Fogadás

FOUR

•Rémes álom és az
alakuló barátság•

_______________________________

-Hazel!-kiáltottak utánam egyszerre, de nem foglalkozva ezzel szaladtam el előlük.
Beszaladtam az egyik sikátorba, majd a falnak tapadva próbáltam magam nyugtatni, de a léptük egyre közeledett.
-Nem foglak bántani, de ezt te is tudod-mondta, a hangja pedig egyre közelebb hallatszott-Hiába bújsz el előlem, úgyis megtalállak.
Számra tapasztom a kezem, és bármennyire is reménykedek abban, hogy nem fog megtalálni, tudom, hogy nem lenne ekkora szerencsém. Davet ismerve nem hiszem, hogy egy kis kiabálással megúszom, mert elmenekültem előle, sokkal rosszabbra kell számítanom.
-Nem kellett volna elszöknöd előlem, ezzel csak még jobban feldühítettél, Haz-suttogja.
Pár méterre van tőlem, lassan oldalra fordítja a fejét, és meglát. Az út mellett égő lámpák, és a hold fény miatt láthatom az arcára telepedő gúnyos mosolyt, és ahogy felém siet.
-Meg vagy-morogja ajkamra-Szabad elszökni tőlem?
-Engedj el! Sikítani fogok!-kiabálom, de ő erre csak felnevet.
Tudom miért nevet, de bár nem tudnám. Elhagyatott utcarész, és aki erre is szokott menni, az már megtette még világos volt.
-Dave!-kiabálom, miközben megfogom a kezét, ami a csuklóm szorítja-Ez fáj!-szipogom, de ez őt nem érdekli.

-Haz!-szólal meg valaki.
Karomnál fogva rázogat, én pedig ijedten ülök fel az ágyon, ezzel lefejelve a bátyám. Körbenézek a szobámban, és valamennyire lenyugszom, hogy csak álom volt. Pár könnycsepp akar kiszabadulni, de erőt véve magamon fojtom vissza az érzéseim. Már olyan rég álmodtam ezt, és azt hittem, hogy itt majd könnyebb lesz, de úgy látszik a múltam követ bármerre is megyek.
-Miért kiabáltad David nevét?-kérdi Rudy aggódva, majd lágyan végigsimít a hajamon.
Összerezenve nézek Rudyra, és újra érzem a fájdalmat, amit Dave okozott nekem.
-Lényegtelen-suttogom, miközben felállok, de ő a karom után nyúl, és visszahúz. Felsziszenek ahogy ujjai csuklóm köré fonódnak, és zöld és lila foltok ékesítik a kezem. Pár pislogás után jövök rá, hogy csak képzelődtem. David arca jelenik meg előttem, én pedig azonnal kitépem a kezem a szorításból.
-Komolyan mondom, hogy áruld el mit álmodtál-mondja Rudy.
-Csak...-motyogom, de ha tovább folytatom akkor sírni fogok, de ha hazudok rosszul érezném még jobban magam.
-Ez az a David?-kérdi Rudy, és amikor nem válaszolok azonnal, arcára kiül a harag.
-Dehogy, csak egy srác a régi suliból-Semmi baj, oké?-mondom, de tudom, hogy nem igazán hiszi el.
-A kurva életbe, Hazel! Miért hazudsz? Arra ébredek, hogy kiabálsz álmodban, és amikor rákérdezek egy szar hazugsággal állsz elő.
-Neked is szoktak rémálmaid lenni, és ezt mindenki máshogy kezeli, én így-mondom unottan.
-Ha nekem nem mondod el, akkor majd anyának-mondja egy "erre mit lépsz" nézéssel.
-Nem fenyegess, Rudy!-sziszegem-Soha nem hozod ezt fel anyának, és ha újabb rémálmaim lesznek nem is törődsz vele.
-Miért hallgatnék?-kérdi.
