Last Game? |HU| 18+

-20-

Apuci pár perc alatt belepakolt pár cuccot a táskámba. Igazából fogalmam sincs, hogy honnan tudhatta, hogy minek hol van az én szobámban a helye, de nem akartam most rákérdezni. Majd egyszer talán...

-Apuci.- szólítottam meg, mire felém nézett - Mit fogunk nálad csinálni?

-Hmm. Először is segítek neked tanulni  holnapra. Aztán lefürdünk. Az esti programról majd később tájékoztatlak.

-Én holnap nem kell menjek suliba.-vakartam meg a tarkómat.

-Ejnye Baba. Nem fogsz lógni a suliból ha az a terved.- nézett felém szórakozottan, de mégis fenyegetően.

-De...én... huh, na. Az az igazság, hogy el lettem tiltva a suliból. Egy hétre...- néztem rá tartva a válaszától.

-Hogy mit mondtál?! Na és pontosan  miért is, hah?- vont kérdőre.

-Késtem 20 percet matek óráról. -forgattam szemet, de hamar folytattam.- A tanárnő leküldött az igazgatóhoz de én nem mentem le... És észrevettek. Szerdán mehetek csak újra suliba.- meséltem el hallkan lehajtott fejjel.

-Ejnye. Hol van az ellenőrződ? Megnézem a jegyeid.

-Na ne.-sokkoltam le. Azt nem láthatja. Vajon ki fog nagyon borulni?!

-Ó dehogynem. Háromig számolok.-arcát kémlelve nem mertem ellenkezni, így asztalomhoz lépve kivettem a kis füzetet.

-3,2,4,3,2,5,1,4,3,2,5,1,1,2,4,5,3. Komolyan? Na ezen sűrgősen változtatni fogunk.-határozta el.- Megkövetelem a négyes átlagot. Értve vagyok?

-De miért? Nem buktam semmiből...

-Apuci tudja, hogy te igenis egy okos lány vagy, úgyhogy nem fogom engedni, belőled is egy olyan liba legyen! -mondta undorodva.- Nem kell kitűnő legyél. De a négyes legyen meg mindenből. Világos?

-De Apuci! Az nem fog menni.

-És ha segítek tanulni?- mondta.

-Ahh rendben.-fújtattam idegesen, de beletörődve mire Apuci csak elvigyorodott.

