Last Game? |HU| 18+

|12|

Gyalog tettük meg a közel tizenöt perces utat az edzőteremig. Nekem be nem állt a szájam, végig kis semmiségekről csacsogtam Apucinak, így próbálva elterelni a figyelmem arról a tényről, hogy mennyire el fogok fáradni az elkövetkezendő órákban.

Az ajtón belépve számtalan embert pillantottam meg, akik  márkásabbnál-márkásabb ruhákba igyekezve az öltözők esetleg mosdók felé. A pénztárnál Apuci egy rövid sorban állás után váltott nekünk karszalagot, amit utánna csillogó szemekkel rakott fel a saját, majd az én karomra. Már ezért a csillogó tekintetért megérte eljönnöm. A sportterem ajtaján pontban háromnegyed egy után pár perccel léptünk be.

Először matracok felé vettük az irányt, ahol az első edzéstervi pont szerint (lol na ez egy értelmes mondat- szerk.) 35 gugolást kellett elvégeznünk. Apuci kezdte. Megkért, hogy üljek le a földre, vele szembe. Akár hányszor legugolt, adott nekem egy szájrapuszit. Miután ő végzett én következtem. Apuci felállt velem szembe és akárhányszor felálltam a gugolásból énis adtam az ő szájára egy puszit. A huszadiknál már kezdtem lihegni, de meg tudtam csinálni, Apuci legnagyobb örömére. Igazából büszke voltam erre a kis csekélységre is.

A következő pont 15 fekvőtámasz volt. Apuci simán lenyomta, meg sem kottyant neki. Viszont én...én sajnos be se tudtam hajlítani a kezem, így Apuci ajánlatára 1 percen keresztül plankot csináltam. Van egy olyan érzésem, hogy én ezt még meg kell háláljam neki...

Miután ezeken túl voltunk, az edzőgépek felé vettük az irányt, pontosabban a futópadhoz mentünk. 5 perc volt a futó idő, amihez most is Apuci látott először hozzá. Viszonylag jól bírta, csodálkoztam is, hogy lehet futásból ilyen jó. Aztán következtem én. A harmadik percnél már nem tudtam tartani az eddigi tempómat, emiatt meg is botlottam, de legnagyobb szerencsémre mielőtt az arcom találkozott volna a futópad padlójával, Apuci felkapott. Eléggé megnéztek az emberek minket, (nem mintha eddig nem nézték volna a bénázásaimat) aminek én egyáltalán nem örültem, sőt még Apuci pólójába is bújtam szégyenemben. Ennél jobban be sem tudnék égni...

Aztán Apuci elment súlyt emelni, amíg én lábra nyújtottam. Próbálkoztam a spárgával, de nem vagyok én valami hajlékony, szóval viszonylag hamar fel is adtam, ujdonsült álmomat. A magas térdemeléses egyhelyben szaladás egész jól ment...gondoltam én, amíg szépen bele nem fejeltem a saját térdembe. Szégyenemben reagálni se tudtam, csak álltam egy helyben valószínűleg paradicsomvörös arccal. Húzozkodni is megpróbáltam, már minden mindegy alapon, de az még annyira se ment... Aztán leültem vizet inni. Körbenéztem, mindenki valamivel foglalkozott. Mindenki jól tudott edzeni. Egyedül én vagyok ilyen reménytelen eset sportokban? Nagyon úgy tűnik...

-Na Baba, hogy érzed magad?-ült le mellém Apuci egy fél litres ásványvizet kortyolgatva.
-Jól.-húztam el a szám, hiszen nem akartam megsérteni.
-Látom.-mondta flegmán.-Baba, ne legyél elkeseredve, elvégre először jársz edzőteremben. Ez teljesen megszokott. Én se voltam ilyen szinten az első alkalom után mint amilyen szinten vagyok most. Ne szomorkodj, egy idő után biztos fog menni.- paskolta meg a combom mosolyogva.
-Még hajlékony se vagyok. Hogy menjen jól?-sóhajtottam.
-Na ez nem igaz. Mutassam meg mennyire vagy te hajlékony?-nézett rám kihívó fejjel, mire először elvörösödtem, majd tiltakozni kezdtem.
-Meddig maradunk még?-próbáltam terelni a témát miközben a fejemet vakartam meg.
-Szerintem neked ez első edzőtermi alkalomnak pont elég, ugyhogy nagyon úgy tűnik, hogy mára lassacskán befejeztük itt. Jöhet akkor ezután egy meki?- kérdezte miután az órára mutatott ami délután fél hármat mutatott.
-Hát hogyne!-derültem fel, majd megöleltem.

Miután mindketten átölöztünk egy rövid tusolás után az öltözőinkben, kimerülten léptem ki Apucival az oldalamon az edzőteremből. Mintha új erőre kaptam volna, a gondolattól, hogy most éppen hova tartunk, néha kissebeket ugrándozva tettem meg az utat a gyorskajáldáig. Persze Apuci minden mozdulatomat mosolyogva figyelte. Amint megérkeztünk az általam várva várt helyre a bárszékes asztalok felé futottam, hogy míg Apuci kihozza a megrendelt gyorskaját, addig én helyet foglaljak. Mivel sor volt, így csak fél óra múlva jutottunk ételhez, de legalább fél 5kor neki tudtunk fogni enni. Az ételek elfogyasztása után teli hassal, jóval lassabb tempóban mint amikor jöttünk errefelé, hazaindultunk.

Fáradtan rogytam le a kanapéra, immár egy melegítőnadrágban, és egy rózsaszín pulcsiban. Pár perc elteltével Apuci is teljes itthoni ruhában foglalt helyet mellettem. Összebújva kezdtünk el nézni egy közel három órás filmet. Másfél óra után visszafele a mosdóból a konyha felé igyekeztem ahol elkészítettem 2 forrócsokit majd azok társaságában indultam vissza a nappaliba. Apuci mosolyogva fogadott. Miután megittuk az italokat és a film is lejárt én már alig tudtam nyitva tartani a szemem. Apuci az ölében felvitt a hálóba, majd átöltöztetett, és végül ő is befeküdt mellém.

-Remélem egyszer a gyerekünkről is így gondoskodhatok mint most rólad. Két kis hercegnő...-suttogta Apuci de nekem már nem jutott el a tudatomig, mivel elragadott az álmok világa.

Köszönöm a pozitív kommenteket, és így kis kihagyás után újra itt vagyok. Köszönöm a türelmeteket. Szeretlek titeket.

All the love~A