Fogadás

FORTY EIGHT

|Van szemem Aves|

Cora már az ötödik ruhát próbálja fel, és mióta itt vagyunk egy óra telt el. Már nem vagyok olyan akinek a boldogsága a vásárolgatás miatt van. Más adja a boldogságot, és inkább maradnék annál. A boldogságom épp az esti bulira készülődik a haverjával. Pizzát rendelnek és piát vesznek. Cora a legtökéletesebb ruhát akarja nekünk, és csak piros színű lehet. Ajándékot is akar Joshnak venni, de azt maga akarja intézni. Csak annyit mondott, hogy a buli után kapja el az ajándékot, amikor már ketten vannak. Nem is kérdeztem többet az ajándékról. A tegnap délutánom ajándék vásárlással telt el, hogy mindenki kapjon, aki fontos nekem. Még szerencse, hogy délután Zaynek edzése volt, utána pedig otthon kellett segítsen. Velem jött volna, és akkor az ajándék nem lenne meglepetés. Cora a fiúkra is ráparancsolta, hogy pirosban legyenek.
A barátnőmre nézek, aki épp a tükör előtt állva nézi meg, hogy hogy áll rajta a ruha. Piros pántos ruha, ami testéhez simul, ezzel kiemeli az alakját.
-Szerintem ez jól áll-mondom.
-Csak azért mondod, hogy menjünk már haza-mondja.
-Nem azért. Tényleg szép ez a ruha-mondom.
-Igazad van. Ezt veszem meg. Most te jössz-mondja.
-Itt van a kezemben, és már fel is próbáltam-mondom, mire Cora megrázza a fejét.
-Felpróbálod, hogy lássam-mondja.
Sóhajtva lépek be az üres öltöző fülkébe, hogy újra felhúzzam a ruhát. Csak egy egyszerű piros, dekoltázsos ruha.
Kilépek a fülkéből, Cora pedig elismerően bólogat.
-Azt hiszem ezzel le is tudtuk a mai ruhánk-mondja boldogan.

Megbeszéltük a fiúkkal, hogy vásárolgatás után, segítünk nekik elpakolni Josh anyjának a vázáit, és más olyan tárgyat, amit a bulizó fiatalok eltörhetnek. Josh elmondása szerint ritkán tartott eddig bulit ennyi embernek, mert az egyiken összetörték az ebédlőasztalt és a tévét. Így a bulizások az ő házukban azonnal megszüntek. A szatyrokat kivéve megyünk be a házba, ahol a fiúk épp egy üveg sört nyitnak ki. A vállamon pihen a táskám, amibe az ajándékot rejtettem. Még csak fél öt, és a buli csak kilenckor kezdődik. Eléggé híre ment a bulinak, így biztosan leszünk egy "páran". Isaiah mosolyogva teszi le a kezében szorongatott üveget, majd mellém lép. A szatyorba próbál lesni, de azonnal elhúzom, hogy nehogy meglássa. Cora kijelentette, hogy majd este meglátnak minket a ruhákban, addig meg ne próbáljam mutatni.
-A ruha csak akkor szép, ha az ágy mellett van ledobva-mondja Zay.
Josh hangosan felnevet, majd kezét felemeli, hogy Zay belecsapjon.
-Azt hiszem Isaiah Walker modora visszatért-mondom szemforgatva.
-Tudom, hogy hiányoltad-mondja kuncogva.
-Vettetek pizzát és piát? Minden törékeny dolog elvan pakolva?-kérdi Cora.
-Mindent megcsináltunk, főnök-mondja Josh.
Nyílik az ajtó, majd Seb és Nate jön be az előszobába. Mosolyogva teszem a földre a szatyrokat, majd a két fiúhoz lépek, és egyszerre ölelem meg őket.
-Tudtommal én vagyok a barátja, de nekem nem ugrott így a nyakamba-mondja Zay.
-Szar ügy-kuncog Seb.
Még pár másodpercig ölelem őket, de amikor Nate kijelenti, hogy megfojtom a szorításommal, elhúzódok tőlük.
Rettentően örülök, hogy ők is itt vannak, és ezt nem is leplezem.
Zayre nézek aki sértődött arcot vág, mert őt nem rohantam le így, mint a két fiút. Mosolyogva lépek elé, majd nyomok egy puszit ajkára, de ő azonnal elmélyíti, miközben közelebb húz magához.
-Jobb ha lelépünk-mondja Josh.
Húzódnék el Zaytől, de ő ezt nem engedi, így ráhagyom, és csak átadom magam a pillanatnak. Elkezd hátrálni, és pár másodpercen belül már fent vagyunk az emeleten. Nem igazán ismerem Josh házát, de Isaiah mintha otthon lenne.
-Csak okosan, Walker-kiált fel az emeletre Josh, a barátom pedig azonnal összerezzen.
Elhúzódok tőle egy kicsit, hogy lássam az arcát, de abban a pillanatban, hogy ránézek egy mosoly terül szét az arcán. Ez inkább egy erőltetett mosoly csak, hogy megnyugodjak. Gondolom. A falnak nyom, majd ajkamra tapad. Egyre vadabbul falja ajkam, de tetszik.
-Ennyire hiányoztam?-mondom kuncogva két csók között.
Nem válaszol csak kinyit egy ajtót, és behúz maga után. Sötét van a szobában, és amikor a falon kezdek el tapogatni, hogy megtaláljam a villanykapcsolót, ő megfogja a kezem.
-Zay-morgom-Zay-mondom, miközben próbálom eltolni magamtól, de ő továbbra is a nyakam harapdálja és puszilgatja-Zay! Elég!-mondom egy kicsit hangosabban.
Elenged, én pedig ijedten teszek hátra egy lépést, így a falnak ütközök. Felkapcsolja a lámpát, majd tesz felém egy lépést.
-Sajnálom-suttogja.
Egy pillanatra... Basszus.
-Semmi baj-erőltetek az arcomra egy mosolyt.
-Akkor jó-mosolyodik el.
-Most le kellene mennünk-mondom, miközben kinyitom az ajtót.
-Tényleg nincs baj?-kérdi, miután megfogja a karom.
-Nincs baj, Zay-mondom, majd kimegyek a folyosóra.
Lesietek a földszintre, ahol Cora épp telefonon veszekszik valakivel. A fiúk pedig tévéznek. Intek Corának, majd a szatyrokra mutatok, ő pedig eltátogja, hogy mindjárt.
Zay robog le a lépcsőn, és csatlakozik a többiekhez. Akció filmet néznek, de nem tudom mi lehet a címe, még nem láttam vagy hallottam róla.
Cora idegesen nyomja ki a hívást, és nem hiszem, hogy most jó ötlet megkérdezni mi történt.
-Mi baj, szívem?-kérdi Josh.
-Hogy mi baj? Nem lesz elég a kaja-mondja idegesen.
-Nem enni fognak, kicsim. Alkohol pedig van bőven-mondja Josh.
-Ryan most közölte, hogy számítsunk még plusz tíz személyre-mondja.
-Ez nem a ballagás, Cor, csak egy buli-mondja Isaiah.
-Te csak ne szólalj meg, Walker!-mondja mérgesen Cora-Miért kiabálta Haz, hogy elég. Mit csináltál?
Isaiah rám pillant, de én csak elmosolyodok.
-Nem csinált semmit, nyugi-mondom mosolyogva.