Fogadás

EIGHT

•a kételkedés, a kávézós incidens és az éjszakai látogató•

_______________________________

Nem szeretem reggeleket, de hétfőnként egyenesen utálom, és ez csak egyre rosszabb lesz. Kikapcsolom az ébresztőt, majd pislogok párat, hogy kitisztuljon a látásom. Pár ismerősnek jelölést veszek észre, de ezekkel nem igazán foglalkozok, csak felállok és kiballagok a fürdőbe. Egy pillanatra nézek a tükörbe, és nem fogad valami szép látvány. Egy kócos hajú, karikás szemű lány néz vissza rám. Borzalmas. Tegnap moziban voltunk Sebbel, utána pedig átjött hozzám, és egy kisebb film maratont tartottunk, így sikerült egy után elaludnom. Ő egykor ért haza, és nagyon remélem az anyukája nem szidta le annyira. Ezért is nézek ki ma ilyen ramatyul, keveset aludtam. Miután megmosom a fogam, az arcom és megfésülködök, kimegyek a szobámba. A szekrényem elé állok, és elkezdek keresgélni benne, amikor a kezem közé akad egy fekete pántos ruha. Belebújok a ruhába, majd halványan kisminkelem magam, a hajam pedig kiengedve hagyom. Felhúzom a fekete cipőmet, elveszem a táskám és telefonom, majd lemegyek a földszintre. Palacsinta illat terjeng a levegőben, és nevetés hallatszik a konyhából. Remélem nem Rudy új barátnője van itt, biztos csak anyának van ilyen jó kedve kora reggel. Amikor belépek a konyhába meglepődve pillantom meg a raszta hajú barátom, épp anyámmal beszélget, aki jól szórakozik azon, amit a fiú mond. Legalább jól kijönnek egymással. Tegnap bejelentettem, hogy moziba megyek az osztálytársammal, anya azonnal vissza rángatott, hogy beavassam a részletekbe. Az érdekelte főképp, hogy fiú vagy lány, és utána tette fel megállás nélkül a kérdéseket. Boldog volt, hogy végre találtam magamnak barátokat, és megígértette velem, hogy bemutatom neki minél előbb. Ez elég gyors volt, még ha nem is én mutattam be őket egymásnak.
-Hali-köszönök, mire mindketten rám kapják a tekintetük.
Mosolyogva figyelik minden mozdulatom, és az, hogy ennyire kijönnek egymással, az én arcomra is mosolyt csal.
-Jó reggelt-mondja anya, miközben az asztalra teszi a reggelit.
-Hali-köszön Seb, majd belekortyol a kávéjába.
-Indulhatunk?-kérdem Sebtől.
-Igen-mondja, miközben feláll.
Apa lép be a konyhába, majd nyom a fejem búbjára egy puszit. Sebbel kezet fognak, de apa nem fordít túl sokat figyelmet az új barátomra.
-Hol van a fehér ingem?-kérdi apa komoran.
-A szennyesben-válaszolja anya, de rá sem néz apára.
-Kértelek, hogy mosd ki-emeli fel a hangját apa, én pedig összerezzenek.
-Az csak egy ing, húzz másikat-mondja anya unottan.
Mi történt itt? Miért ilyenek? Nincs időm feltenni a kérdést, mert Seb megfogja a karom, és elkezd húzni maga után. Együtt elhagyjuk a házat, majd beülünk az autójába, ami a házunk előtt áll. Fogalmam sincs miért voltak ilyenek egymással, lehet csak apróság, de ebben az a legijesztőbb, hogy eddig sosem vitatkoztak. Lekötöm magam, miközben halkan felsóhajtok.
-Jól vagy?-kérdi.
-Jól... csak meglepődtem-motyogom.
Az út további részében nem szólunk a másikhoz, csak hallgatjuk a zenét, ami halkan szól a rádióból.
A sulihoz érve ahogy Seb talál üres helyet a parkolóban, kiszállok a kocsiból. Seb is így tesz, majd egy gombnyomással bezárja az autóját. Megáll mellettem, majd megfogja a kezem, váratlanul ér a cselekedete, így azonnal elhúzom, ő pedig azonnal a zsebébe dugja a kezeit.