-Mert tudom, hogy füvezel, és ha átkutatom a szobád biztosan nem lepődnék meg, hogy mit találok-mosolyodok el büszkén-Te is tudod, hogy anya és apa nem egy aprócska rémálom miatt fog majd aggódni, hanem amiatt, hogy füvezel.
-Remélem a jövőben lesz olyan személy akinek elmondanád, hogy mi történik veled, de majd ezt nem teheted meg...-mondja, de nem fejezi be, én pedig nagyot nyelve bemegyek a fürdőbe-Segíteni akartam neked.
Hallom, hogy becsapja maga után az ajtót, és bemegy a saját szobájába, és bármennyire is bánt, hogy ezzel fenyegettem a bátyám, nem akarom, hogy kérdezősködjön.
Kulcsra zárom az ajtót, majd lehámozom magamról az összes textilt, miközben próbálom kiverni a fejemből az álmot. Beállok a tus alá, majd megengedem a vizet. Megmosom magam a tusfürdővel, utána pedig megtörölközök. Felhúzom az alsóneműm, majd kimegyek a szobámba. A szekrény elé lépek, és kiveszem a mai öltözékem. Kék farmernadrág, fekete övvel és egy fehér alapon függőleges csíkos inggel.
Karikás szemek, kócos haj, sápadt arc, örülni fogok ha ebből a tré kinézetből elviselhetőt varázsolok. Amikor kisminkeltem magam elégedetten nézek a tükörben. Tényleg csodákra képes egy kis alapozó, korrektor, szemhéjpúder, szemöldök festék, szempillaspirál és szájfény.
Ahhoz képest, hogy félórája, hogy néztem ki, most senki nem fogja észrevenni, hogy a reggelem nem alakult eddig a legfényesebben. Hajam kifésülöm, és kiengedve hagyom. Bepakolok a táskába, majd lerobogok a földszintre. Rudy a konyhában ül, és a reggeli kávéját kortyolgatja.. Felhúzom a fehér cipőm, majd a fekete napszemüvegem, és még egy pillantást vetek a mai öltözékemre.
-Megyek suliba-szólok Rudynak, de nem válaszol semmit, hanem csak tovább nyomkodja a telefonját. Sóhajtozva lépek ki az udvarra, majd a kocsihoz megyek, amit egy gombnyomással kinyitok.
A suliig a rémálomról gondolkodok, ami pár hónap kihagyás után most visszatért. A költözés miatt lehet, hisz eléggé megviselt, és emiatt visszatért az álom ami csak töredéke a történteknek. Ha jobban belegondolok itt tiszta lappal kezdhetünk. Itt nem tudják, hogy volt egy barátom aki hazugságokat terjesztett rólam, hogy bemocskoljon az iskola előtt, és azt sem, hogy mennyi szörnyűséget okoztam emiatt a diáktársaimnak.
A suli udvar tömve van diákokkal, és a parkolón sincs már sok hely. Páran a kocsijuk motorháztetején beszélgetnek az előttük állókkal, míg mások a padokon ülve trécselnek.
Kiszállok a kocsimból, majd kiveszem a táskám az anyósülésről. A tekintetek még mindig rám tapadnak, de mit is várok el tőlük, hisz én vagyok az újonc, akit kedvükre kibeszélhetnek.
Most nem kapom el róluk a szemem, hanem próbálok elemzést tartani, amivel lehet előrébb juthatok, hogy ki milyen lehet, persze külső alapján ítélve, hisz nem is beszéltem eddig egyikkel sem olyan sokat. Kivétel Seb, aki elég rendesen viselkedett velem, a többi fiúra pedig kár pazarolni a szavakat. Lányok miniszoknyában pletykálnak egymás közt, és rágógumit csattogtatva bámulják a kosárlabdás fiúkat. Mások könyvet szorongatnak a kezükben, és az első órára tanulnak, páran esznek, míg az udvar egy része átlagos dologgal tölti az idejét.
