg kérdőre vegyen, ezért inkább felkaptam a kezembe a csomagot, a cetlit és amilyen halkan csak tudtam, besprinteltem a szobámba. Ennek most azonnal véget kell vetnem. Elmegyek a rendőrségre, nem érdekel hány óra van.
Ekkor pedig egy új üzenetem érkezett.

Ismeretlen: Nem kéne ott hagynod a pohár darabokat, mert még valaki megsérül...

Na meszivass... Hát letiltottam a számját... Komolyan új számról keres?

Me: Mégis mit akarsz tőlem?
Ismeretlen: Sok mindent. Boldoggá foglak tenni.
Me: Te se gondolod, hogy hiszek neked.
Ismeretlen: Mindennek eljön az ideje. Hinni fogsz nekem mikor teljes életnagyságban fogok előtted állni.

Belegondoltam, ha most indulok el a rendőrség felé, még elkapna, hisz figyeli a házat, szóval úgy döntöttem olnap iskola után megyek oda. Nem késlekedhetek.

Me: Hagyj békén, te beteg állat. Hogyan értessem meg veled, hogy rohadtul nem érdekelsz?
Ismeretlen: Úgy látom nevelésre szorul ez a nyelvhasználat. Lassacskán muszáj lesz elkezdened viselkedni.
Me: Mert pont te mondod meg hogy mi s hogy lesz.
Ismeretlen:Eljön az is.
Ismeretlen: Most pedig szépen menjél aludni, holnap beszélünk. Szia Babygirl, és álmodj velem, jó?❤
Me: Szia...

Erre már nem válaszoltam, hanem töltőre tettem a telóm, ezt a számot is letiltottam, majd magamra húztam a takarót és máris az álmok világa felé sodródtam...rémálmomban vele...Apucival...

All the love~A

Last Game? |HU| 18+Where stories live. Discover now