-Túl reagálom?-kérdem halkan.
-Lehet, de megértem-mondja mosolyogva.
-Csak túlreagálom-mondom, miközben megigazítom a vállamon a táskát.
-Ha úgy alakulna befogadlak, és te leszel a cselédem-mondja, majd megsimogatja a fejem búbját.
-De édes és önzetlen vagy-mondom egy halvány mosollyal az arcomon.
-Szégyen, hogy erre csak most jöttél rá-forgatja meg szemeit mosolyogva.
Átkarolja a vállam, miközben a másik kezével int pár haverjának. Nem igazán ismerem őket, persze nagyon mást sem a suliban, csak Sebet. Raszta mellettem felnevet, én pedig kérdőn nézek rá.
-Azok az irigy tekintetek-mondja és, hogy tovább fokozza a dolgot, nyom egy puszit a fejem búbjára.
A suliszekrények felé igyekezve Seb épp azt meséli, hogy hogy surrant be éjjel a szobájába és, hogy mennyire élvezte ezt.
A szekrényhez érve gyorsan kiveszem a irodalom könyvem, majd Seb felé fordulok.
Mögötte megpillantom Jeremyt, aki épp pár haverjával fog kezet. Nem akarom, hogy észrevegyen, bár ez elkerülhetetlen, hisz egy suliba járunk.
-Hétvégén megismételhetnénk a tegnapi napot-mondja lelkendezve.
-Jó lenne-mondom, és elkapom a tekintetem Jeremyről, majd Sebre nézek-Horrort kellene nézni.
-Nem fogsz félni?-kérdi kuncogva.
-Dehogy-legyintek a kezemmel mosolyogva, de azonnal le is hervad, amikor meglátom a felénk közeledő Jeremyt.
-Jeremy jön...-motyogom, de Seb már nem tud válaszolni, mert megáll mellettünk az emlegetett.
-Beszélhetnénk?-kérdi Jeremy-Négyszemközt-mondja, miközben Sebre néz.
-Órán találkozunk-mondom Sebnek, aki csak mogorván néz a másik a fiúra.
-Rendben-mondja, majd elmegy mellettünk.
A folyosón pár tekintet azonnal rajtunk állapodik meg, ahogy Jeremy tesz felém egy lépést, de én rögtön hátrálok. Küldött pár üzenetet a bulin után, és tegnap is, de nem válaszoltam egyikre sem. Valójában nem Jeremy a hibás, hanem én.
Az üzenetekben csak annyi állt, hogy reméli, hogy nem haragudtam meg rá, amikor erre nem írtam vissza jöttek az olyan üzenetek, hogy ő nagyon sajnálja, és nem akart tolakodó lenni. Csak nem értem, hogy miért akarja megbeszélni. Nem feküdtem le vele, és ezek után már nem kellene keressen.
-Beszélni is fogsz?-kérdem kissé flegmán.
-Nem válaszoltál az üzenetekre-mondja halkan, hogy más ne hallja.
-Honnan van meg a számom?-kérdem.
-Rudy adta meg-mondja.
-Remek-motyogom unottan.
-Sajnálom, Haz-mondja, miközben a kezemért nyúl, de ismét elhúzódok.
-Sajnálod, hogy nem történt meg?-kérdem unottan.
Megszólal a csengő, és már mennék, hogy ne kések az óráról, de Jeremy nem szándékozik még békén hagyni.
-Sajnálom, hogy majdnem olyat tettem, amit te józanul sem akarnál. Kihasználtam, hogy részeg vagy. Ezt sajnálom-mondja bűnbánóan.
Ezt a szöveget meddig gyakorolhatta? Nem teszem ezt szóvá, mert akkor még hosszabb lesz ez a beszélgetés.
-Csak felejtsük el-mondom.
Elmegyek mellette, de megfogja a karom, és visszahúz. Mérgesen pillantok a fiúra, miközben kitépem a kezem a szorításából. Mindenáron az személyes terembe akar pofátlankodni.