Nem kell sokáig keresnem a bátyám, aki már itt van, és az új barátaival lóg. Elég gyorsan beilleszkedett hozzájuk, és ők pedig elég gyorsan befogadták. Igaz a kosarasoknál mindegyiket egy hajtja, ami a gatyájukban van. Rudy Londonban is úgy cserélte a lányokat, mint más az alsóneműt. Nem is kellene meglepődnöm, hogy itt is azt folytatja, hisz én is undokoskodok ahogy az előző suliban is tettem. Tekintetem összeakad Isaiahéval, de nem kapom el azonnal. Jessica a nyakába van csimpaszkodva, és úgy hallgatjak a fiúkat.
Kinyitom a bejárati ajtót, és belépek az üres előcsarnokba, majd egyenesen a szekrényem felé veszem az irányt. A szekrényhez érve először a zárral bajlódok, egy kisebb szitkozódás után sikerül kinyitni.
-Újonc!-hallom meg, de nem reagálok azonnal, pedig tudom, hogy nekem szól-Grey-mondja egy nyávogós hang tulajdonosa.
Oldalra fordítom a fejem, és a "legjobb barátnőm" áll mellettem. Csak vicc volt, egy szörnyen félresikerült és sötét fajtája. Nem reagálok továbbra sem, erre becsapja előttem a szekrényajtót, épp időben kapom el a kezem.
Mérgesen nézek rá, ő pedig csak mosolyog, bár kétlem, hogy ez igazi lenne.
-Most legalább rám figyelsz-mondja mellkasán összefont karokkal.
Végignézek a mai a szerelésén, ami miniszoknyából és kivágott pólóból áll.
-Nem mondtam, hogy meg is hallgatlak-mondom, és újra kinyitom a szekrényem, és ha megint becsapja nem hagyom annyiban.
-Pedig meg fogsz-mondja flegmán.
-Akkor gyorsan-mondom unottan, miközben kiveszem a könyveim és a füzetem.
Mellkasomhoz szorítva a felszerelésem csukom be az ajtót, majd fordulok Jessica felé.
Lakkozott körmeivel dobol a szekrényajtón, miközben farkasszemet néz velem.
-Ez elég hosszú lesz, ha meg sem szólalsz-mondom unottan, és indulni készülök, amikor megragadja a karom.
-Ne érj hozzám!-sziszegem, miközben kitépem a kezem a szorításából.
-Azt hittem, hogy prűd vagy, mert lekoptattad a fiúkat, akik igazán helyesek. Már tudom, hogy egy lotyó vagy, és Isaiahra fáj a fogad-mondja flegmán.
A kis manó a fejemben ordítja, hogy önmegtartóztatás, de amiket mondott rólam, és ahogyan csak azt bizonyítja, hogy pofon kell vágjam. Amikor már lendül a kezem, valaki megfogja, de nem Jessica, hanem Sebastian. Belecsap a kezembe, mintha üdvözölne, miközben egy hatalmas mosoly van az arcán.
-Te csak ne analizálj engem-mondom higgadtan, de belül tombolok.
-Ne is merd tagadni!-sziszegi-Láttam, hogy néztél rá.
-Az érdektelen pillantás volt, amit eddig is kapott és ezután is kapni fog-mondom, és megpillantom Jessica háta mögött az emlegetett szamarat.
-Biztosan?-szólal meg Isaiah.
-Félsz, hogy a kliensed hozzám fut, mert te nem vagy neki elég jó?-kérdem gúnyosan.
Most ő készül ütni, de Isaiah lefogja, így a minket figyelő diákok csalódottak, hogy mégsem lett balhé.
-Lotyó-sziszegi Jessica mérgesen.
-Megbántottalak? Nem állt szándékomban-mosolyodok el, hogy Jessicát még jobban az idegbaj kerülgesse.
-Ezt még megbánod, Grey! Eltüntetem az önbizalmad és a flegmaságod-szól utánam, amikor már pár lépésnyire eltávolodtam tőle-Remélem a jövőben elvesz a magabiztosságod, és félni fogsz megszólalni is.
