Fogadás

SIXTEEN

•garázs banda•

__________________________________

-A fenébe-mondom, miközben bevágom a szekrényem ajtaját.
-Csak óvatosan kislány-mondja valaki mögöttem, ezzel a frászt hozva rám-Drága lesz ez az ajtó-folytatja, erre én sarkon fordulok.
Luke áll velem szemben, és egy hatalmas vigyor van az arcán.
-Többiek?-kérdem, majd megigazítom a vállamon a táskát.
-Már kint vannak a parkolóban. Beküldtek, hogy szóljak, hogy siess már-mondja Luke, és hanyagul vállára teszi táskáját.
-Mond meg nekik, hogy ma van edzésem, ami elfog tartani egy ideig-mondom, majd ajkam szomorú mosolyra húzódik.
-Megvárhatunk ha akarod-mondja mosolyogva. Barna haja a szemébe lóg, amit egy óvatos mozdulattal elsimitok.
-Inkább halasztanám az edzést-mondom, majd elindulok a tornaterem felé.
Luke mellettem lohol, és fogalmam sincs miért mikor a kijárat nem erre van.
-Az edző mondta, hogy lesz majd hamarosan mérkőzés, szóval most biztos nem enged el-mondja.
-Te benne vagy a...-mondom halkan de nem fejezem be, mert közbeszól.
-Igen egy ilyen nyomi srác is benne van a kosár csapatban. Ha már "colos"-mutatja az idézőjelet ujjaival-vagyok, akkor ki is használom ezt.
-Nem vagy nyomi, de a colos dolog az tényleg igaz-nevetek fel halkan, majd elsimítok az arcomból egy hajtincset.
-Nah látod-mondja nevetve-Lesz holnap meccs...
-Tudom, és megyek-mondom mosolyogva.
-Oh, Jeremy-hangja csöpög a gúnytól.
Szóval ő is utálja. Akaratlanul is eszembe jutatja őt, hogy ma este együtt mentünk volna moziba, de elég csúnyán viselkedett Sebbel, ha nem is ő kezdte de akkor sem kellett volna így megverje őt. Ez már csak erő mutogatás.
-Aham. De nekem most mennem kell-mondom, majd megállok a tesi terem előtt-A kosarasok is benn vannak-mondom.
-Azért húzok innen rögtön-mondja, majd nyom egy puszit a homlokomra-Akkor edzés után várlak...vagyis várunk-javítja ki magát rögtön.
-Neked nincs edzésed?-kérdem.
-Azt mondtam orvoshoz kell mennem-vigyorodik el.
-Próbálok sietni-mondom, majd az öltözőbe sietek.
Gyorsan magamra kapok egy fekete rövidnadrágot meg egy fehér atlétát, és besietek a termebe, ahol a többiek már nagyban futnak.
-Mrs. Grey nem szeretem mikor valaki késik-mondja kiabálva.
-Nem fordul elő többet-mondom unottan, és gyorsan csatlakozok a többiekhez.
-Mért beszélsz te ilyen nyomingerekkel?-kérdi Isaiah.
-Az edzőre gondolsz?-kérdem, holott tökéletesen tudom kire gondol.
-Nem. Hogy is hívják...jah Luke-mondja.
-Kevesebb duma, vagy duplázódik a körök száma-mondja idegesen az edző.
-Te magad is egy, hogy is mondtad... jah nyominger-mondom, miközben gyorsan elszaladok.
A fiúk elkezdenek hangosan nevetni.
Megjelenik a fiúk edzőjük, akit eddig nem láttam. Mellettem a lányok rögtön elkezdenek pletykálni az új edzőről. Egész fiatal. Nincs több huszonhatnál. Látszik, hogy szereti a sportot. Kidolgozott felső teste, izmos láb. Hm.
-Nehogy már te is Mr. Collins miatt csorgasd a nyálad-mondja valaki.
Oldalra nézek, és Jeremy áll mellettem.
-Nem csorgattam-mondom, de felé se fordulok.
-Akkor holnap jössz a meccsre?-kérdi mosolyogva-sokkal jobb lenne, ha az első sorban szurkolnál nekem-mondja, és az alkalomra teszi kezét, majd lassan húzza felfele.
