Last Game? |HU| 18+

-17-

-Most én ajánlok alkut. Ha ma szépen viselkedsz, este garantáltan ajándékot kapsz tőlem. De ha nem, akkor viszont büntetést. Mondjuk ez nem is alku.-gondolkodott el.- Ez így lesz.-kacagott hallkan és szeretetteljesen nézett felém, gondolom várva a válaszomra.

-Rendben.- sóhajtottam, majd mikor kiszálltunk az autóból, hevesen szájára tapadtam. Ő birtoklóan tartotta csapdában ajkaimat, amit egyszer erősebben máskor meg, gyengébben vette kezelésbe. Nyelve bejutásért könyörgött, amit egyből megadtam neki. Közelebb húzott magához, mire én csak vállába temettem a vöröslő arcom. Mindentől elpirulok. Ezt utálom magamban. Visszatérve. Imádom Apuci csókjait. Bár kevés ideje ismerem, de annál jobban imádom. Tudom, hogy ez nem helyes. De nem tehetek róla. Vonzódok hozzá. Valószínűleg azért is, mert szükségem van arra, hogy valaki törődjön velem. És ezt Apucitól megkapom...vagyis remélem.

-Igen Sophie. Fogok rád vigyázni, és törődni veled. Már most ezt teszem. -Honnan...- És! Mielőtt megkérdeznéd honnan, elmondom, hogy eléggé látszik az arcodon, hogy erről gondolkozol. Drága vagy -mosolygott és gyengéden megsimította az arcom. - Na gyere Baba, menjünk be. De készülj fel, hogy minden fehérnemű üzletbe be foglak rángatni. -kacagott mire énis eleresztettem egy kisebb kuncogást...

Apuci tényleg betartotta a szavát... Az első órában amit a plázában töltöttünk, végigjártuk az összes fehérnemű boltot. Minden üzletben vett legalább 3 szettet amit fülkében még fel is kellett előtte próbáljak. Elég gáz helyzetek voltak, ebből kifolyólag. Hiába ellenkeztem a kasszánál, hogy ne vegye meg és ne költsön rám semmi pénzt, azt suttogta mindig a fülembe, hogy bünti lesz, ha nem fejezem be. Úgyhogy mondhatjuk, mindig ő nyert...

-Na Baba, gyere ide szépen az ölömbe.- hívott oda magához, mikor bementünk egy kávézóba. Apuci egy kávét kért,  és bár énis azt szerettem volna,  csak egy forrócsokit kaptam, mondván hogy én csak egy Baba vagyok, és azok nem isznak kávét...

-Mondd el szépen nekem, hogy miért is ellenkeztél velem minden egyes fehérnemű üzletben?

-M...mert nem akartam, hogy ennyit költs rám... Nem vagy az apám, hogy te kelljen eltartsál.- néztem félve rá.

-Nem. Tényleg nem vagyok az apád. Én az Apucid vagyok. Én vigyázok rád, megvédlek minden rossztól, megbüntetlek ha rossz voltál, és megjutalmazlak ha jó. És ajándékokat adok neked ha megérdemled. Én pénzellek nagyrészt Kislány.- mormolta ajkaimra.

-Én...Nem tudom mit mondjak...-suttogtam.

-Csókolj meg!- dörmögte fülembe.

-De, itt em...

-Shhh.- fogta be a szám.-Csak csináld.

Gyorsan tapadtam rá ajkaira, amik először kedvesen becézgették ajkaim, majd kis idő múlva Apuci átvette az irányítást és birtoklóan csókolt. Elváltunk egymástól. Megittuk az utolsó korty italainkat, majd a kávézó kijárata felé igyekeztünk.

-Na. Most halljam, hogy milyen ruháid nincsenek otthon. Most azokat vesszük meg.

-Nekem...Vannak ruháim...-hazudtam, mert nem akartam elmondani, hogy alig van pár göncöm.