Szíven üt Jessica kijelentése, mert ma ezt hallottam már egy kicsit más formában is. Rudyval összeakad a tekintetünk, de ő csak vállat von válaszképp.
-Remélni lehet-válaszolom-De ilyen nem lesz.
Sebastian mellém siet, majd átdobja a kezét a vállamon, amit nem tudok mire vélni.
-Jól megmondtad neki-mondja.
-Csak önvédelmi akció volt-mondom, miközben vállat vonok, a keze pedig lecsúszik róla, de újra visszateszi.
-Az agyamra megy-mondja unottan.
-Nem csak neked-válaszolom, miután befordulok az osztályterembe-Mióta is vagyunk mi ilyen jóban?
-Azóta, hogy tegnap tetszett a kép amit küldtem neked-mondja egy féloldalas mosollyal az arcán.
-A tetoválás tetszett-mondom, miközben megállok.
Felém fordul, miközben fejét csóválja. Az első naptól mióta itt vagyok kedves velem, és segít, le sem tudom vakarni magamról. Fogalmam sincs mikor lettünk ilyen jóban, de örülök, hogy mégis van valaki, aki nem hagy egyedül bolyongani a suliban. Rendes srácnak tűnik, van humora, és ezt a tegnapi chatelés alatt vettem észre, de lehet, hogy megint tévedek, úgy mint Adamnél.
-Tudom, hogy a kockahasam, kár tagadni-mondja.
A vállába boxolok mire felnevet, és az én arcomra is egy mosoly ül ki.
-Persze neked is kell küldened, megelégszek a feherneműssel is-mondja pajkosan.
Szemforgatva ülök le a helyemre, és épp ekkor jön be a tanár. Körbenéz, és amikor megpillant engem az asztalára teszi a táskáját.
-Te vagy az új diák?-néz rám a tanár.
-Igen-válaszolom.
-Mennyit tudsz franciául?-kérdi, miközben a táskájában keresgél valamit
-Elég jól tudok-mondom, miközben Sebastianra nézek, aki még mindig az asztalom mellett áll-Ülj ide-suttogom, arcára pedig kiül egy széles vigyor.
-Mióta is vagyunk mi ilyen jobban?-kérdi kuncogva.
-Azóta, hogy azt feltételezted, hogy tetszett a kép ami küldtél-mondom egy elfojtott mosolyal, de látva, hogy mennyire jól szórakozik a kijelentésemen, ajkam mégis felfelé görbül.
-Hogy is hívnak új diák?-kérdi a tanár.
-Hazel Avery Grey-mondom, miközben felnézek a tanárra.
-Ma kiderül, hogy mennyire beszéled a nyelvet-mondja a tanár-Francia filmet nézünk, ami nem olyan túl hosszú, így lesz Mrs. Gallynek ideje elmesélni, hogy miről szólt.
-Grey-javítom ki, de csak egy "nem mindegy" nézést kapok a bajuszos tanártól.
-Ugye ezt Mrs. Grey állva fogja tenni, mármint a film elmesélését?-kérdi Marcus.
A tanár vörös fejjel állítja le a filmet, aminek eddig az elindításával bajlódott.
-Most nézze meg a világ! Tudsz csendben maradni a film végéig?-kérdi a tanár.
-Csak akkor Mr. Moreau, ha Hazel állni fog amikor mesél, legyen valami jó is az órában-mondja Marcus, miközben hátra néz.
Szemforgatva veszem el a pillantásom a fiúról, aki úgy vigyorog, mint a tejbetök.
-Marcus, kifelé!-kiabálja a tanár.
-Szerintem a ribinek nincs jó...-mondja Jessica, de ideje nincs befejezni, mert a tanár őt is kiküldi.
-Van valakinek még megjegyzése?-kérdi a tanár amikor Jessica és Marcus már elhagyták a termet.