-Megyek-mosolyodok el-De nem neked fogok szurkolni, hanem...-mondom, miközben körbenézek kit is mondjak.
Isaiah tart felénk, és már tudok ki is a megfelelő személy, hogy idegesíteni tudjam Jeremyt.
-Hát?-kérdi sértődötten.
-Isaiah-mondom, ő meg elfintorodik.
-Tudom, hogy mérges vagy rám-mondja, Isaiah pedig már mellettem is áll. Vigyorog mint a tejbe tök, mert az ő nevét mondtam-De nem kell...
-Nem hazudok, ha ezt szeretted volna mondani. Isaiahnak fogok szurkolni-mondom, miközben a fiúba karolok, aki kapva az alkalmon azonnal a fenekemre csúsztatja a mancsait.
Az edzőnk felé fordulok, aki fejcsóválva néz rám. Beállok a többiekhez, és a tanár meg elkezd minket két csapatra osztani. Kehlani, Spencer, Hermione, Aria és én vagyunk egy csapatban. Jess gonoszul rám vigyorog, amire nem figyelek. Nem félek tőle.
A terem felében a kézilabdások vannak, míg a másik felében a kosarasok. Párszor elkapom Jeremyvel a szemkontaktust, de gyorsan el is nézek. Az edző megfújja a sípot, mi meg elkezdünk játszani. Aria lepasszolja nekem, de ahogy felém dobta a labdát vagy hárman felém szaladtak, és én meg passzoltam Spencnek. Spenc ügyetlenkedve fogta meg a labdát, és így Jess elvette tőle. Be is dobták az első gólt, Jess vállával meglökve engem felkacag.
Még nincs vége a meccsnek, szipirtyó.
-Lúzer-suttogja, amire csak felmutatom a középső ujjam.
-Egy kicsivel több tiszteletet Ms. Grey-kiabálja az edző.
Idegesen passzolok Kehlaninak, aki meghökkenve fogja meg a labdát, de észhez kap, és gyorsan odadobja Arianak.
Mikor labdához jutok úgy szaladok az ellenség kapuja felé, mintha valaki épp zavarna. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy igen is tudok játszani. Győzni akarok, és lealázni Jesst.
-Hazel passzolj-ordítja Hermione torka szakadtából, hogy még a fiúk is felénk kapják tekintetüket. Utolsó perc van. Elkezdek a kapu felé szaladni a labdával, és eldobom. Olyan erősen dobtam be, hogy Jess a földön elterült, de nem tudta megakadályozni,hogy bemenjen a labda.
Egyszer visítottak fel csapattársaim. Nyertünk. A fiúk is elkezdtek tapsolni, s az edző bà szája szélén is ott ült egy aprócska mosoly.
-Máskor azért passzolj-mondja Hermione de karjába zárva mosolyog.
-Ügyesek voltatok-mondja az edző-Üljetek le van egy kis megbeszélnivalónk.
Fiúk is leülnek mellénk. Jeremy letelepedik mellém, majd leveti az izzadságtól áztatott felsőjét.
-Nem bírt volna várni még tíz percet?-kérdi Mr. Collins mély hangon, amitől kiráz a hideg, és nem jó értelemben.
-Meleg van-mondja, majd beletúr izadt hajába.
-Nah szóval-csapja össze tenyerét Mr. Collins-Lesz egy mérkőzés egy hónap múlva, amire sokat kell gyakorolnunk. A suli mindhárom csapata részt vesz rajta. A lányok edzője elmegy, szóval én helyetesítem.
Megbeszeltük ki legyen a három csapatkapitány-mondja Mr. Collins-Focisoknál Andrew Pattinson-mondja, a fiúk meg fintorogva néznek a tanárra-Kosarasoknál Isaiah Walker-mondja, és mellettem Jeremy szemforgatva néz Isaiahra.
Isaiah csak elvigyorodik, és vállat von. Tudta, hogy idén lesz másképp, mint tavaly.
-Nem sokáig leszel az-veti oda Jeremy.
-Te csak azt gondolod-mondja Isaiah mosolyogva.