-Ne hazudj Baba. A hazugságért fenekelés jár. Végignéztem a szekrényed. És nem. Nincsenek ruháid. Csak nagyon kevés. És én most ezen fogok változtatni. Tudod mit? Ne is mondj több semmit, csak a ruha méreteidet, és 2 óra múlva találkozunk a pláza bejáratánál. Addig nyugodtan nézelődj.- Nagyon meglepődtem az előző mondanivalóján.
Nekem még senki nem vett ruhát. Mindig csak kaptunk valakitől. Legalábbis én. Minden hónapban kaptunk egy kisebb csomagot amire az én nevem volt felírva, és volt benne minden ruhaneműből egy darab. Sose tudtuk, hogy kitől jön. 5 éves koromban kaptam az elsőt, és azóta mostmár 10 éve folyamatosan. A családból mindig csak én kaptam ilyet.
Ashy a diákmunkájából szerzett pénzt,  mindig ruhákra költötte el. És most, mikor Apuci ezt mondta, melegség öntötte el a szívem, hogy valaki gondoskodik rólam. Miután lediktáltam a méreteim Apuci eltűnt. Tehát akkor két óra múlva...

Ezalatt a két óra alatt bejártam temérdek üzletet, és vettem magamnak pár alap sminkcuccot. Szempillaspirált,  alapozót, és egy szájfényt. Szemhélypúdert is vettem volna, ha lett volna olyan szín amit én szeretek. A pláza bejáratánál pontosan két óra múlva megálltam jó kislány módjára, úgy ahogy mondta Apuci.

- Milyen jó kislány valaki.- szólított meg Apuci. - Szia Drága.- adott egy puszit a fejemre.

Én csak néztem a kezében lévő szatyrokra. Ezt nem hiszem el...Ilyen sok? El sem tudom hinni...Ezt mind nekem? Én ezt nem érdemlem meg. Nem érek ennyit...

-Gyere Baba, mert a mai nap még vár rád egy jó nagy ruhapróba.- rakta be a csomagtartóba a csomagokat.

~~~

Ebéd után, amit a hüttőben találtunk 2 óra alatt sikerült felpróbálni minden ruhadarabot.
Kaptam 8 fehérnemű szettet. Azok nagyon szépek.
10 pulcsit. Rózsaszínt,  fehéret és feketét.
15 rövidújjút. Ezek is fehérek és rózsaszínek voltak, de volt pár babakék darab is.
Kaptam 4 magasított szárú farmert. Két kéket, és két feketét.
Pár rózsaszín és fekete szoknyát.
És végül de nem utolsó sorban kaptam egy farmerdzsekit.

A ruhák felpróbálása után, már nem tudtam tovább tartani, és elbőgtem magam.

-Apuci, én nem érdemlem meg ezeket a ruhákat. Nem vagyok ezekhez méltó. Sose voltam az...- sírtam. Apuci csak ölébe vett, és ringatni kezdett.

- Tudod, ezt nem most akartam odaadni, de ha már mással nem tudlak elcsendesíteni, most adom oda.- Vett ki a zsebéből egy rózsaszín, cumit (?). - Gyerünk Drága. Vedd a szádba. Apuci megnyugtat. Nyugodtan aludj. És ne törődj ezekkel. Majd meghálálod ha nagyon akarod.- rakta a számba a babáknak való tárgyat, amit én egyből lassan, de szopni kezdtem. Ellenkeztem volna, hiszen hülyeségnek tartottam magát a tárgyat, de a fáradtságom győzött felettem. Szépen lassan lenyugodtam, Apuci erős karjai közt. Hallkan dúdolni is hallottam őt, ami miatt lassan átléptem az álmok világába.

-Olyan kis ártatlan. És én meg fogom védeni minden rossztól...mert ő Apuci pici hercegnője.

Sziasztok! A következő rész ezen a héten érkezik! Ha tetszett kommentelj! ^^

All the love~A