A tanár elindítja a filmet, és mindenki teljes odaadással koncentrál a filmre.
Figyelek egész órán, hogy el tudjam mesélni, hogy miről szólt a film, és a tanár ahogy megígérte kérdez is mielőtt kicsengetnek.
-Hannah kezdheted-mondja.
-Hazel-javítom ki, de ugyanolyan pillantásban részesít, mint az óra elején.
-Honnan tudsz ilyen jól franciául?-kérdi Seb, miközben kimegyünk a folyosóra.
Mr. Moreau elégedetten osztályozott le, és most már nem fog kételkedni abban, hogy jól beszélem a nyelvet.
-Tudod apám a maffiafőnök Párizsban, és én mint az utód, gyakran utazok oda, hogy megtanítsa nekem, hogy kell gyilkolni, lopni vagy, hogy kell vezetni egy több száz fős csapatot-mondom komolyan.
Seb ledermedve néz rám, én pedig felnevetek arcát látva. Egy kisgyerekre hasonlít, aki a kedvenc meséjét nézi és nem tud betelni vele.
-Ugyan már raszta. Komolyan elhitted?-kérdem.
-Úgy mondtad ezt el, hogy tényleg elhittem. Túl sok akciót nézel, kislány-mondja-Te mint maffiafőnök-csóválja meg a fejét.
-Jobban teszed, ha nem okoskodsz, mert még véletlenül egy golyó találja el a buksid. -mondom, miközben ujjammal megbököm halántékát.
Felkuncogok, ő pedig csak megforgatja a szemét.
-Vigyázz!-szól Seb, de már késő.
Egy kemény fej koppan az enyémnek, és fenékre esve nézek fel az illetőre. Mellettem a könyveim szanaszét hevernek a csempén. Fejem fogva állnék fel, és ebben Isaiah segít, még ha nem is egyeztem bele. Seb összeszedi a földről a könyveim, majd a kezembe adja.
Hálálkodva nézek rá, mert nem tudtam volna lehajolni értük a szédülés miatt. Elég keményfejű Isaiah, bár ezt az előbbi nélkül is tudtam volna. Nem lett volna szükséges egy ilyen típusú teszt.
-Bocsánat kérés, vagy egy békülős puszi? -kérdi Isaiah egy kacér mosollyal az arcán-A számra kérem, mert csak ez érne fel azzal, hogy nekem jöttél.
-Kösz nem élek egyik lehetőséggel sem-mondom, és indulnék is tovább, de elém lép.
Isaiah oldalra néz Sebre, majd felnevet, de a raszta hajú mintha már megszokta volna tőle az effajta bánásmódot.
-Nem gondoltam volna, hogy összejöttök-mondja Isaiah-Te bombázó vagy, ő pedig-mondja, és mintha gondolkodna a helyes válaszon-Ő pedig csak Seb, a lányok rémálma.
Sebre nézek, aki meg sem rezzen, hogy így beszél vele.
-Mond, te néztél már tükörbe?-kérdem flegmán.
-Mindennap ezt teszem-mondja.
-Még nem tört össze?-kérdem.
-Ma mégis rajtam veszekedtetek Jessicával-mondja.
-Ő volt veled, én ellenetek. Van különbség a te állításod és az enyém között-mondom.
Isaiah perverzül végigmér, és még csak ennyit tesz hozzá a beszélgetéshez.
-Megfog változni a véleményed, cica. Senki nem tud nekem ellenállni.
Elmegy mellettem, én pedig dühösen igazítom meg a vállamon a táskát. Összeszűkült szemekkel nézek Sebre, aki félve lép hátrébb.
-Ilyenkor tényleg elhiszem, hogy maffiafőnök vagy-mondja.
-Kit utál Isaiah a suliban?-kérdem.
-Ez egyértelmű, Jeremy Gilbertet-mondja.
Elindulok a szekrényem felé, Seb pedig utánam siet. Látja rajtam, hogy mérges vagyok és, hogy valamin nagyon gondolkozom.
