Last Game? |HU| 18+

|14|

Péntek reggel sajgó végtagokkal szálltam ki a nagy francia ágyból. Apuci még az igazak álmát aludta. Hosszasan néztem őt.
Olyan gyönyörű. Azok a lédús cseresznye piros ajakpárnák...
Az a két szép smaragd szeme, benne picike aranypöttyökkel, amik most sajnálatomra nem látszódtak, hisz' hosszú fekete szempillái takarták el előlem. Olyan volt akár egy legyező ami diszkrét árnyékot vetett selymet is meghazudtoló arcára. Azt olyan szívesen árasztottam el szerelemmel ittas csókjaimmal...
Az orra...Olyan szépen ívelt volt...
A haja...Göndör, barna csigákban kacérkodva kunkorodott mindenfelé, engem arra ösztönözve hogy közéjük túrjak...
Soha nem gondolkodtam egyetlen férfiről sem úgy, hogy tökéletes lenne... De nekem ő mégis az. A világot jelenti a sok nehézségeket tartalmazó multunk ellenére is. Szeretem...És most így jó. Nagyon.

Miután lefürödtem visszamentem a szobába és felöltöztem. Egyet gondoltam és rászöktem a még mindig békésen alvó apucira. Boldogan csókoltam meg a most ébredező férfit akit mosolygásra késztetett előző tettem.

-Jó reggelt Babygirl!-mosolygott rám.
-Végre felkeltél Apuci!
-Na miért vagy ilyen türelmetlen? Hm nem csak ebben vagy az...-harapta be a száját, mire én játékosan beleboxoltam a karjába.

Még egy kicsit lustálkodtunk kéz a kézben az ágyba, majd egy újabb 25 perc elteltével levánszorogtunk valami reggelit készíteni magunknak.

-Apuci ma mit csinálunk? Amíg el nem kezdődik a munka, addig élvezzük ki és csináljunk valamitttt. -unatkoztam.

-Mit szeretnél Kislány? -vett fel az ölébe egy csókot hagyva a homlokomra.

-Fedezzük fel a várost!-csillant fel a szemem.

-Jó ötlet menjünk!-vitt fel az emeletre.

Ha akkor tudtam volna mi fog történni ki se megyek aznap a házból...

Itt vagyok! Élek gyerekek! Sajnálom, hogy így elhanyagoltalak titeket, kedvenc olvasóimat, csak mivel új osztályom van minden időmet az foglalta le. Nem akarlak titeket se cserben hagyni minél hamarabb próbálok érkezni a részekkel! Szeretlek titeket drágák. ^^

All the love~A