-Indulás! -Kapta fel a táskám amibe remélem bele rakott minden fontos dolgot.

~~~

-Itt is vagyunk.- állt meg Apuci egy fehér ház előtt.- A folyosó legvégén lévő szobába menj. Az a háló. Énis jövök mindjárt. -mondta ahogy beléptünk a házba.

-Rendben.

-Addig pakold ki a tanulnivalóid.-szólt utánam. Nekem csak egy szemforgatás volt a válaszom.

Apuci háza nagyon szép. Elegáns. Sok pénz lehet benne. De nem hányja fel azt senkinek se, mint a többi gazdag társa. A szobájába beérve egyből a francia ágyra vetettem le magam. Eszembe sem jutott kipakolni. Inkább elkezdtem átöltözni. Felvettem egy hosszított fehér rövidújjút. Levettem a szoknyám majd úgy ahogy voltam legugoltam a földre a táskám mellé, keresni egy melegítő nadrágot, háttal az ajtó felé. Remélem Apuci rakott be nekem nadrágot. Ahogy azt keresgéltem egy ajtónyitódást hallottam, majd egy torokköszörörülést.

-Sophie. Azt mondtam pakold ki a tanulnivalóid. Erre te mit csinálsz?

-É...én.-szöktem fel a szőnyegről majd lehajtottam a fejem. - Én csak át akartam öltözni.- Néztem le térdzoknijaimra.

-Vagy csak nem akarsz tanulni.- nézett rám szigorúan Apuci.

-Ne...nem. Csak gondoltam jobb lenne...

-Mi lenne jobb? Hm?- röhögött fel feszülten.

-Azelőtt átöltözni.- suttogtam. Apuci nagy lábaival hirtelen felém kezdett sétálni. Én ijedtségemben hátrálni kezdtem, de szerecsétlenségemnek hála megbotlottam a táskámban és egyenesen Apuci lábai előtt terültem el. Zavartan próbáltam lehuzigálni a felsőm, persze sikertelenül.

-Na gyere ide te.- ragadott meg, majd a francia ágyra fektetett.

-Mit...-akartam mondani, de elhallgatatott.

-Shhh. Azt akarod, hogy a szájadat is bekössem?-kérdezte meg, mire én nemlegesen kezdtem rázni a fejem.- Ha egy szót is hallok... Egy nyikkanás és bajok lesznek.-emelte fel az ujját.

Lágy csókokat hagyott a nyakamon amitől megborzongtam. Próbáltam csak sóhajokban kimutatni a teszésem. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Már a kulccsontomnál járt, mikor megéreztem ujjait a pólóm aljánál, ahogy egyre feljebb tornázza a vékony,fehér anyagot. Felemeltem a kezeim, hogy minél könnyebben vehesse le a trikóm, csakhogy megállt a csuklómnál. Megforgatta azt, és összekötözte apró csuklóim.

Én csak értetlenül néztem rá, mivel megszólalnom ugye, nem szabadott. Apuci csak egy kacsintással újra felsőtestemnek szentelte a figyelmét. Levette meltartómat is, majd melleimnek esett. Hátam ívbe feszült az intenzív érzéstől és be kellett harapnom a szám, hogy nehogy véletlenül hangosan nyögjek fel. Kínzó lassúsággal haladt lefele, s mikor csípőmnél járt,hirtelen lehúzta a bugyim. Kezeivel rögtön helyet csinált lábaim közt. Csókjait megéreztem először a vádlimon, majd fokozatosan áttért a belső combomra, evvel engem a kínzás határait feszegetve. Ha nem szidna le azért, hogy hangoskodok, akkor már rég hangosan nyögdécselnék Apuci karjai közt. De mivel először vagyok nála, nagyon erősen koncentráltam, hogy betartsam szavát.

Mégis mikor hirtelen Apuci nyelve megérintette az érzékeny pontom, nem bírtam tovább. Egy könyörgő nyöszörgés szaladt ki ajkaim közül. Akkor eszméltem fel mikor Apuci hirtelen felkapta a fejét, majd minden szó nélkül abbahagyta minden teekenységét és leszállt az ágyról.

-Khérlek.-ziháltam.-Nhe hagyj íhgy itt...Shegíts.

-Nem fogadtál szót Sophie. Nem tartottad be a szavad.- nézett rám megvetően. - A rossz kislányok nem kapnak jutalmat.

-Ahpuci...Nhagyon kérlek...- néztem gyorsan emelkedő mellkasom majd egy könyörgő pillantást vetettem Harryre.

-Ahj Baba. Annyira aranyos vagy így... Annyi mindent tudnék tenni most veled. Kis ártatlan. Legszívesebben most azonnal leteperném ezt a kis tested.- nézett kikötözött testemre.

-Akkor tedd. -ziháltam.

-Francba már a szabályokkal!-indult meg felém.

De ahelyett, hogy bármit is csinált volna, csak kezeim után nyúlt, amit miután kikötözött kezei közé kapott. Ekkor eszméltem rá, hogy mennyire is kifáradtam a mai nap. Apuci elindult velem valahova én meg csak ennyit motyogtam a mellkasába:

-Apuci...Álmos vagyok.-suttogtam.

-Látom Baba. Gyere, megfürösztelek. Holnap meg lesz egy nagyon fontos feladatod.- indult el, velem a fürdőszoba felé...

Amint ígértem, itt a mai második rész is. A következő rész vasárnapra várható.
Addigis várom a véleményeteket komi formájában. ^^

All the love~A