-Mit tervezel?-kérdi.
-Semmit, csak érdekelt-válaszolom.
Kinyitom a szekrényem, és beteszem a francia könyvem, majd kiveszem a kémiát, és elindulok a labor felé.
-Ne is foglalkozz Isaiahhal ő mindig ilyen bunkó-mondja Seb, miközben a vállamra teszi a kezem, mintha nyugatatni akarna.
-Nem foglalkozom, és elég nyugodt vagyok-mondom, mire abbahagyja a vállam paskolását.
-Megtalálod, hogy hol van a kémia terem?-kérdi Seb.
-Persze, de te hova mész?-kérdem.
-Van egy kis elintéznivalóm, de mindjárt utánad megyek-mondja.
Bemegyek a terembe, és leülök az első padba. Az elméletem, hogy kicsit lazulok azonnal füstbe megy amikor meglátom az asztalom mellett álló Isaiahot.
-Szabad?-kérdi, de már le is ül mellém.
-Nem-mondom, miközben előveszem a telefonom.
Ő még mindig mellettem ül-Nem hallottad, amit mondtam, esetleg süket vagy?-kérdem flegmán, majd ránézek.
Elmosolyodik, és combomra csúsztatja a kezét. Körbe nézek, szerencsére alig vagyunk még a teremben. Még az kell, hogy valaki meglásson minket, és rögtön indul a pletyka.
-Vedd le rólam a mocskos kezed-mondom, miközben fintorogva leveszem a kezét a combomról-Eltévesztetted a házszámot-mondom.
-Szerintem meg nem-mosolyodik el-Könyörögni fogsz nekem, hogy érintselek meg-hajol közelebb hozzám, majd suttogja a fülembe-Úgy is az enyém leszel-kuncog bele a fülembe. Szóra nyitom a szám, de ő ujját ajkamra teszi-Shh. Alig várom már a péntek három órát. Találok okot, hogy kettesbe legyünk-mondja mosolyogva.
Elveszi ujját ajkamról, ismét szóra nyitom a szám, de ekkor bejön a tanárnő. Rögtön kiosztja a feladatokat, mivel párban kell dolgoznunk, így Isaiahhal dolgozok. Csodás. Lehetne még elcseszettebb ez a nap?
Csengetnek, én pedig fellélegezve állok fel, majd a felszerelésem összeszedem, és elhagyom a labort. Isaiah egész órán nem segített, bár nem is vártam el tőle, de így is kapott egy jó jegyet, amit persze nekem köszönhet. A szekrényem felé veszem az irányt, amikor ma már másodjára megyek neki valakinek. Ma elég szerencsétlen napom van. Felnézek, de az illető most kivételesen nem Isaiah, hanem egy barna hajú srác.
-Sajnálom-motyogom, miközben kerülném ki, de megragadja a karom.
-Gondolom te vagy az új lány-mondja mosolyogva. Nem láttalak még itt-mondja.
-Eddig nem láttál itt, akkor ezek szerint tényleg új vagyok itt-válaszolom,kicsit durvábban, mint kellene.
-Jeremy Gilbert-mondja, és arcomra pedig kiül egy mosoly-Ezek szerint már hallottál rólam-mondja, és nem is leplezi, hogy ez büszkeséggel tölti el.
-Talán-mondom, de ekkor valaki elhúz Jeremytől.
Az illetőre nézek, aki nem más, mint a minden lében kanál Cora.
-Elrabolom egy kicsit-mondja a lány, majd leültet az egyik üres padra.
Oldalra nézek, és Jeremy még mindig ott áll ahol eddig. Térdig érő farmernadrágot és fekete pólót visel. Tekintetem újra az előttem álló lányra vezetem, aki épp füzetébe ír valamit.
-Mi olyan fontos, hogy elráncigáltál?-kérdem unottan.
-Jeremy nem olyan srác akivel megéri öt másodpercnél tovább beszélgetni-mondja, miközben felnéz a füzetéből.
