Last Game? |HU| 18+

-8-

~Sophie szemszög~

Amikor felébredtem, a szobámba találtam magam, egyes-egyedül. Apuci nem volt ott... Láttam a nyitva hagyott teraszajtót, úgyhogy ez biztos, elment. Kissé csalódott voltam, még annak ellenére is, hogy most láttam először. Viszont amikor elaludtam még egy annyit hallottam, hogy azt mondta nekem, hogy este visszajön. Én várni fogom. Kíváncsian, bár egy kicsit még tartva ettől az egésztől.

Mikor leértem a konyhába vizet inni, meghallottam a kapucsengő éles hangját. Vajon már vissza is jött volna Apuci?-Gondolkoztam.

Kinyitottam az ajtót és láttam a kapun bejönni...a bátyámat. Francba. Tényleg! El is felejtettem, hogy most kellett végezzen a sulival. Mikor ideért, szokás szerint az ajtóban összeborzolta a hajam, majd így szólt:
- Szia Tökmag, mizujs?
- Szia Ash, nincs semmi, szunyáltam egyet.- röhögtem magamon.
-És nem is főztél semmit, Asszony?!- bohóckodott.
-Nem volt rá időm Uram, sok dolgot kellett csináljak!- pipiskedtem fel hozzá és adtam egy kis puszit a hajába.
-Na és mi volt az? Hancúroztál az új pasiddal?- röhögött rajtam, viszont bennem az ütő is megállt. Az új pasim? Honnan tud ő egyáltalán erről? Biztos csak hülyeségből mondja. Na de hamar megpróbátam visszazökkenni a szerepembe, hogy ne tűnjön fel neki a hirtelen hallgatagságom, és megkérdeztem:
-Milyen pasi uram? Én más férfit nem ismerek.
-Nem szórakozz, Sophie. Mindenki észrevette rajtam kívül is, hogy mennyivel többet lógsz a telódon, ezt nem kell titkolnod. Majd ha készen állsz, bemutatod nekem is. Ajánlom, hogy legalább egy jó pali legyen.- kacsintott majd levette a cipőjét és a konyhába kocogott elhagyva a táskáját a folyosó sarkában. Ilyen az én bátyusom...

-Amúgy Will suli után beugrik, addig pont megjön a pizza amit te most a szép kis telefonodon megrendelsz. - kacsintottam be a konyhába, majd mielőtt válaszolhatott volna, felfutottam a telómhoz az emeletre.
Vajon tényleg ennyire feltűnő lett volna az, hogy többet használom a telefonom mint máskor? Nem is foglalkoztam többet evvel a témával -vagy csak megpróbáltam nem evvel törődni- és inkább írtam egy üzenetet Will-nek.

Soph👑: Szia Herceg! Na, mikor végzel?
Will💝: Szia Violetta! Most végeztem, de sajnos lekéstem a buszt, úgyhogy most gyalogolhatok...
Soph👑: Gratulálok!👏 Akkor ha jól számolom, egy olyan 20 perc és itt leszel?
Will💝: Persze. Sietek.

Will💝 a becenevedet a következőre állította be: Violetta👑.
Will💝 becenevét a következőre állítottad be: Herceg💝

Violetta👑: Siess, mert kihűl a pizza.😜
Herceg💝: Tudod mit? Inkább hívok egy taxit, nem akarok kockáztatni a pizza kihűlését illetően.😅
Violetta👑: Jó jó! De annyit ne írj, hanem inkább szedd azt a formás hatsód! 😇
Herceg💝: 👍

Ez is le lett rendezve. Hamar felszöktem az ágyamról, ahol eddig feküdtem és felkaptam egy fekete cica nadrágot egy rózsaszín kötött pulcsival és befontam kettőbe a hajam. Szeretem így hordani. Mikor evvel kész lettem hallottam, hogy pittyeg egyet a telefonom, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Megnyitottam:

Apuci: Jól áll a rózsaszín, Baba. Olyan babás mint te. Imádom 💕

Na jó. Ez para. Ő mégis honnan tudja, hogy miben vagyok éppen? Ez kezd ijesztő lenni. Hamar körbefordultam a szobámban és megláttam, hogy a terasz előtti függönyöm el volt húzva...Pedig én úgy emlékeztem, hogy behúztam. Én kis feledékeny. Kinéztem az útra, de nem láttam arrafelé semmi különöset, ami vonzotta volna a tekintetem. Így nyugodt szívvel húztam el utánna a terasz előtti nagy, rózsaszín függönyöm.

Apuci: Ejnye Baba, ez nem volt szép. Csak így elhúzni a függönyt, hogy ne lássalak? Hát szabad ilyet Apuci előtt?

Szóval akkor mégiscsak itt van valahol a közelben, ha látta ezt a mozdulatomat is. Nem szóltam semmit az üzenetre, nem is akartam különösebben válaszolni. De öt perc elteltével újabb SMS-t kaptam:

Apuci: Már nem is válaszolsz Apucinak? Pedig mostmár tudod a szabályokat és abból már meg is szegtél egy párat. Tényleg azt akarod, hogy már az első nap fájjon a csinos kis feneked? Mert ennek büntetés lesz a vége.

Erre már muszáj volt vissza válaszolnom:

Babygirl❤: Itt vagyok, Apuci. Sajnálom, hogy nem írtam vissza, zuhanyoztam.
Apuci: Sophie, Sophie. Nekem nem tudsz hazudni. Tudom, hogy tíz perce ott ülsz az ágyadon, csak nem akartál nekem visszaírni.
Babygirl❤: Honnan tudod?
Apuci: Az maradjon az én titkom. Ha most nem lenne otthon a bátyjád és nem tartana felétek éppen a kis "Hercegecskéd" akkor máris ott lennék előtted, hogy elmondjam, hogy milyen büntetésekre számíthatsz, ha nem tartod be, az én egyszerű kis szabályaimat. De majd este.
Babygirl❤: Sajnálom Apuci, nem akartam rossz lenni...
Apuci: Eléggé úgy tűnik, hogy ezt a Herceget hamar le kell koptassad, mert ennek így nem lesz jó vége, ajánlom, hogy emlékezz vissza a szabályokra.
Babygirl❤: Dehát ő csak az egyik barátom...
Apuci: Nem mintha annyira érdekelne ez. Na de este találkozunk kicsi Sophie, maradj ebben az aranyos pulcsidban amit annyira szeretek. Légy jó kislány, és tudd, hogy Apuci figyel, mint minden percben. Szia, drága.
Babygirl: Szia Apuci...

Huh. Raktam le a telefonom, a mellettem balra található éjjeliszekrényre.
- SOPHIE! MEGJÖTT WILL!- kiáltott fel az emeletre Ash...

All the love~A