Last Game? |HU| 18+

-4-

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem, ahogy minden reggel, viszont ma valamivel később szólt. Ahogy leértem a konyhába, megláttam a szeretett bátyjámat, aki éppen félkómás állapotba kavargatott egy pohár forró fekete kávét.
-Jó reggelt Ashy! Én is kaphatok?-utaltam az előtte lévő kávéra. Kávé nélkül mindketten el vagyunk veszve reggelente, köszönhetően apának aki anya halála után kakaó helyett mindig kávét csinált nekünk reggel.
-Neked is Hugi! Persze ott van a pulton.- mutatott az általa említett helyen lévő, kis bögrére.
-Amúgy meg kössz, hogy feltakarítottad a poharat. Nem akartalak felkelteni, gondoltam reggel majd elintézem.
-Miről van szó? Én nem takarítottam fel semmit.-nézett rám szemöldökét összeráncolva.
Dehát...Akkor? Apa nem volt itthon, és ha sem én sem Ash nem volt, akkor...Ó ne. NEM NEM NEM! Nem lehetett ő. Ő. Apuci...
-Mindegy. Inkább...felmegyek fürödni. El fogunk késni! -tereltem hamar a témát hogy mentsem magam ebből a kínos szituációból.

Felfutottam az emeletre és kapkodva készülődtem el, mert hát így is eléggé késésbe voltunk mind a ketten. Az agyalásom Apuciról sem segített, így még lassabban lettem kész a  teendőimmel. Mivel már lekéstük a buszt, így a suliig futnunk kellett. Ma úgysem lesz tesi óránk, fontos a jó kondi... A húsz perces útból harminc perc lett és mire odaértünk a suli elé mindketten ziháltunk sőt még az oldalam is szúrt... Ennyit arról, hogy legyünk jó kondiban... Na majd következőben.

Mikor végre beértem a matematika terembe, a tanárnő -aki eleve sosem bírt nagyon engem- nem engedett be az osztályba, a fél órás késésem miatt... Ehelyett inkább leküldött az igazgatónőhöz, de nekem eszem ágában se volt oda lemenni, inkább addig helyrehoztam a sminkem a lányvécében. Szünetben viszont, amikor a vécéből jöttem ki, a nagy szerencsémnek hála, a tanárnő pont meglátott, így ő egyből kapott az alkalmon és levitt az igazgatóhoz. Elpanaszolta neki a múltkori puskázásomat, és a folyamatos késéseimet, amikre a figyelmeztetéseket soha nem vittem haza, így az igazgató egy hét kihagyást adott. Így 4 órával hamarabb jöhettem el az iskolából, mint a többi diák, aminek a közelébe egy hétig nem is kell menjek.

Amint ezt megtudtam, vegyes érzelmekkel hagytam ott a poklok poklát. Vajon Ash mennyire fog rám haragudni? Közel egy órás laza séta után haza is értem, ahol csak levetettem magam a kanapéra és ráírtam a legjobb barátomra, hogy tájékoztassam a fejleményekről.

Soph: Szia Will! El tiltottak a suliból, úgyhogy attól tartok hogy 1 hétig egyedül kell kibírd a reggeli buszozást...
Will: Nemár! Tudod hogy utálok egyedül buszozni! Suli után amúgy beugorhatok hozzátok? Asszem magyarázattal tartozol, hogy mégis mirefel tiltottak el!
Soph: Persze, gyere csak. Várlak.
Will: Jólvan 😛

Nevetve raktam le a telefont magam mellé, és mentem a konyhába csinálni magamnak valami kaját.

Tökmag: Szia Ash! Ne várj meg, mert én már itthon vagyok...
Ashy: Hogyhogy? Csak azt nem mondod...
Tökmag: De igen.
Ashy: Pénzbírságot kell fizetni?
Tökmag: Nem te lüke! Hogy gondolhatsz ilyenekre?
Ashy: Ismersz na. És pontosan mennyi időre?
Tökmag: Egy hét...
Ashy: Akkor ok. Pár óra és otthon vagyok.
Tökmag: Úgy lesz. Szia!

Miután megettem a szendvicsem visszamentem a nappaliba pihenni. Nagyban Instagrammoztam mikor kaptam egy üzenetet.

Ismeretlen: Szia Babygirl.

Eldobom az agyam, harmadik telefonszámról keres. Ennek már fele se tréfa... Úgy gondoltam, hogy most picit játszadozok vele, ha ő kénye kedve szerint azt csinál amit akar, nehogymár azt higyje, hogy én ezt nem tudom vele szemben megtenni.
2 perc sem telt bele újabb értesítés:

Ismeretlen: Tudom hogy látod. Felidegesíted apucit.

Jaj oda ne rohanjak. Nem nagyon érdekel. El is kuncogtam, ahogy elképzeltem egy ilyen 30 éves ficsúrt ülni a gép előtt kigombolt nadrággal, ahogyan idegeskedik, hogy nem túlságosan érdekel mit ír.

Ismeretlen: Büntetés lesz ebből kicsim.
Me: Szia.
Ismeretlen: Szia Ki?
Ismeretlen: Ne legyél szemtelen velem.
Me: Van szemem.
Ismeretlen: Ej ej. Rossz kislány vagy. A rossz kislányok büntetést érdemelnek.

Ezután már többet nem írt amit először furcsálltam, hiszen nem volt még olyan alkalom, hogy szó nélkül lelépjen, de egy idő után már nem foglalkoztatott különösebben. Húsz perc után meguntam a telefonozást, így felmentem a szobámba átöltözni a kényelmes de mégsem itthonra való pizsamámból. Mikor már csak egy rövid nadrág és egy topp volt rajtam, meghallottam a csengő jelenleg irritáló hangját. Idegeskedve, hogy Ash megint kulcs nélkül hagyta el a házat, amit majdnem minden második nap eljátszik, hamar lekocogtam a lépcsőn és mit sem sejtve szélesre tártam az ajtót. Az illető semmi habozás nélkül azonnal bejött, ami miatt egy kemény mellkasnak ütköztem. Gyorsan hátráltam egy lépést, majd lassan felpillantottam az előttem állóra...

All the love~A