-Haragszol?-kérdi, miközben a zsebébe dugja a kezeit.
-Nem-mondom, mire egy hatalmas mosoly ül ki az arcára.
Rá nem haragszom, talán csak egy kicsit. Mindketten részeg voltunk, és az a lényeg, hogy nem történt semmi.
-Kiengesztelő kávé a Starbucksban?-kérdi mosolyogva.
-Legyen-egyezek bele.
-Órák után várlak a parkolóban-mondja lelkendezve.
Bólintok válaszképp, majd elindulok az osztályom felé, ahol már biztos bent van a tanár. Már a második héten kések, remek. Kinyitom az ajtót, de megnyugodva fújom ki a levegőt, mivel nincs még bent a tanár. Seb a mellette lévő helyre mutat, és én hálálkodva nézek a fiúra. Leülök mellé, ő pedig azonnal kiveszi a füléből a fülhallgatót, és kíváncsian fordul felém.
-Mit akart Gilbert?-kérdi.
-Suli után kávézni megyek vele-mondom, és ő pedig aggódva néz rám-Nem akarok tőle semmit, csak kávé, ez nem randi-mondom, ő pedig megnyugszik.
Nem értem miért aggódik, de nem tudom megkérdezni, mert belép az osztályfőnök. Leteszi a táskáját az asztalra, majd zsebredugott kézzel fordul felénk.
-Azt hittem az első nap érthető voltam-mondja higgadtan-De akik elfelejtették, hogy mit mondtam a múlt héten, azok kedvéért még egyszer elmondom.
-Ez hosszú lesz-motyogja Marcus.
-Nem lesz hosszú, Marcus-mondja a tanár, mire Marcus megforgatja a szemeit-Nincs lógás, alvás az órán, verekedés, illetlen beszéd, ezt néhányan már az első héten mind kipipázták. Azt hittem érettebben viselkedtek ti hárman.
-Tudja elkezdtem rendes lenni, de nem igazán jött össze-mondja Liam nevetve.
-Walker? Montgomery?-mondja a tanár.
-Lógok az órákról mert néhány nagyon uncsi. Verekszek mert mindenkinek a suliban tudnia kell hol a helye. Alszok órán, mert az éjszakám eseménydús...-mondja Marcus egy perverz mosollyal az arcán-Elmesélhetem önnek, hogy hányan...
-Nem szükséges-mondja azonnal a tanár-Walker? Te milyen magyarázattal állsz elő?
-Nem jól tanítanak a tanárok-mondja Isaiah unottan.
-Van valakinek problémája azzal, hogy hogy tanítanak a tanárok?-kérdi a tanár.
-Nincs-mondja az első sorban ülő lány.
-Kérd meg az egyik osztálytársad, hogy segítsen. Vannak páran, akiknek jó jegyei vannak, és odafigyelnek az órákon-mondja a tanár.
-Abból nem tanulás lenne-nevet fel Liam.
-Maga szerint ki segítene nekem?-kérdi Isaiah.
-Nem tudja senki sem elviselni-suttogja Seb.
-Ki segítene Isaiahnak?-kérdi a tanár.
-Nekem is jó jegyeim vannak-mondja Jessica azonnal.
Mellettem Seb alig bírja visszatartani a nevetést, ő elég jól szórakozik ezen.
-Akkor inkább évet ismétlek-mondja Isaiah.
Jessica hisztizni kezd, mert Isaiah ilyet mondott, Seb mellettem a kezébe temetett arccal nevet, és a többiek is hangos nevetésbe kezdenek, csak én vagyok a kivétel.
Megszólal a csengő, Sebbel rögtön felállunk, és kimegyünk a folyosóra. Mellettem raszta nézgelődik, mintha keresne valakit.
-Van olyan lány aki tetszik neked?-csúszik ki a számon.
Zavartan pillant rám, és már bocsánatot akarok kérni, hogy ilyet kérdeztem, amikor megszólal.
-Sarah a neve-mondja-Sarah Thompson.
-Randiztál már vele?-kérdem mosolyogva.
Bámul maga elé, de nem válaszol, így meg is tudom a választ. Megfogom a vállat, ő pedig rám néz.