Fekete farmernadrág, rózsaszín póló van rajta, míg hosszú lábait egy fehér cipőbe bújtatta. Vasalt haja pedig vállára omlik, amit egy apró mozdulattal a füle mögé tűr.
-Figyelsz rám?-kérdi.
-Nem igazán-válaszolom lazán, mire felsóhajt.
-Az igazgatónő és a helyettese kérte, hogy tájékoztassalak arról, hogy vannak szakkörök a suliban, és egyre muszáj menned. Izgalmas foglalkozások suli utánra. Nehezen tudtam dönteni amikor nekem kellett, de...-mondja, de amikor észreveszem, hogy ez hosszúra fog sikerülni, neveletlenül közbeszólok.
-A lényeget, Cora-mondom, miközben felállok.
-Te tényleg nehéz eset vagy-motyogja-Tudom ajánlani az újságírói vagy az olvasó szakkört, de emelett van még a rajz is, ami a kreativitást fejleszti, mégha nem is tudsz egy pálcikaembernél többet rajzolni.
-Az olvasó szakkör még elviselhető-mondom, Cora pedig azonnal felírja a füzetébe, ha meggondolom magam ne kelljen újra arra várjon, hogy mit válaszolok-Mehetek?
-Várj-szól utánam, majd rápillantok, ő pedig belekezd-Vigyázz Jessicával, de főleg a fiúkkal. Az éremnek is két oldala van-mondja, majd elindul az ellenkező irányba, én pedig ott maradok a folyosó közepén összezavart elmével.
Egy ujj, ami a két bordám közé fúródik zökkent ki a gondolkodásból. Seb mosolygós arca jelenik meg előttem, így az én ajkam is felfelé görbül a felesleges kérdések hanyagolása miatt.
-Képzeld, Haz-mondja lelkendezve, de a figyelmem azonnal leköti a becézés-Együtt csináljunk a beszámolót.
-Ne viccelj ezzel-mondom, miközben elindulok a bejárati ajtó felé.
Kitárva a hatalmas ajtót, a szokásos nyüzsgés fogad az udvaron. Kosarazó fiúk, pletykálkodó lányok, és a menzás kaját elfogyasztó lények.
-Pedig elrendeztem, lehet az is közrejátszott, hogy az igazgatónő fia vagyok-mondja.
-Komolyan?-kérdem mosolyogva.
Végre nem kell Adammal együtt dolgoznom, ami talán az egyetlen jó hír a mai nap.
-Komolyan-mondja.
-Megfenyegetted?-kérdem, ő pedig megáll.
Sarkon fordulok, hogy megkérdezzem miért állt meg, amikor megpillantom a hatalmas mosolyt, ami kiült az arcára. Hangosan felnevet, miközben zsebre dugja a kezeit. Raszta haja össze van fogva egy laza copfba a tarkóján, és amikor nevet megjelenik a gödröcskéi, ami mosolygásra késztet. Őszintén hahotázik, és nem is tudom, hogy erre, hogy képes.
-Igen-mondja, amikor már abba tudja hagyni a nevetést-Mondtam neki, hogy ha nem tesz minket össze egy csoportba, akkor kevesebb fizetést kap, és te nem fogsz bemenni az órájára.
Felvont szemöldökkel nézek rá, miközben leülök az egyik asztalhoz, ő pedig velem szemben. Kivesz a táskájából egy szendvicset, meg egy csokit.
-Csak vicceltem-mondja mosolyogva-Melyiket kéred?
-Nem vagyok éhes, kösz-mondom, ő pedig vállat von, miközben kicsomagolja a szendvicset, majd beleharap.
-Elmondtam, hogy a társunk nem igazán akar velünk együttműködni, a tanár pedig megengedte, hogy együtt csináljuk-mondja-Persze ha szeretnéd, hogy veled csináljam-mondja.
-Inkább veled-mondom, arcára pedig kiül egy hatalmas mosoly.
