Last Game? |HU| 18+

|15|

Boldogan lépkedtünk az utcákon. Egy fagyizónál álltunk meg nem érdekelve minket hogy szeptember van.

Miután kikértük az olvadozó édességeket egy park fele kezdtünk el sétálni. Olyan volt mint a filmekben. Szép zöld gyep, ahol gyerekek és kutyák játszodtak, galambokat etető kacagó nénik, a játszótéren pedig gyerekek kiáltozó boldog hada üdvözölte az újabb pici jövevényeket. Apuci ki is választott egy padot, hogy oda üljünk, de én, mit sem törődve ezzel foglaltam helyet a puha pázsiton, törökülésben. Ahogy ezt meglátta Apuci, kacagva viszont egyből visszafordult és mellém helyezkedett el. Élveztük a még meleget nyújtó napsugarakat, miközben körülöttünk minden nyugodt volt.

Még.

Miután elfogyasztottuk a fagylaltokat, lassacskán tovább álltunk. A parkon átérve még sok fiatal családdal találkoztunk akik láttán mosolyognom kellett. Aztán egy hosszú forgalmas utcarészhez érkeztünk.

Körülbelül még egy öt-tíz perc séta után lehetett az, hogy szembe találkoztunk az úton egy síró kissé ápolatlanul kinéző kisfiúval.

-Héj mi a baj, miért sírsz drága?-érintettem meg remegő vállát mire rámnézett maszatos arcocskájával, de nem szólalt meg.- Hol vannak a szüleid?-elgondoltam hogy vajon utcai gyerek lehet-e, de inkább rákérdeztem jobb biztosra tudni.

Mellettem Harry is kiváncsian várta a fiucska válaszát, amit sehogysem kaptunk meg. A kisfiú megszoritotta a kezem majd elkezdett az uton húzni. Mi apucival egy darabig kézségesen követtük. Majd hirtelen megállt.

-Ide a pénzzel.-dörmögte hátul egy hang.

Lassan fordultunk meg mire egy magas fekete haju eléggé jó kondiban lévő emberrel találtuk szembe magunk. A fiú elengedte a kezem majd elfutott. Nem is tudtam volna most igazán arra figyelni. Harry lassan rámnézett majd az egyik zsebéből elévett egy tízest. Még szerencse hogy pénztárcát nem szoktunk ilyen helyekre hordani hisz ez csak egy sétának indult....A srác kezdett ideges lenni.

-Ne szórakozzatok velem.-fujtatta.

-Veled? Bárki mással jobban viccelődnék, hiszen valljuk be látszik rajtad, hogy nem értenéd a poénjaim.-röhögött Harry, mire a másik idegesen neki rontott. Egyből elkezdtek verekedni, én meg az 1 perces sokkból felébredve, és Apuci épségét előtérbe helyezve futottam oda s próbáltam lefogni a támadó legalább egyik karját.

Na de itt következett a baj. A férfi a hatalmas öklét Harry fele mozditotta de nem számitott, hogy közben Apuci is beléüt így a támadónk ökle egyenesen a hasamba ütött de olyan erővel, hogy ott helyben összeestem a hirtelen jött fájdalomtól.

Láttam, hogy a férfi elfut, Harry meg aggódva gugol le mellém közben segitségért kiáltva hiszen mégis csak az utca végén voltunk, majd egy szúró éles fájdalom a köldököm alatt és hirtelen minden elsötétült...

RETTENTŐEN SAJNÁLOM drága olvasoim kérlek még ne öljetek meg, majd 11 rész múlva hiszen az 50. résznél fejezem be a könyvet. Megigérem hogy igyekszem a következővel MÉG EZEN A HÉTEN KIKERÜL. Boldog és sikerekben gazdag új évet mimdannyiótoknak!
Köszönöm hogy annyi idő után is itt vagytok mellettem! Szeretlek titeket.

All the love~A