-Beszéltél már vele?-kérdem.
-Sarah szép lány, de nem komoly-mondja-Mellesleg ott áll a szekrénye előtt, piros ruhában-biccent a fejével a lány felé.
Arra nézek amerre mutatta, és hamar meg is pillantom a piros ruhás csajszit, aki épp a szekrénye előtt áll, és ügyetlenkedik.
-Menj, és beszélj vele-mondom, ő pedig azonnal rázni kezdi a fejét, hogy nem megy-Segíts neki. Menj.
Seb nagy nehezen elindul a lányhoz, én pedig kíváncsian figyelem az eseményeket. Megáll a lány mellett segít neki felszedni a könyveket, de ekkor egy nem kívánatos személy hangja megzavar.
-Segítesz az öcsémnek csajozni? Az ágy mellett is állni fogsz amikor...-mondja, de nem tudja befejezni, mert közbeszólok.
-Idióta-morgom, ő pedig tesz felém még egy lépést-Úgy volt, hogy békénhagysz, és hozzám se szólsz.
-Te mondtad, de nem egyeztem bele-mondja mosolyogva, mintha nyert volna.
-Mit akarsz?-kérdem.
-Tudod jól-mondja egy perverz mosollyal az arcán, válaszképp csak megforgatom a szemem-Korrepetálnál te?
-Te hülye vagy-mondom unottan-Most mondtad a szándékod, és azt várod el, hogy segítsek neked.
-Lehet félreértettél-mondja kuncogva-Egy szendvicset akarok, eléggé éhes vagyok.
Szemforgatva indulok el a osztály felé, de Isaiah továbbra sem hagy békén. Nem fogja fel, hogy nagyon unalmas, és nem akarok vele beszélgetni.
-Kérlek, Grey-mondja.
-Nem-mondom gondolkodás nélkül.
-Jó leszek-mondja-Ma a könyvtárban órák után.
-Van programom-válaszolom, ő pedig meglepődve néz rám.
-Még is mi?-kérdi felvont szemöldökkel.
Utálja Jeremyt, így büszkén adhatok választ a kérdésére.
-Kávézni megyek-mondom, miközben felé fordulok-Jeremyvel.
-Otthon is ihatsz kávét. Szóval?-nevet fel.
-De én most kávézóban fogok inni kávét.
-Találj ki ennél jobb kifogást-mondja.
-Kérdezd meg Jeremyt, ha nem hiszed el-mondom, ő pedig azt hiszem most már elhiszi.
Szerencsémre Jeremy és pár haverja sétál a folyosón, és amikor meglát elindul felénk. Isaiah unottan figyeli a közeledő fiút, tényleg utálják egymást. Érdekel, hogy miért, de lehet egyik sem mondaná el az igazat.
-Szia-mondja Jeremy.
Először rám néz, majd Isaiahra. Farkasszemet néznek, és úgy érzem ha várok pár percet egymásnak ugranak. Mibe keveredtem?
-Szia-válaszolok, és csak ekkor pillant újra rám Jeremy.
-Kávé. Jobbat nem tudtál kitalálni?-kérdi Isaiah.
-Baj, hogy kávézni megyünk?-kérdi Jeremy.
Újra feszült a hangulat közöttük, így jobb ha lelépek. Szó nélkül megyek el mellettük, lehet észre sem vették, hogy már nem állok ott velük.
Megrezzen a telefonom az asztalon, még nem jött be a tanár, így megnézem. Kezemmel meglököm egy kicsit a mellettem ülő Sebet, aki eddig kutyákról nézett videókat.
-Írt Jeremy-suttogom.
-Mit?-kérdi-Lemondja a randit?
-Jó lenne, de csak annyit írt, hogy késni fog egy kicsit, de várjam meg a parkolóban.
Belép a terembe a töritanár, és egy hatalmas mosoly van az arcán. Seb a fülembe súgja, hogy ha így vigyorog akkor ellenőrző lesz. Pár másodperc múlva arra kér minket, hogy vegyünk elő egy lapot.