-Láttam Jeremyvel beszélgettél-mondja, miután megrágja és lenyeli a szájába betuszkolt fél szendvicset.
-Igen, de azt is láthattad, hogy nem sokáig-mondom, miközben a telefonom kijelzőjére nézek.
Hamarosan becsengetnek, de addig még van pár perc.
-Cora elrángatott, mert ki kellett választanom, hogy melyik szakkörre akarok járni-mondom unottan.
-Nem vesztettél semmit-mondja.
-Cora is ezt mondta.
-Mert ez az igazság. Jeremy majdnem a legrosszabb tanuló, és síkhülye, de a lányokat naponta cserélgeti-mondja Seb, és most már értem miért mondta Cora, hogy vigyázzak a fiúkkal.
-Nem áll szándékomban egyik sráccal sem kikezdeni-mondom, és mintha Seb megkönnyebbülve felsóhajtana.
-Akkor jó-mondja.
Amikor kicsengetnek az utolsó óráról, mindenki fejvesztve hagyja el az iskola épületét, csak Seb és én lépkedünk ráérősen a folyosón. Mindenki a hétvégi buliról beszél, lázban égve terjesztik a hírt, hogy sokan elmenjenek.
-Jössz a pénteki buliba?-kérdi Seb, miközben kinyitja a bejárati ajtót, és előreenged, amit egy bólintással meg is köszönök.
-Nem igazán ismerek még senkit, így nem tudom mennyire lenne jó ötlet, hogy elmegyek-mondom.
-Ott leszek, és engem ismersz-mondja mosolyogva, majd a kocsinak dől, amit egy gombnyomással ki is zárok.
-Helyes pasik is lesznek?-kérdem kuncogva.
-Itt áll előtted az egyik-mondja büszkén.
-Mennem kell-mondom mosolyogva, miközben beszállok a kocsiba.
Lehúzom az üveget, amin Seb azonnal be is hajol.
-Holnap péntek-mondja, mintha nem tudnám.
-Tudom-mondom, miközben lekötöm magam.
-Megyünk együtt a bulira?-kérdi, szemében pedig reményt fedezek fel.
-Nem döntöttem el, hogy megyek-e.
-Szólsz, ha mégis meggondolod magad?-kérdi reménykedve.
-Szólni fogok, ígérem-mondom mosolyogva-Haza vigyelek?
-Anyámmal megyek ebédelni, mert elég rég voltunk együtt a sulin kívül-mondja
Ezek szerint anyja nem él velük, de nem teszem fel a kérdést, hogy megbizonyosodjak róla.
-Raszta-mondom, amikor már épp indulna-Kösz, hogy nem engedted, hogy felpofozzam Jessicát-mondom mosolyogva-Nem hiányzott volna egy figyelmeztetés az anyádtól.
-Most már mondhatjuk, hogy barátok vagyunk-mosolyodik el.
Hiába is akarok ellenséges lenni vele, nem igazán sikerül. Segít nekem amikor csak tud, nem hagyja, hogy bajba kerüljek, kedves velem és ami a legfontosabb nincs hátsó szándéka, csak a barátom akar lenni. Azt hiszem szükségem volt már egy ilyen barátra.
-Jövök neked eggyel-mondom mosolyogva.
-Szavadon foglak-mondja-Holnap találkozunk, Haz-mosolyodik el, majd hátrébb lép a kocsimtól.
Intek neki egy aprót, majd gyújtást adok a motornak, és kihajtok a parkolóból.
Bármennyire is nem akartam itt barátokat szerezni, Seb mégis vészesen közeledik ehhez. Egy barátságból még semmi rossz nem származhat, addig még nem kérdezősködik.
Persze a hazugságok és a titkok sosem helyesek egy barátságnál.

Sziasztok!

Aki először olvassa a történetem az láthatja, hogy mennyire lassan halad az átírás, de ezt azok is tudják akik már előrébb vannak ezzel.