Jeremy a combomra csúsztatja a kezét, ami nagyon váratlanul jött. Isaiah szemforgatva néz vissza a tanárra. Azonnal elveszem a kezét, és még fel is állok. Isaiah mellé lépkedek, aki azonnal laza eleganciával a derekamra teszi a kezét.
-A kézilabdásoknál pedig nem kellett sokat gondolkoznunk. A mai meccs után szerintem nyilvánvaló ki az.
Jeremy rám vigyorog, de én csak szem forgatva megrázom a fejem. Jess hátrafordul, és eltátogja, hogy lúzer.
-Hazel Grey-mondja a tanár, és bennem meg megfagy a vér.
-Gratula-mondja Isaiah, és magához húz. Nyom egy puszit arcomra, majd elmosolyodik. Egy pofont kellene adnom neki, mert puszilgat, de most meg ez sem izgat. Én csapatkapitány? Benne sem akarok lenni a csapatban.
-Most mehettek-mondja Mr. Collins-Kivéve Hazel-mondja, és a füzetében kezd el valamit tanulmányozni.
Mindenki kimegy csak ketten maradunk a tanárral.
-Nem akarok csapatkapitány lenni-mondom mielőtt szólna bármit is-Kiakarok lépni-mondom, majd mellkasomon összefonom a kezem-Nem nekem való ez a sport.
Lassan felnéz, és elmosolyodik. Becsukja a füzetét, miközben felsóhajt.
-Az előbb úgy játszottál, mint a profik, akik világhírűek-mondja mosolyogva-Eldobnál egy ilyen tehetséget?-kérdi.
-El bizony-mondom unottan.
-Edzés szerdán háromra-mondja ellentmondást nem tűrő hangon.
Idegesen megyek be az öltözőbe. A lányok nagyjából készek már, aminek nagyon örülök. Nincs energiám a sok vinnyogást eltűrni.
-Jeszusom Hazel-visítozik Aria.
-Csapatkapitány vagy-mondja egy fokkal halkabban Hermione-Azt hittem az utolsó gólnál, hogy elcseszed-mondja.
-Ő dobta be mind a két gólt-szól Kehlani. Gyorsan elkezdek átöltözni, és ekkor benyit Isaiah. Nem tudja, hogy ez egy lány öltöző? Vagy ő bárhova bemehet? Gyorsan magamra kapom a zöld pólóm, majd Isaiahra nézek.
-Jöttél értem, baby?-nyávogja Jess, mint egy macska, majd válla felett hátra szőke haját.
-Gratulálok Walker-mondja Hermione, s beleboxol Isaiah vállába.
Isaiah csak elmosolyodik, és rám néz. Táskámba teszem ruháimat, és indulnék de Mona megállít. Mi a fenét akar? Nem tudna békén hagyni?
-Mivan?-kérdem goromban, majd elrántom vállam, emiatt Mona keze leesik vállamról.
-Csak gratulálni akartam-mondja halkan.
-Nyugodtan átvehetitek tőlem-mondom, és Jess szeme felcsillan-Nem épp rád gondoltam-mondom gúnyosan-Amúgy addig könyörgök míg azt mondjàk, hogy kiléphetek. Vagy teszek róla, hogy kitegyenek-vállat vonok, miközben elmosolyodok.
-Akkor minek léptél be?-kérdi Jess undokan.
-Mert a tanár felírta a nevem, holott tudta, hogy nem akarok játszani-mondom.
-Menjünk cica. Semmi kedvem egy levegőt szívnom ezekkel-mutat végig rajtunk.
-Ki kell ábrándítsalak baby-mondja a 'baby' szót gúnyosan-Nem én furikázlak ma haza-és ekkor rám néz.
-Szó sem lehet róla-mondom, majd kiviharzok az öltözőből.
Isaiah lohol utánam, és amikor utol ér, megfogja vállam, és maga felé fordít.
-Egy helyre megyünk-mondja.
-Ez még nem jelenti azt, hogy veled megyek-mondom ridegen-És, hogy jössz te ahhoz, hogy puszilgass engem.
-Azt hittem jóban lettünk, és amúgy is azt hittem idegesítjük Gilbertet-mondja, és elkezd vigyorogni.