-Csak a tavalyi leckéből kérdezek, nem kell megijedni-mondja a bajuszos tanár-Tizenöt percet adok, hogy válaszoljatok a kérdésekre. Mr. Roberts is bejön az órára. Lesz egy kis meglepetés, de tőle többet megtudhattok majd.
-Milyen meglepetés?-kérdi Pearl.
-Nem lesz suli?-kérdi lelkendezve Liam.
-Lesz iskola-mondja a tanár.
Segítek Sebnek is néhány kérdésnél, amikor a tanár nem figyel. Csak öt kérdés, tizenöt perc alatt. Valaki ujjával megböki a hátam, de nem fordulok hátra.
-Mi a válasz az elsőre?-suttogja Isaiah mögöttem.
Nem válaszolok neki, és pár másodperc múlva feladja, és nem bökdösi tovább a hátam.
Mindenki átadja az ellenőrzőjét, és ekkor nyílik is az ajtó, és osztályfőnök lép be a terembe.
-Hogy sikerült?-fordul felénk Mr. Roberts.
-Jól-mondja az egyik lány, azt hiszem Lilly a neve.
-Remélem is-mondja a tanár.
-Mi a meglepetés?-kérdi Jessica.
-Nem nevezném meglepetésnek, ez inkább csak egy jó ötlet-mondja, de mi még mindig értetlenül nézünk rá-Mindegy. Elmondom mi az, és akkor érthetőbb lesz a dolog-mondja-Az utolsó asztalon lesznek ezek a zacskók-mondja, és elveszi az asztalról
a papírzacskókat-Ezt bók zacskónak fogjuk hívni.
-Minek?-kérdi értetlenkedve Marcus.
-Bók zacskónak-mondja ismét a tanár-Valaki ír az osztálytársának egy kedves üzenetet vagy vallomást, és névvel esetleg anélkül beledobja ebbe a zacskóba a papírt, és az illető megtalálja. Nevek már rajta vannak a zacskókon, így tudjátok kihez melyik tartozik. Érthető?
-Nem-mondja Jessica.
-Szuper. Akkor Mr. West és én hátra vigyük a zacskókat, és aki akar már ma dobhat bele kedves kis üzenetet az osztálytársa zacskójába-mondja az osztályfőnök.
Sokan fintorogva nézik a zacskókat, köztük én is. Ez baromság. Mit tudnánk egymásnak írni, méghozzá kedveset? Már most tudom, hogy ebben én nem veszek részt.
-Neked tetszik?-suttogom halkan.
-Szerintem vicces-mondja mosolyogva.
-Vicces?-kérdem felvont szemöldökkel. Ebben mi vicces?
-Csak elképzeltem Jess arcát, aki meglátja, hogy nincs tele a zacskója, és emiatt hisztizni kezd-mondja Seb derűsen.
Abban a pillanatban, hogy megszólal a csengő, mindenki egy emberként áll fel, mad hagyja el a termet. Mr. West és Mr. Roberts egy órán a legrosszabb ötlet. A "jaj a 90-es évek" meg a "ezeket a mai fiatalok nem tudják értékelni" meséket kellett hallgatni az óra további részében.
-Ez tré volt-mondja a mellettem ballagó Seb.
-De nagyon-válaszolok.
-Ott van Sarah-mondja lelkendezve Seb, és már el is indul a lány felé, aki hatalmas vigyorral fogadja a srácot. Klassz.
A szekrényemből kiveszem a fizika a könyvem, és csak akkor térek magamhoz, amikor valaki ujjával megböki a felkarom. Oldalra nézek, és abban a pillanatban ahogy megpillantom mellettem állót, indulnék is tovább de ő elém áll.
-Azt hittem nem vagy gyáva-mondja Jess.
-Mit akarsz?-kérdem egykedvűen.
-Azt, hogy hagyd itt a várost-mondja flegmán.
Oldalra pillantok, ahol Seb és Sarah beszélgetnek. Seb annyira boldognak tűnik, remélem nem is veszi észre, hogy ismét Jessel beszélgetek. Az előttem álló lányra nézek, aki szokásához híven ma is kivágott pólóban van, amiből majdnem kiesik a melle, és egy miniszoknyát húzott fel, amiben épp nincs ki a feneke.
