Last Game? |HU| 18+

|7|

6 hónap múlva

Harry szemszöge

6 hónap telt el mióta kiengedték Sophiet a kórházból. Minden héten 1 napot töltött Tomlinson doktornál, akinek tényleg sikerült az emlékeit visszahozni. Nem is gondoltam volna, hogy sikerülni fog neki. Én meg smárolhattam a doktorával akárhányszor Sophiet átkísértem oda, persze a lány tudta nélkül.

Egyik nap felhívott apám, hogy a céget bővítették, és kéne egy vezető Karolina városba is. Felkért engem erre a munkára, amit örömmel el is vállaltam, miután beszéltem Ashtonnal arról, hogy Sophiet is vinném magammal. Elmagyaráztam, hogy mit hogy csinálnék ha ő is ott lehetne velem, és egy kerek hónapos győzködésem árán, nagynehezen beleegyezett egy feltétellel. Ha Sophie is akar menni velem. Őt ma fogom erről megkérdezni. Itt állunk ketten egy új élet kapujában.

Sophie szemszöge

Ebben a hat hónapban változtam a legtöbbet eddig! Az egész ruhatáramat úgy ahogy volt odaadtam egy árvaháznak, és Harryvel és Ashtonnal teljesen felújítottuk azt. Levágattam a fenekemig érő barna hajamat, és szőkére festettem. Külsőre megváltoztam. Teljesen. És tetszik is az új külsőm. Harrynek és Ashnak is. De a belsőm ugyanaz maradt. Sophie vagyok csak teljesen más külsővel.

Ezidő alatt Harry is változott. Ő nem külsőre. Ő belsőleg. Sokkal törődőbb, sokkal kedvesebb, és humorosabb mint volt. Ashhal is nagyon jól elvannak, de még mindig nem tudom, hogy mi van köztünk.

Ma reggel a szokásos futásom után Harry elhívott kávézni. Miután kikértük az italokat, egyből a tárgyra tért:

-Na szóval...Ezalatt a hat hónap alatt nagyon sokat változtunk. Mint észrevettem te is egy új élet reményében kezdted el ezt. Igazam van?- mosolygott rám és megfogta a kezem.

-Aha. De mit értessz ez alatt?

-Mindenkinek vannak álmai. Vannak akinek nagyobbak, vannak akinek kisebbek... Vannak olyan emberek akik nem tudják megvalósítani az álmaikat, de vannak akik egész életükön át küzdenek hogy megvalósítsák azt...

-Térj a lényegre.-mondtam szemébe nézve.

-Ohm. Nekem az álmom az, hogy veled kezdhessek egy új életet. Ebbe belemennél? -szólalt meg.

-Már miért ne mennék belé? Még vannak érzéseim irántad...-pirultam el.

-Az a helyzet hogy múlt hónapban tájékoztatott apám arról, hogy a céget kibővítették. Mivel ő egyedül nem elég erre, megkért hogy legyek én az egyik főnök.-mondta.

-De hisz ez csodálatos!-mosolyogtam rá.- De tudtommal itt apád a főnök... Akkor hol lennél te a főnök?

-Apám egy másik helyen helyezett el engem, egy másik államban. Viszont én azt a helyet már kicsikorom óta ismerem, és nagyon barátságos egy környezet.

-Na és melyik az az állam?

-Karolina.-mondta mire szemeim kikerekedtek.- Itt a lehetőség egy új élet elkezdésére. Egy kérdésem van...Velem tartassz?

-Én nem tudom...Még gondolkozhatok rajta? Ash tud róla?-ittam bele a már félig kihült forrócsokimba.

-Igen. Vele már beszéltem. Azt mondta jöhetsz, ha te is szeretnéd. És nem kell aggódj. Munkád is lenne!

-Mégis mi? Kukás?-röhögtem fel.

-Nem. Te lennél a személyes asszisztensem.

-Ezt te komolyan mondod? Ez nagyon vagány!-öleltem meg, miután felálltunk az asztaltól.- De hol laknánk ha oda mennénk?

-Ezeken ne aggódj, már mindent elintéztem.-simogatta meg a hajam.

-Hihetetlen vagy. De nem tudom mi van közöttünk és nem tudo...-mondtam volna, de elhallgattatott egy csókkal.

-A barátnőm vagy. 1 év elteltével is ugyanúgy szeretlek. Kezdessz velem egy új életet Karolinába?- kérdezte.

-Igen!-csókoltam meg.-Apuci...-suttogtam a fülébe...

Megjött a kövi rész! ^^
Véleményeket komiba várom! :)
A következő rész június 30. érkezik.
All the love~A