Last Game? |HU| 18+

-19-

-Ash?! Te vagy az?-pánikoltam be.

-Ki más lenne az, Tökmag? Mintha apán és rajtam kívül olyan sok ember járna ide.-kacagott fel, majd amint lehúzta a cipőjét, belépett a nappaliba és meglátott minket.

Megfagyott a levegő körülöttünk. Érezni lehetett a feszültséget. Sokk hatása alatt voltunk. Én elkezdtem remegni félelmemben, várva dühös bátyám reakcióját és próbáltam elbújni Apuci roppant erős karjai közt. Remélem meg fog védeni...

-Na ne. Styles? Komolyan? El sem hiszem. Biztos te vagy az?-szólalt meg a tesóm komoly hangon, majd zavartan felnevetett. -Megkérdezhetem, hogy mégis mit keresel te itt? A mi házunkban? Úgy tudtam, hogy nem bírjuk mi egymást. Akkor miért is vagy TE , itt?!

-Igen, Waltson. Bármilyen meglepő, de én vagyok az. Oh, hogy én mit keresek itt? Ezt szerintem jó lenne, hogyha négyszemközt beszélnénk ezt meg. Soph. Te maradj itt.- nézett rám Apuci, majd felállt és Ashhal együtt az emelet felé indultak.

<< Apuci szemszöge >>

Ash az emelet felé vette az irányt. Mikor felértünk, Sophie szobájával szemben lévő helyiségbe mentünk be. Én a szekrénynek támaszkodtam miközben néztem ahogy Ash lehuppan az ágyára.

-Magyarázatot. Most. - kezdte indulatosan.

-Hohó, lassan a testel. Ash! Hát öt éve nem is láttuk egymást! Nem is örülsz nekem?

-Miért kéne örüljek? Úgy tudom haragban váltunk el Harry. Hát nem emlékszel? Elvetted  az akkori barátnőmet te vadbarom. Méghogy örüljek?!- veszett fel, ami miatt bennem is kezdett felmenni a pumpa.

-A csaj magától szeretett belém!Egyáltalán nem az én hibám! Nem tehetek róla! Amúgy is eléggé kattos volt nem tudom mit láttál benne. -Mérgelődtem fel. -Ne hozd fel a régi időket Waltson, mert bajok lesznek.

-Dehogynem a te hibád! A legjobb barátod csaja volt! Az én csajom! Ezt azért tiszteletben tarthattad volna! Simán le tudtad volna állítani! De nem! Mert te élvezted! Nagyonis! Ismerd be! -csapott öklével az ágyra.

-Jó, bevallom nem volt csúf a csaj.- hümmögtem.

-Te állat! -szökött fel- Hogy lehetsz ekkora paraszt?! És ezek után még gondolkozol, hogy miért nem mentem el, rá következő hétre a 16. szülinapodra?

-Jó bevallom, nem kellett volna akkor azt tegyem...Lehet, hogy énis benne voltam! Most örülsz, hogy beismertem? Most komolyan! Mit akarsz, hogy bocsájtanál meg azért? -Tártam szét a karom tehetetlenül.

-Kérj bocsánatot.

-Sajnálom, bocsánat. - forgattam szemet. -Megfelel?

-Megfelel. Azóta eltelt már pár év, és igazad van, eléggé kattos volt a csaj... Nem is haragudtam már annyira mint akkor, csak jó volt hallani tőled oly sok idő után a 'bocsánat' szót. Akkor minden okés lesz köztünk újból, és újra haverok leszünk mint azelőtt?- nézett rám.

-Hát hogyne, tesó!- néztem rá mosolyogva.

-De most mesélj, miért is vagy itt? Csak nem a fogadalmad próbálod betartani amit 15 évesen kötöttél? Hogy 'Jaj, én meg fogom szerezni Waltson húgát csak várjatok 5 évet'- mondta elvékonyított hangon.

-Igazából de.- kacagtam fel. - Nekem kell ez a csaj. Komolyan gondolom. A gyengéim az ilyen lányok mint ő...

-Ohh. Hát egyetértek, hogy jó csaj. Látszik, hogy rokonom. És most lehet, hogy hatalmas hülyeséget mondok, de én így belegondolva megengedem, hogy vele legyél. Nyugodtan. Benned jobban bízok, mint abba a William gyerekben. Olyan kis sunyi tud néha lenni, főleg mikor Sophie nem látja.

-Hát ezt örömmel hallom. Nekem se jön be ez a Will kölyök.

-Mondjuk tudom, hogy nem nőtted ki az irányításmániádat és ha nemet is mondanék, arra, hogy többet ne talizzatok, te úgyis találkoznál vele. Csak annyit mondok, hogy ugyanolyan érzékeny mint amilyen maradt. Ezt tartsd szem előtt, mert ha nem akkor baj lesz.

-Rendben. Akkor mára el is vihetem magammal?

-Kérlek mindig szólj ha mentek valahova, hogy tudjam, hogy hol van. Csak annyit kérek, hogy legyen meg neki minden tantárgyból ha nem is a kitűnő, de a négyes. Tudod apám milyen szigorú tanulás terén. Kérlek segíts neki ebbe. - mondta Ash

-Ó nem csak abba fogok neki.- kacagtam.

-Az ilyeneket magadba, Styles.- lökött meg Ash.

<< Sophie szemszöge >>

20 perc. Ennyit voltak fent, és most meg mindketten jönnek lefelé. Kíváncsi vagyok, hogy kibékültek-e...

-Gyere Baba, megyünk hozzám. -hallottam meg Apuci mély hangját.

-De hogyhogy?- néztem rá, mire kajánul elkezdett vigyorogni.

-Holnap én viszek suliba. Na de gyere pakoljunk össze neked, és ebédre már ott is leszünk nálam.- húzott fel az emeletre.

Tudom, hogy ez a rész vasárnap kellett volna fent legyen, és ma csütörtök van...
De ezen a héten 3 vizsgám volt...
Remélem tetszik ez a rész,  ha igen akkor várom a komikat. ^^
Délután még hozok egy részt!

All the love~A