-Tudod, hogy ez az álmod nem fog teljesülni-mondom továbbra is unottan.
Nem értem miért beszél velem ennyit ez a csaj, ha utál. Ilyenkor csak messziről szoktak ócsárolni, vagy nem?
-Sajnos-mondja, miközben ujjára tekeri az egyik szőke hajtincset-Hogy mit akarok? Hm-mondja, és úgy tesz mintha gondolkodna-A földbe taposni téged-mosolyodik el.
-Miért lenne ez jó neked?-kérdem higgadtan.
Nem fogok mindenki előtt jelenetet rendezni, az nem én lennék. Csendben is tudok olyat mondani, hogy máskor ne merjen hozzámszólni.
-Mert mindegyik pasit el akarod tőlem venni-mondja, mire felnevetek.
-Számtalanszor elmondtam, hogy nem kell egyik sem-mondom, és elég jól szórakozok ezen.
-Még is hagyod magad. A bulin is majdnem kamatyoltál Jeremyvel. Ki lesz a következő? Isaiah? Seb?-kérdi gúnyosan-Azt tisztáztuk, hogy Isaiahnak nem kellenél-mondja.
Szemforgatva megyek el mellette, amikor megfogja a karom, és visszahúz. Az egyik szekrénynek csapódok, most már a folyosón tényleg mindenki minket néz, még Seb is. Van erő a rüfkében. Megigazítom a ruhám, miközben figyelem, hogy ő arcán egyre hatalmasabb a vigyor. Undorító.
-Na, de Seb-mondja hangosabban a kelleténél-Seb miért barátkozik veled? Ő köztudott, hogy nyomi, de te inkább olyan vagy mint én-mondja, és az előbbi higgadtság már eltűnt.
-Na, ide figyelj...-mondom mérgesen, de ő közbeszól.
-Mit akarhat egy ilyen nyomi egy olyantól, aki most kicsit híresebb a suliban? Új vagy itt, mindenki veled akar lógni, és milyen meglepő Seb barátkozik veled. De meddig? Hírnevet akar ezzel, hogy veled barátkozik? Mindenki megkeresi, hogy rólad többet megtudjon.
Megáll bennem az ütő, bár tudom, hogy baromság amit mond, sikerült neki bogarat ültetni a fülembe. Sebre nézek, aki azt hiszem mindent hallott ebből.
-Fáj ezt hallani?-kérdi gúnyosan.
-Nem fáj, hisz nem vagyunk olyan régóta jóban, hogy ez most engem padlóra küldjön-mondom, Jess pedig fintorogva dobja hátra szőke haját. Nem erre a válaszra számított-Engem nem lehet semmivel padlóra küldeni.
Elmegyek mellette, de egy pillanatra Sebre nézek, aki ledöbbenve figyel. Miért kell minden itt töltött nap egyre szarabb legyen? Bemegyek a terembe, ahol már bent van a tanár. Miután bocsánatot kérek a késésért, leülök a helyemre. Pár másodperccel később viharzik be Seb is. Leül mellém, de nem szól semmit. Csak annyit kellene mondjon, hogy hazugság, amit Jess mondott. Ezt akarom hallani, de lehet majd nem ezt mondja. Mindegy.
A fizika óra monoton módon telik, és annyit írunk, hogy időm nincs gondolkodni. Mellettem Seb egész órán csak firkálgat a füzetébe, és ez így van rendben.
A csengetés pillanatában felpattanok a helyemről, a táskámba söpröm a könyvem, és elhagyom a termet, de még hallom, hogy a tanár a házi feladatról beszél.
Jeremyvel nincs kedvem találkozni, de most már nem akarom lemondani, lehet neveletlenség lenne. A késés is kiengesztelő talinál pofátlanság.
-Megvárakoztat a herceged?-hallom meg mögöttem Isaiah hangját.
A parkolóban kell várnom Jeremyt, és remélem nem fog olyan sokat késni.
-Akadt egy kis dolga-mondom, miközben sarkon fordulok-Gondolom-ezt már csak halkan mondom ki.
