Last Game? |HU| 18+

|10|

Egy gyönyörű keddi napra ébredtünk. Jövő hét hétfőn kezdünk az új munkahelyünkön, úgyhogy ezt a hetet még ki kell élvezzük. Minden formába.

A reggeli elfogyasztása után Apuci úgy döntött, hogy menjünk el egyet sétálni. Beültünk a kocsiba, majd a közeli erdő felé vettük az irányt. Arrafelé sokkal nyugodtabb a környék, és könnyebb is kikapcsolni az agyad egy fárasztó nap után, vagy csak egy kicsit feltöltődni itt, az unalmas hétköznapok miatt.

Kézen fogva indultunk egy tisztásról az erdő felé sétálni. A madarak csicsergésén kívül más zaj nem szűrődött be a sötétzöld levelekkel borított fák lombjai közé. Ez megnyugtatott. Itt lelkibékére találhat az ember. Egy 15 perces séta után egy tisztásra értünk ahol megpihentünk. Kis semmiségekről beszélgettünk, ami miatt gyorsabban telt az idő mint azelőtt. 1 órácska után visszaindultunk az autó felé, amikor megláttam egy olyan dolgot amit eddig nem is láttam.

Lovak! Hogy kerülnek ide az erdő közepére? Esetleg valahol van egy lovarda?

Kicsit megrángattam Apuci ingének ujját, ami miatt egyből rám kapta a tekintetét.

-Apuciii...Nem megyünk oda?-mutattam a lovak fele.

-Hova Baba?-tettete magát.

-A lovakhoz! Léciiii, naaaaa tudod hogy...-fejeztem be hirtelen.

-Mit tudok?-Nézett rám kacérul.

-Hogy szeretlek...-Pirultam el.

-De aranyos vagy mikor elpirulsz. -simította meg az arcomat, majd egy csókot lehellt ajkaimra. -Én is szeretlek. Najó odamehetünk, de csak egy feltétellel.

-Mmm...Mi lenne az?

-Hogy nem lovagolsz. -mondta mire elkomorodtam. Franc.

-Ahj rendben...-forgattam szemet, mire Apuci egy rosszalló pillantást vetett felém, majd a lovak irányába indult, velem ellentétben, mivel én futva tettem meg azt a távot.

4 ló volt, amik nagyon szelídnek néztek ki, Apuci mégsem mert hozzájuk érni. Én előszeretettel simogattam egy kisebb méretű, de felnőtt fekete lovat, aki tetteimre reagálva egy jóízűt nyerített. Pár perce lehettünk csak a karám mellett, viszont ekkor láttam meg egy fekete hajú fiút, aki kisebb mosollyal az arcán sétált felénk.

-Jónapot miben segíthetek? Esetleg lovat szeretnének vásárolni? Vagy csak egy kisebb lovaglás fejében jöttek errefelé? Egyébként engem Zayn Maliknak hívnak, de szólítsanak csak Zayn-nek.-mondta rekedtes hangján.

-Hello, én Sophie vagyok, ő pedig itt a barátom Harry. Igazából csak a lovakat szerettem volna megnézni, és megsimogatni, a barátom ki nem állhatja ezeket az állatokat.-szöktem le a karámkerítésről.

-Oh örömmel hallom, hogy te legalább szereted ezeket az állatokat. Esetleg lovagolni tudsz?

-Hát hogyne! Imádok.- mosolyogtam.

-És van kedved most?-kérdezte én meg apuci felé pillantottam.

-Uh...Megbeszélem a barátommal.-húztam el onnan Harryt majd könyörgő szemekkel néztem rá.

-Apuci. Nekem van a legjobb apucim-bújtam oda hozzá, akár egy kiscica.

-Ebben nem is kételkedek Babygirl, de ez volt az egyességünk, hogy nem lovagolsz.

-De kérlek...Azt csinálom egy napig amit akarsz.-néztem őt bociszemekkel.

-Dehát te mindig azt teszed.-kacagott fel. Franc. Najó találjunk ki valami mást. Hogy is van a mondás? Egy férfihoz a hasán át vezet az út. Hm. Próba szerencse.

-Akkor azt főzök amit akarsz.

-Nem is tudom... Akkor maradjunk annyiban, hogy jössz nekem eggyel.

-Viiiiiiii. Rendben. Imádlak!-szöktem fel az ölébe, majd egy cuppanós puszit adtam neki. Leszálltam majd Zayn felé futottam.

-Lovagolok!

-Futószár vagy terep?-kérdezte én meg Harry felé fordultam.

-Futószár.-vágta rá gondolkodás nélkül.

-Rendben, egy perc türelmet, és már ülhetsz is fel.-mondta majd elment a kellékekért.

5 percen belül már lovagoltam is, ami amúgy nagyon jól ment, ügetés után még galoppoztam is, de vágtázni már Apuci nem engedett, túlságosan féltett ahhoz. 40 percet lovagoltam, amit nagyon élveztem. Miután leszálltam, lecsutakoltam a lovat, (aminek amúgy a neve Milán volt) és egy rövides búcsúzkodás után mostmár ténylegesen az autó felé vettük az utunk.

20 perc kocsikázás után haza is értünk.

-Amúgy Baba, nagyon ügyesen lovagoltál. Ki kéne próbáljuk együtt is.-feküdt el az ágyon.

-Juj dejó! Akkor én megyek Milá...-mondtam volna izgatottan, de félbe szakított.

-Nem. Te egy göndör hajún fogsz lovagolni. -mondta kacéran, mire én csak összeráncoltam a szemöldököm.

-Dehát olyan nem is volt.

-Mivel itt van előtted.

-Te...-hitetlenkedtem és hozzávágtam egy párnát. -Te csődör. -röhögtem fel vörös fejjel.

Na itt vagyok újra!
Milyen lett a rész? Várom a komikat hogy milyen a sztori mert nagyon kíváncsi vagyok. ^^

All the love~A