Last Game? |HU| 18+

|6|

<<Sophie  szemszöge>>

Összezavarodtam. Bántottak. Visszaemlékeztem az eddigi életemre. Túl naiv voltam. Minden szempontból. Elhittem egy csomó olyan dolgot, amit lehet nem kellett volna... Saját magam alatt vágtam a fát.

Lerogytam a sötét padlóra és zokogtam. A fájdalom belülről tört elé. Éreztem minden egyes pofont, ütést, horzsolást, amit rajtam ejtettek. A maró érzés a tüdőmig hatolt. A torkomban óriási gombócot éreztem, és alig kaptam levegőt. A könnyeim hada végigfolyt arcomon, le, egyenesen a pólómra.

Egy ajtócsukódást hallottam, majd a zöld szemű fiút láttam, aki magához húzott és megölelt. Harry... Védelmező karjai pajzsként védtek. A szememet ködfátyol takarta, így nem láttam Őt tisztán, de éreztem az aggódását. Ez valami női dolog. Érzem, ha valaki szomorú, boldog, aggódó stb., és ebből a fiúból az aggodalom sütött. Nem szorított magához, csak ölelt. Lágyan simogatta a hátam fel és le. Az arcomat belefúrtam vállába és szememet szorosan lehunytam. Bár most senki nem ütötte meg az arcom, mégis éreztem a rettegett pofon helyét és fájdalmát is.

Próbáltam magam összekaparni. Nagy nehezen abba tudtam hagyni a zokogást. Lélegzetem egyenletessé kezdett válni, és bár még egy-egy kósza könnycsepp végigfutott arcomon, nem sírtam. Kicsit eltávolodtam a zöld szemű fiútól és a pólóm szélét kezdtem el vizsgálni. Nem volt benne semmi érdekes, mégis jobban érdekelt, mint bármi más. Ki akartam zárni a külvilágot, de nem volt rá esélyem. Harry megfogta finoman az állam és felemelte szorosan lent tartott fejemet. A szemében valami más csillogott. Szomorúság, féltés, óvás. Kicsit a kelleténél tovább legeltettem rajta a szemem, így sikeresen kifutott pár csepp könny a szememből.

Fáj mindenem. Nem tudom mit szabad és mit nem. Hogy kivel vagyok most jóban, és hogy kivel nem. Az eddigi életem is egy nagy rakás szar volt, de akkor nem éreztem magam ennyire rosszul, mint most. Változtatni fogok. Változtatnom kell. Erről nem fogok szólni senkinek, egy idő után úgyis rájönnek, hogy mit csinálok...

Harry felkapott a földről menyasszonyi stílusban. Kezemben nem volt erő, hogy átkulcsoljam nyakát, ezért a bal vállába nyomtam a fejem és úgy próbáltam rendezni a vonásaimat, hogy közben kellemes férfias illatát lélegeztem be. Letett az ágyra. Magzat pózba összehúztam magam és úgy sírdogáltam tovább. Szörnyűbbnél szörnyűbb emlékképek ugráltak előttem. Harry odaült mellém, és simogatni kezdte a hátam. Kis semmiségeket suttogott a fülembe, nekem mégis mindennél többet számított ez az apro gesztus is. Biztonságban érzem magam mikor a közelemben van. Lassacskán már nem érzékeltem semmit, elaludtam...

<<Harry szemszöge >>

Nem hiszem el, hogy én ezt tényleg megettem... Milyen beteg egy világban élünk már?! Egy olyan világban, ami tele van melegekkel, pedofilokkal, szervkereskedőkkel, és szexrabszolga árusítókkal... Ez egy olyan világ, ahol ha nem vagy elég óvatos, nagy bajod eshet rövid idő alatt.

Erről jut eszembe...Milyen naivak is a gyerekek, akik a világot rossz nélkül képzelik el. Pedig EZ a rideg valóság. Itt nincsen felhőtlen boldogság, cukorka felhők, vagy unikornisok. Itt ha jól szeretnél élni, tenned kell valamit. Teheted azt a javadra, hogy az életedet jobb felé tereld. De teheted azt úgy is, hogy magadat bántod közben. Ilyen az alkohol is. Kikapcsol, és pillanatnyi jókedvet, jó érzést biztosít. De hatásának elmúlása után semmi sem lett jobb, ugyanúgy maradt minden...

Itt nem minden igazságos, feketében megy nagyon sok dolog. És ezért jó gyerekként élni. Mert ők mindenben csakis a pozitívat látják meg.

Visszagondolva az eddigi életemre, nem vagyok büszke magamra. A családom se lenne rám az. Főleg nem az édesanyám...

Eldöntöttem. Ez alatt a pár hónap alatt meg fogok változni. Meg AKAROK változni. Teljesen. Nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is. Felhagyok minden rosszal, mindennel ami káros.  Teljesen meg fogom változtatni az eddigi életem, a jó felé próbálom terelni. 180 nap.

Ma van 2018. május elseje. Pontosan hat hónap múlva azaz November 1. napján hivatalosan is új, és tiszta életet fogok kezdeni. Amiben remélhetőleg benne lesz Sophie is.
Ez egy próbaidőszak lesz. Az ÉN próbaidőszakom. Elhatároztam magam és makacs természetem miatt be is fogom tartani. Minden héten valamit fogok változtatni a mostani életemen. Ez így nem mehet tovább. Mostmár igenis érdekel hogy milyen lesz az életem. Ezt az egészet mostmár nem csak Soph ért teszem. Ezt miattunk, és a környezetemért teszem...

Sziasztok! Meghoztam a részt a kért dátumra.
Tudom hogy nem lett olyan izgalmas, de kell pár érzelgős rész is.
A kövi részben viszont lesz pár izgalom, és csavar.
A vizsgáim közeledte miatt a rész június elsején fog kint lenni.
Kommenteket szívesen várok, szomorú hangulatomban  mindig azt olvasgatom.

All the love ~A