-Addig itt fogsz várni rá? Lehet egy órát késik-mondja zsebre dugott kézzel.
-Lehet-mondom unottan.
-Szórakoztatlak addig míg ideér-mondja.
-Nem kell, kösz-mondom, majd ránézek.
-Meggondoltad magad?-kérdi.
-Nem-válaszolom-Mondtam, hogy nem segítek neked. Jess biztosan...
-Vele nem tanulni fogok...-szól közbe, arcára pedig egy perverz mosoly ül ki.
-Nem érdekel-motyogom unottan-Ruby is örömmel segítene. Inkább visszavonom.
-Jess hülye, de Ruby még hülyébb-mondja.
-Miért vagy velük, ha így beszélsz róluk?-kérdem, de azonnal rájövök a válaszra-Ne válaszolj, tudom.
-Jók az ágyban-mondja.
-Tudsz mással is törődni vagy másra gondolni?-kérdem unottan.
Megcsörren a telefonom, és gyorsan a kijelzőre pillantok, ahol Rudy neve villog.
-Hali hugica-szól bele a telefonba vidáman.
-Mond-mondom.
-Tudod hazaértem a suliból, majd lerúgtam a cipőm, a táskám pedig a földre dobtam. Tudod az a ízléstelen virágcserép mellé. Ezután bejöttem a konyhába, és...
-Rudy, a lényeget-szólok közbe.
-Pár haverral be akarok rúgni, és idehozni pár csajszit, akiket majd megdugok. Anya és apa nem lesznek itthon-mondja.
-Szó sem lehet róla, Rudy!-mondom azonnal.
-Miért, Haz?-utánozza a hangom, mire csak megforgatom a szemem. Hülye.
-Tudod mi volt a múltkor is-mondom, és nagyon remélem emlékszik a házra és arra a pillanatra amikor anyáék váratlanul hazajöttek, és három meztelen csaj feküdt a kanapén, Rudy pedig rajtuk.
-Az még Londonban volt, az a múlt. Nem szabad a múltnál leragadni-mondja-Kérlek Haz. Hugicám. Aranyom. Egyetlen testvérem.
Mellettem Walker a hasát fogva nevet, másik kezével pedig a térdét csapkodja. Hülye.
-Nem-mondom újra, és remélem most már fel is fogja, amit mondok.
-Jaj Haz-nyöszörög-Nem is értem miért vagy te a főnök, ha anyuék nincsenek itthon.
-Erre te is tudod a választ-mondom.
-Vállalom a felelősséget, ha kérdezik elmondom, hogy az én ötletem volt.
-Nem csinálsz a házunkból örömtanyát. Érted?-kérdem.
-Basszus, Haz. Menj rasztához, és aludj ott. Reggelre tiszta lesz a ház-mondja-Walker is biztos örülne ha ott aludnál. Rasztával most úgy sem fogsz beszélni. Hol is vagy most?
-Seggfej-mondom, majd dühösen kinyomom.
Megölöm ha bulit rendez otthon, a tiltásom ellenére is. Walkerre nézek, aki jól szórakozik a vitán, de én majdnem felrobbanok. Jeremy késik, Rudy hülyesége, és persze Walker aki nem akar békén hagyni. Csodás hétfő délután.
-Nálunk alhatsz-mondja visszafojtott nevetéssel.
-Mindent hallottál, de nem nevethetsz-emelem fel a mutatóujjam, ő pedig még hangosabban kezd el nevetni. Csodás.
-Te beteg vagy, Isaiah-mondom szemforgatva.
-Tudod a nevem-mondja.
-A tanárok mindig rád szólnak, nem volt nehéz megjegyezni-mondom, miközben a telefonom kijelzőjére pillantok.
-Tíz perce késik-mondja Isaiah-Biztos egy csajjal van. Amy nem jött ki a suliból, szerintem...
-Nem igazán érdekel kivel van-mondom unottan.
-Ha nem érdekel, akkor miért mész vele kávézni?-kérdi.
-Miért nem hagysz békén?-kérdem unottan.
