Last Game? |HU| 18+

-18-

Reggel két erős kéz szorítása közt ébredtem. Apuci erősen tartott karjai közt. Mivel tudtam, hogy innen nem szabadulhatok még egy ideig, amit bevallom őszintén nem is nagyon bántam, elkezdtem a férfi létére csodás arcát tanulmányozni. Sötétbarna sejmes haja, kesze-kuszán állt fején,  de így volt az tökéletes. Szempillája néha-néha meg rebbent alvás közben. Kezeimet lassan arca felé kezdtem közelíteni, hogy megsimíthassam azt.

Hirtelen kinyílt Apuci zölden csillogó szeme, ami miatt annyira meglepődtem, hogy arcon csaptam őt...

-Jaj! Apuci! Sajnálom! Véletlen volt! Kérlek ne haragudj! -kezdtem el mentegetőzni. Hirtelen felindulásból megcsókoltam. Ő gyorsan kapcsolt és az előzőleg gyenge kis reggeli csókot egy szenvedélyes és birtokló csókká alakította át. Mikor elvált tőlem, így szólt.

-Bevallom egyáltalán nem számítottam ilyen ébresztésre, de a csókkal kiengesztelődtem, úgyhogy neked is jó reggelt kislány.-adott puszit a homlokomra. -Mit szeretnél ma csinálni?

-Feltehetem a kérdéseim most?- mosolyogtam rá csillogó szemekkel.

- Egy feltétellel. Ha majd később kapok valamit.- húzogatta a szemöldökét.

-Mit?

-Valamit.

-Oké...-köszörültem torkot, majd folytattam. -Hogy hívnak?

-Apuci.-vágta rá egyből.

-Ó de azt tudom. -forgattam meg a szemem,  mire tőle csak egy rosszaló pillantást kaptam. - Úgy értettem, mi az igazi neved?

-Ó baba, elsőre is értettem, hogy mit szeretnél megtudni. Neked én csakis Apuci vagyok. De amúgy az igazi nevem Harry. - mondta miközben visszadőlt a párnájára. Én meg törökülésbe helyezkedtem mellette miközben a következő kérdésen törtem a fejem. Úgy akartam felrakni a kérdéseim, hogy minél több információt tudjak meg róla. Viszont ezt Apuci is észrevehette, így minél szűkszavúbban próbált válaszolni.

-Mmmm...Hány éves vagy?

-21. Igen drága. 5 kerek évvel vagyok nálad nagyobb.

-Az sok.- sokkoltam le.

-Dehogy.- mosolygott.

-De...-akartam folytatni, de aztán elgondolkodtam. Nem lenne ajánlatos most felbosszantani őt...Mivel kitudja? Lehet többet nem válaszolna a kérdéseimre...-Mindegy. Van testvéred?

-Igen, van egy húgom, Gemma. Ő most 18 éves. - erre a mondatára felcsillant a szemem. Talán még jóba is lehetnék vele...- És igen, Baba, majd találkozhatsz vele.

-Ví.- tapsikoltam mire Apuci elengedett egy kisebb kuncogást.- M...Megkérdezhetem, hogy miért pont...én? -néztem rá picit tartva a válaszától.

-Na látod Baba? Ez egy tökre sablon kérdés a te helyedben, úgyhogy énis csak annyit fogok válaszolni rá, hogy CSAK.

-De miért?!- színleltem szomorúságot.

-Mi vagy te, Fluimucil? Mert és kész.- zárta le válaszát. Mondjuk gondolhattam volna, hogy nem fog erre a kérdésemre mást válaszolni.

-És...mit dolgozol?

-Apám cégénél dolgozok.

-És ő mit dolgozik? Vagy hol?- kíváncsiskodtam.

-Igazából ő a STYLES ruhamárka tulajdonosa. Én meg a cég igazgatója vagyok.- mosolygott rám, a gödröcskéit megvillantva.

-A styles ruhamárka igazgatója vagy?! Imádom azokat a ruhákat! Minden hónapban kaptunk, vagyis kaptam onnan egy idegentől ruhákat. Ha jobban belegondolok pont ma kell hozza a csomagot. Még is nézem. -ugrottam volna fel, de Apuci elkapta a lábam mire kérdőn meredtem rá.

-Felesleges Baba. Ma tuti nem kapsz csomagot. És, hogy honnan tudom? Én voltam az, aki hat éves korod óta adja neked a dobozokat a pár darab ruhával. És ma van tíz éve, hogy minden hónapban kapsz tőlem ilyen csomagot. Úgyhogy mától számolhatjuk,  hogy mennyi ideje vagyunk együtt.

Nagyon ledöbbentett amit Apuci mondott... Tőle kaptam, tíz éven keresztül minden hónapban egy kis csomag ruhát?! Na jó...ez egy dolgot jelent... Hogy tulajdonképpen ő tartott el engem majdnem egész életemben...

-Én ezt el se tudom hinni... Tulajdonképpen egész életemben te tartottál el...

-És ezután is én foglak. - szólt bele a monológomba.

-De hogy? Nagyon kíváncsi vagyok Apuci. A bátyámat is ismered? Elmesélem kérlek?- néztem rá boci szemekkel.

- Elmesélem de akkor mára ez lesz az utolsó faggató kérdésed. Rendben?- nézett rám,  mire én hevesen elkezdtem rázni a fejem.

-Akkor kezdjük is, az elején... Mivel Ashton és köztem csak másfél év korkülönbség van, napközitársak voltunk. Legjobb barátomnak nevezhettem öt éves korom óta. Mikor meghalt az anyukátok te nyolc éves voltál. Ekkor, én már minden hónapban 2 kerek éve hordoztam a házatok elé a kis csomagokat,  amiket mindig, apukám irodájából csentem ki. Én a tizenharmadik életévemet töltöttem, Ash meg 11 volt. Ebben az időben Ash elfordult a külvilágtól, evvel együtt tőlem is, és megszakadt a kapcsolat köztünk. Én viszont minden hónapban szünet nélkül hordoztam a csomagokat neked, és a 16. szülinapomon eldöntöttem, hogy én, meg foglak szerezni magamnak. Asht is meghívtam arra a partimra (akkor töltötte ő a 15 -t ) de nem jött el... és azóta eltelt öt kerek év, és nem beszéltem vele... De eldöntöttem, hogy mikor már pár hónapja te is fogsz ismerni engem, majd bemutatsz a tesódnak, mint barátodat. Ennyi lenne a nagy élettörténetem.

~~~

Apucival itt döglődünk a kanapén. Vagyis Apuci a kanapén, én rajta, és éppen valami komédiát nézünk.

Egyszer egy ajtócsapódást hallottam, majd a hozzá tartozó hangot is.

-Sophie! Hazajöttem. - szólalt meg Ash az előszobából. Várjunk...Mivan?! ASH?! 

Na, mit szóltok? Nem erre számítottatok mi?😏 Várom a komikat. ^^
Vasárnap jön a következő rész. Szép hetet mindenkinek.

All the love~ A