Last Game? |HU| 18+

|1.|

Hat hónap múlva...

<< Apuci szemszög >>

Hat hónap telt el azóta, hogy az én angyalom elájult... Azóta kómában van...

Visszaemlékezés:

Ha őt is elveszítem...Azt már nem élem túl...

-Sophie! Babám!? Hallassz?! Válaszolj!- zokogtam fel mikor teste elernyedt a kezemben...Azonnal felpattantam, majd gyorsan tárcsáztam a mentőket. A kórházba húsz perc alatt beértünk. Végigzokogtam az utat. Tudom nem túl férfias de most ez érdekel a legkevésbé... A mentősök belém is nyomtak egy nyugtatót de az sem segített. Csak fogtam az én angyalom kezét és szólongattam...

Amint a kórházhoz értünk, a mentősök felrakták Sophie elernyedt testét egy tolóágyra, majd sietve elindultak vele, a sürgősségi műtő irányába. Én egészen a műtőajtóig követtem ahol a nővérek megállítottak.

-Be kell mennem! Nem értik?! Nem tudom mi történt vele! Mi lesz most?!- ordítottam rájuk magamból kikelve. Ekkor jött az orvos.

-Üdvözlöm Mr. Thompson vagyok. Ön pedig...Mr...-nézett rám.

-Styles.-vágtam rá azonnal majd kezet ráztam vele.

-Tehát Styles. A kisasszony súlyos fejsérülést szenvedett amit azonnal orvosolnunk kell, esély a túlélésre idő fogytán 35%.- hadarta el, majd a nővérekkel együtt bement a műtőbe egyedül hagyva engem a sürgősségi folyósón.

Megsemmisülve rogytam le egy ott található székre... 35%. Az nem sok.

Nem hiszem el. Ha most őt is elveszítem, akkor azt tényleg nem élem túl... Elvesztettem anyukámat négy évesen... Elvesztettem a kisöcsémet hét évesen. És elvesztettem az első barátnőmet. Sophie elvesztését már nem élném túl...

Magányomban felhívtam Ash-t és elmondtam neki a történteket. Nem fogadta a legfényesebben a hallottakat. De meg is értem... Én is így reagáltam volna az ő helyébe. Amilyen gyorsan csak tudott, bejött a kórházba.

-Harry. Én nem fogom most felhívni apát... Amíg nem tudunk semmit sem biztosra. Nem akarom a munkája mellett evvel a teherrel is nehezíteni. Így is nagyon pánikoló szegény... - mondta megsemmisülve, miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Én nem válaszoltam semmit. Nekem hatott a nyugtató valamilyen szinten, így már nem tudtam zokogni, viszont a könnyem... az megállíthatatlanul folyt.

Másfél órája bent voltak a műtőben, mikor végre kinyílt a műtőajtó. Ashtonnal egyből letámadtuk a nővéreket, de ők nem mondtak semmit. Lassacskán kijött az orvos is, majd így szólt.

-Nos uraim...-nézett ránk. - Van egy jó és egy rossz hírem. A kisasszony túlélte a műtétet. Viszont kómába esett. -mondta.

-Kómába?!-kezdtem, újra sokkos állapoban.- Hogyhogy? Mi történt?!

-A hölgyön az utolsó simításokat végeztük, mikor leállt szíve. Azonnal újraélesztettük, viszont nem tudott felébredni és kómába esett. Ez a fajta kóma legfeljebb egy évig tarthat. De azt tudniuk kell, hogy mikor felébred teljes emlékezetkiesése lesz. Ezek az emlékek visszatérhetnek, de volt már olyan eset, hogy soha többet nem tértek vissza...- mondta.- Most betoljuk a 219. szobába és egy évig még van esélye a hölgynek új lappal kezdeni. A viszont látásra. - fogott velünk kezet majd távozott.

Visszaemlékezés vége

Azóta minden egyes nap Sophie bátyjával felváltva látogatjuk meg a kórházba. Ezalatt az idő alatt másról sem szólt az életem, minthogy beletemetkeztem a munkába és Sophiehoz jártam. Ezen kívül mást nem csináltam.

Ashton 1 hónap múlva felhívta az apját és közölte a híreket. Nem kellett 5 hét sem, és Sophie bátyját felhívták az apja munkahelyéről, hogy nem bírta tovább a sok stresszt és nyomást, és a pánikroham betegsége miatt váratlanul elhúnyt... Mozgalmas, szomorú és türelmetlen hat hónapon vagyunk túl...

-Mr. Styles! Keresik a kórházból!- hozta be a titkárnőm a tárgyaló telefonomat.

-Halló? -szóltam bele egy torokköszörülés után.

-Áh, Mr. Styles! Mr. Thompson vagyok! Örömmel jelentem be, hogy Sophie felébredt! Be tetszik tudni jönni?- mondta vidáman a főorvos.

-Természetesen. 20 perc.- raktam le a telefont.

És most milyen négy hónap következik...

Sziasztok! Itt vagyok a második évad kezdő részével!

Nem ígérem, hogy jövőhéten lesz új rész... Úgyhogy húsvét hétfő hetén jön a következő rész.

Addig is jó sulit mindenkit, várom a kommenteket. ^.^

All the love~A