-Jeremy úgysem jön, elmehetnénk te meg én-mondja, de amikor csak egy fura pillantást kap válaszul ismét megszólal-Nem nyomulok, és én fizetek.
-Rendben, de az autóban nincs tapi vagy perverz duma-mondom, ő pedig válaszképp csak bólint egyet.
A kocsijában ülve írok Jeremynek, hogy nem várom tovább, és már nem vagyok a suliban. Nem kapok rá választ azonnal, így most már biztosan tudom, hogy valami fontos dolga akadt. Fontosabb.
Isaiah a rádióból szóló zenéről beszél, mivel nem ismerem az énekest és a zenét sem, és szerinte illene tudnom ezeket. Isaiah normális viselkedése sem tudja teljesen lekötni a figyelmem. Jess kijelentésén agyalok, és nem tudom mit kellene gondolnom erről az egészről. Tudhattam volna, hogy ez lesz, hisz nem lehet engem elviselni, mert elutasító vagyok mindenkivel.
Isaiah leparkol a kávézó előtt, miután kiköti magát kiszáll a kocsiból. Így teszek én is, és már bánom, hogy beleegyeztem a kávézásba. Nem fogunk tudni miről beszélgetni, és hamar hazamehetek.
Belépünk az ajtón, és egy csilingelő hang jelzi, hogy új vendégek érkeztek, a pincér pedig felénk pillant. Isaiah int az egyik asztalnál ülőnek, majd a derekamra csúsztatja a kezét, míg a másik kezével az egyik asztal felé mutat. Leülünk az egyik ablak melletti asztalhoz, és az ő arcáról le sem lehetne vakarni a vigyort.
Köszön két srácnak akik nem messze ülnek tőlünk, és miután válaszol nekik ki vagyok, felém fordul.
-Remek, ismernek sokan, de így uncsi lesz a kávézás-mondom.
Felpillant rám, és egy még nagyobb vigyor terül szét az arcán.
-Szeretnél velem beszélgetni? Foglalkozzak veled? Ezt szeretnéd?-kérdi mosolyogva.
-Azt szeretném ha nem rólam locsognál-mondom egy "na, erre mit lépsz" nézéssel.
-Az új osztálytársam szó alatt annyit kellett érteni, hogy dögös, új csaj, aki miatt...-mondja perverzen, de nem tudja befejezni, mert felállok-Abbahagyom, csak ülj vissza. Kérlek-mondja hatalmas kutya szemekkel, de nem igazán hat meg.
-Csak a kávé miatt maradok-ülök le, ő pedig elmosolyodik-Nincs perverz...
-Értettem-mondja azonnal, meg sem engedi, hogy befejezzem.
Halkan szól a zene, a vendégek csendesen beszélgetnek egymással, csak a kintről beszűrődő kocsik zaja törik meg ezt az idilli hangulatot. Barátságos helynek tűnik, és azt hiszem ide sűrűn fogok jönni. A pincér hangja zökkent ki, aki arra vár, hogy elmondjam mit kérek. Velünk egyidős srác lehet, szőke haja kócosan áll feje tetején, néhány tincs a szemébe lóg, amit egy laza mozdulattal a helyére simít. Kezében egy fekete tollat szorongat, a másik kezében pedig a jegyzetfüzetét, amibe a rendelést írja. Kék szemeit megforgatja, amikor Isaiah megjegyzést tesz a vacak americánóra amit itt csinálnak.
-Vaniliás lattet-válaszolok.
-Remek választás-mosolyodik el, és azonnal megpillantom gödröcskéit-Neked mit hozzak, Walker?-kérdi a nyurga srác.
A névtáblájára nézek, hisz olyan gagyi magamban nyurga vagy szöszi srácnak hívni. Casper.
-Ír kávét-mondja Isaiah.
Casper miután felírja hátat fordít nekünk, és elmegy. A telefonom kijelzőjén Seb neve jelenik meg, és az üzenet amit írt.
-Nem nézed meg?-kérdi.
Elveszem a telefonom, majd kizárom. De nem megyek bele az üzenetekbe, csak az értesítésnél megnézem.