-Seb miatt haverkodok veled-mondom, és szemöldöke a magasba szökik-Sebhez megyek, és mikor te ott vagy elkell tűrjelek. Nem azért beszélek veled mert olyan érdekes személyiség vagy-vetem oda ridegen.
-Nem tudom mit fogsz csinálni Sebby nélkül mikor ő a cserediákprogramra megy-mondja vigyorogva-Ki lesz a csicskád?
-Sebastian nem a csicskám!-kiabálom, és meglököm-Seb a barátom-suttogom-Seb egy jó ember. Olyan személyiség amilyen te sosem leszel-bököm meg a mellkasát. Meghökkenve néz rám. Seb elmegy. Mikor szándékozta elmondani? Egyáltalán el akarta mondani? Mért szomorkodom, hisz ő biztosan örül, hogy ilyen programon vehet részt. Igaza van Isaiahnak. Kivel fogok lenni ha Seb elmegy? Mindenkit elmartam magam mellől, csak ő maradt, akit ha elvesztek nem tudom mi lesz velem. Talán ő segített kihúzni a mélyből, még ha nem is tud róla. Rettentően fog hiányozni. De kibírom, igaz?
-Beszállsz végre a kocsimba?-kérdi nyugodtan.
Kinyitom a kocsi ajtaját, és beszállok. Mellkasomon összefonom a kezem, majd kinézek az ablakon. Beül mellém Isaiah, és beindítja a motort, majd elindulunk. Nem fogok szólni Sebnek, hogy tudom, majd ő elmondja. Hazudozásban úgy is jó vagyok. Legalább valamihez értek. Magamban elmosolyodok.
-Örülök, hogy így gondolod-mondja Isaiah-Seb örülhet, hogy ilyen jó barátja vagy-mosolyodik el.
-Csak az igazat mondom-az ablaknak döntöm a fejem, és halkan felsóhajtok.
-Tudod volt egy lány, akivel nagyon jóban volt-mondja Isaiah.
-Volt?-kérdem félve.
-Öngyilkos lett-suttogja. Hangjából hallatszik, hogy neki is egy fájó téma ez.
-Oh. Sajnálom-suttogom-Bár a sajnálatom mostmár nem sokat ér, de tényleg sajnálom-mondom.
-Mért nem akarsz a csapatban lenni?-kérdi egész normális hangnemben, ami tőle nem épp megszokott.
-Eleve benne sem akarok lenni-sóhajtok fel halkan-Szeretek játszani, de ma nem szabadott volna így játszanom-mondom, és újra eszembe jut a pár évvel ezelőtt történt baleset.
-Így?-kérdi.
-Durván-mondom-Régen engem elzárták a kézilabdától-mondom.
Isaiah felhajt a feljárón, majd kiszállok a kocsiból. A garázsból már hallatszik a zene, ami megmosolyogtat.
-Kiváncsi vagyok ezekre a nyomikra-mondja Isaiah mosolyogva.
-Én is nyomi vagyok, és én ennek örülök-mondom, és bemegyek a garázsba.
Seb leteszi a gitárját, és elindul felém. Karjaiba zár, és megpörget a levegőben. Felnevetek, és nyomok egy puszit arcára.
Vajon mióta tudja, hogy elmegy? Keserűen elmosolyodok, és újra megölelem.
-Nem láttátok egymást másfél órája-röhög fel Justin.
Elengedem, majd ránézek, utána meg a többiekre. Luke a dob mögül vigyorog rám, és int egy aprót. Justin át karolja vállam, és nyom egy puszit arcomra.
Ma mindenki puszilgat.
-Ő mit keres itt?-Lucy biccent fejével Isaiah felé.
-Maradhat-mondja Seb, majd odamegy a gitárhoz.
Lucy a mikrofon elé lép és megköszörüli torkát. Rám néz, és elmosolyodik. Sosem rajongtam egy bandáért sem, de ők lesznek a kedvenceim. Igaz még nem hallottam őket, de tudom, hogy jók.
-Azt hallottam Haz kedvenc zenéje a Youth-mondja Lucy vigyorogva.
