Last Game? |HU| 18+

-7-

Nagyon meglepődtem az utolsó mondatára. Most annyi kérdésem lenne... De mégis mit, és melyiket  kérdezzem meg tőle? Annyira össze vagyok zavarodva. Ezek a szabályok is, eléggé ijesztőek. Pár perc után vettem a bátorságot és megkérdeztem:
-M-mégis hány kérdést tehetek fel?- néztem kezeim.
- Először is. Nézz rám mikor velem beszélsz.- mondta hangosan, olyan komolysággal, hogy egyből felkaptam rá a fejem és a szemébe néztem. Milyen komoly, és határozott...
- Másodszor. Tíz kérdésed lehet és nem érünk rá egész nap Baba, úgyhogy siess! Türelmetlen egy teremtés vagyok.
- Bo-bocsánat. Csak össze vagyok zavarodva...- remegtem meg.

És ekkor olyan történt amire egyáltalán nem számítottam. Apuci a mellkasára húzott és átölelt. Ez a gyengéd mozdulat...nagyon jól esett. Annyira elérzékenyültem, hogy nem birtam tovább, és hagytam, hogy egy kósza könnycsepp lefollyon az orcámon, egyenesen apuci rövidujjújára. Annyira féltem, hogy mit fog erre szólni, és hogy fog reagálni, így egyből felkaptam a fejem és bűnbánó szemeimmel Apucira néztem.

-Ssajnálom hogy összekönnyeztem a pólódat.  Nnem direkt volt. -dadogtam.
-Kicsi Sophie. -kezdett bele mondandójába, közbe ujjaival a hajammal játszadozott.- Nem kell félj. Apuci megvédi mindentől az ő kicsi Babáját, téged. Gyere, bújj ide és tedd fel a kérdéseidet ha van. Meg kell ismerkedjünk. Akkoris ha én már ismerlek. Szeretnél Apuci karjai közt megnyugodni? Hm Baba?- ilyen gyengéden még nem bántak velem. Jól esett.
-Iigen,  Apuci. Ccsak ez nekem olyan fura...-valltam be, elhúzódva tőle.
-Nembaj Babygirl, majd lassan  megszokod.- ültetett vissza az ölébe és a hátamra terített egy takarót. Én mellkasához bújtam és beszívtam azt az erősen férfias illatát amit már most, imádok.
-Apuci?
-Igen kicsim?-mondta mély hangján.
-Nem lehetne, hogy később tegyem fel a kérdéseimet? Szeretném összeszedni a gondolataimat. Kérlek Apuci.-néztem rá kissé félve.
-Hmm... Nem is tudom...Rendben. De csak akkor, ha felrakhatok pár kérdést amire válaszolnod kell. Rendben?
- Igen Apuci, megértettem.- bújtam mégjobban mellkasához.
- Szűz vagy még, kicsi Sophie?
-Miért...?-akartam kérdezni.
-Shhh.- hallgatatott el még mielőtt befejeztem volna a kérdésem. - Csak válaszolj.
- Igen szűz vagyok.
- Jó kislány. - túrt bele a hajamba. - Volt már barátod?
- Nem Apuci...-sóhajtottam fel hangosan...pedig rég óta szerettem volna már.
- Hmmm. Ez egy jó pont. Akkor én leszek az első.- kuncogott.
- Csináltál már valami mocskosat?- vigyorodott el, amire elszégyelltem magam, hiszen én egyáltalán nem vagyok egy olyasfajta lány.
- Nem...Én nem vagyok...olyan.
A válaszomra eléggé meglepődött, így újra megkérdezte.
-Nem is nyúltál még magadhoz?-cirógatta arcélem ami miatt ösztönösen lehunytam a szemem.
-Nem Apuci.
-Baba, szokj hozzá a gondolathoz, hogy ezen fokozatosan fogunk változtatni, rendben?
- Igen, Apuci.- sóhajtottam újból.
-Te kis Angyal. Az én angyalom.- hallottam meg Apuci utolsó szavait hozzám, mielőtt becsuktam volna a szemem ami után máris sodródtam az álmok világa felé...

~Apuci szemszöge~
Itt fekszik a karjaimban. Sophie. Olyan mint egy angyal. És ebben az a legszebb, hogy ő az én angyalom.
Eszméletlenül aranyosnak tartom azt, amikor zavarba jön, amikor dadog, amikor látom a félelmet de egyszerre a megbízást is a szemébe... Egyszerűen aranyos.

Hihetetlen, hogy egy ilyen lány mint ő, ennyire ártatlan és tiszta legyen. A vele egykorú társai már rég túl vannak egy baráton. Valószínű sokuk már nem is szűz... De ő... ő képes kivárni a számára  tökéletest.
Lehet túl durva voltam vele, így első találkozásra. Lehet, mégse kellett volna olyan szigorúan viselkedjek vele... Mégiscsak bele kell tanuljon a dologba.
De jobb, ha elsőre tanulja meg ezeket a szabályokat, és ehhez szokik hozzá, így később nem lesz olyan sok baj vele.

Látszik rajta, hogy mennyire össze van zavarodva, hogy mennyi kérdés nyomja a kis fejét... De ő mégis tűrtőzteti magát és nem zúdítja rám egyszerre és meggondolatlanul a kérdéseit. Ezért is választottam őt. Más lánnyal már rég túl lennék a sablon kérdéseken is: "Miért pont én?" "Mit akarsz tőlem?" "Honnan ismersz/tudsz rólam ennyit?"
Gondolom ezek a kérdések őt is zavarhatják, de lassacskán elmondok neki pár ilyen jellegű dolgot is, és aztán bele fog tanulni ebbe az egészbe.

Aztán eszembe jutott...Sophie bátyja, Ashton 1 óra múlva érkezik. Engem nem találhat itt. Lassacskán felálltam a kezemben Sophieval, és megindultam a lépcső felé. Amint beértem a szobájába, lassan leraktam az ágyára és betakargattam apró kis testét. Amint fel akartam állni a fekvő alkalmatosságról, Sophie nyöszörögni kezdett:
-A apuci ne menj el...maradj velem. Félek.- fogta meg fél álomba a karom. Olyan kis aranyos volt, ahogyan már most ragaszkodott hozzám, akaratlanul is.
-Cssss, Baba. Nem megyek sehova. Feküdjek ide melléd?-suttogtam. Ő már nem válaszolt, csak egy kicsit bólintott.
Magamra húztam Sophie parányi testét és énekelni kezdtem neki az egyik kedvenc zeneszámomat:

"I gotta girl crush, hate to admit it but
I gotta heart rush, ain't slowin' down
I got it real bad, want everything she has
That smile and that midnight laugh she's giving you now
I wanna taste her lips, yeah, 'cause they taste like you
I wanna drown myself in a bottle of her perfume
I want her long blonde hair, I want her magic touch
Yeah, 'cause maybe then you'd want me just as much
I gotta girl crush, I gotta girl crush
I don't get no sleep, I don't get no peace
Thinkin' about her under your bed sheets
The way that she's whisperin', the way that she's pullin' you in
Lord knows I've tried, I can't get her off my mind
I wanna taste her lips, yeah, 'cause they taste like you
I wanna drown myself in a bottle of her perfume
I want her long blonde hair, I want her magic touch
Yeah, 'cause maybe then you'd want me just as much
I gotta girl crush
I gotta girl crush, hate to admit it but
I gotta heart rush, it ain't slowin' down"

-Aludj jól, Babám. Este találkozunk. -pusziltam meg az én, már alvó Babám homlokát, majd a teraszon keresztül távoztam.

All the love~A