Lucy, a gitárok és a dob hangja tölti meg a kis helységet. Csodás az összhang. Ritmusra táncolnak, és ez alol én sem vagyok kivétel. Visszafogottan ringatom csipőm, de belül tombolok. Ha nem lennénk ennyien akkor már rég ugrálnék, de nem akarom leszégyeníteni magam. Sorba végig nézek mindenkin, és csak mosolyogok. Itt állnak előttem a barátaim, és koncertet adnak nekünk. Seb kezd el énekelni, erre Lucy lassan elhalkul. Olyan tisztán énekel, hogy kiráz a hideg hangjától. Végig simítok lúdbőrös kezemen, miközben elmosolyodok. Seb arcán látszik a szomorúság, amit leplezni akar, de nem tudja. Talán ő is szomorú, hogy elmegy? De ha nem akarna menni, akkor mért jelentkezett? Nem fogom letámadni őt a kérdéseimmel, csak örülni fogok még itt van.
Egymást követik a jobbnál jobb zeneszámok, és én egyre csak büszkébb vagyok rájuk. Lukera nézek, aki engem néz. Gyönyörű barna haja a szemébe lóg, ahogy előre van hajolva. Zöld írisze engem vizslat, mintha minden centiméterem meg akarná ismerni. Mosolyra húzódik ajka, és megjelennek gödröcskéi.
Rám kacsint, és utána a többiekre néz.
-Jeszusom-ordítom mikor befejezik-Jeszusom-tagolom, és próbálok leszállni vissza a földre-Kibaszott jók vagytok-ölelem meg Lucyt, aki nevetve ölel vissza.
Justin a karjaiba zár, és suttogja, hogy tudja, hogy ő volt a legjobb, és ezt nekem is bekellene vallanom. Lukera nézek, aki csak szélesen elvigyorodik.
-Mondjuk lehajolhatnál-mondom nevetve.
Olyan magas, hogy szerintem egy szék sem lenne elég, hogy elérjem-Colos-suttogom.
Lehajol, és megölel, miközben nevetve fúrja orrát nyakhajlatomba. Elmosolyodok, és lassan elhúzódok tőle. Sebre nézek, aki egy hamis mosolyt ölt arcára.
-Mért nem mondtad, hogy tudsz énekelni?-kérdem.
-Azt akartam, hogy akkor tud meg mikor muszáj-mosolyodik el.
Ez nagyon úgy hangzott mintha arra is értené, hogy nem mondja még el, hogy csere diák programra megy csak ha nagyon muszáj majd. Lehet beképzelem. Biztosan.
-Azért ügyes voltál-mondom mosolyogva, és nyakába csimpaszkodok.
-Te is-mondja Isaiah-Csapatkapitány lettél-mosolyodik el.
-Nem érdekel-mondom, és azonnal elhúzódok Sebtől. -Komolyan csapatkapitány lettél?-visong Lucy, mintha ez olyan nagy dolog lenne.
-Hanyagoljuk a kézilabdát, inkább ünnepeljünk benneteket-csapom össze tenyerem.
Bemegyünk a házba, ahol Mrs. Walker muffinnal vár minket. Már az illatától megéheztem hát még mikor megláttam. Mrs. Walker mosolyogva hordozza körbe tekintét rajtunk, és mikor rám pillant elkomorodik. Nem tudtam hova tenni ezt, de nem kérdeztem meg.
-Ti csak beszélgessetek-mondja Mrs. Walker, és nyom egy puszit mindenki arcára kivéve az enyémre, majd kiviharzik a szobából.
Seb kivesz egy üveg vodkát a szekrényből, és Justin szeme azonnal felcsillan. Ha péntek lenne akkor innék, de így, hogy csak hétfő van, és holnap ellenőrző történelemből, nem igazán van kedvem inni. Megrezzen a kezemben a telefonom. A többiek rám kapják a tekintetüket. Megnézem, és mikor látom, hogy Jer az elmosolyodok, de visszateszem az asztalra a telefonom.
-Ki az?-kérdi Lucy, s kiiassza a pohár tartalmàt, s arca rögtön lángba borul, s elkezd köhögni.
-Csak anyukám-mondom, és próbálom ezzel lezárni a témát.
-És nem írsz neki vissza?-kérdi Lucy, és mellkasára tapasztja kezét.
-De-mondom, majd kizárom a telefonom.